Jade és a spanyolok briósa ( Ensaimadas)

Tegnapelőtt, ahogy nézegettem a posztokat megakadt a szemem néhány csodálatos fotón és egy nagyszerű recepten Jade konyhájában. A briós eredeti neve - Ensaimadas - aztán végleg megfogott. Tegnap gyorsan elkészítettem a tésztát pici módosítással, mert én nem eszem tojást, így ahelyett joghurtot tettem bele. Aztán 12 darabot csináltam, 4 simát, 4 nutellinósat és 4 fahéjasat. Az eredmény egy puha, kellemesen édes tészta lett, ami leginkább kis biomargarinnal és lekvárral ízlett a legjobban. Még jó, hogy nem volt belőle több, mert este már úgy kellett magamra parancsolni, hogy ne faljam tovább. Mára picit megszikkadt, de még mindig ehető.

Hozzávalók:

50 dkg kenyérliszt (BL 80)
7 dkg barna nádcukor
1/2 tk himlaya só
4 dkg friss élesztő
2-2,5 dl langyos növényi tej
4 ek joghurt
2 ek olaj


15 dkg vaj
nutellino (karobos mogyorópehely)
fahéj
gyümölcscukor

Az élesztőt 2 dl tejben felfuttattam 4 ek cukorral, majd a liszttel, maradék cukorral, sóval, joghurttal és olajjal együtt tálba tettem és dagasztógéppel megdagasztottam. Nekem felvett még 4 ek tejet, mert nem találtam elég lágynak a tésztát. Miután egy jó ruganyos gombócot kaptam, a tálban letakarva duplájára kelesztettem, majd lisztezett felületre borítottam és 12 darabra osztottam, gombócokat formáztam és ismét duplájára kelesztettem. Aztán egyenként minden gombócot téglalap alakúra, a lehető legvékonyabbra nyújtottam, megkentem olvasztott vajjal, némelyiket fahéjjal, másokat nutellinóval szórtam meg, de volt amelyiket üresen hagytam. Feltekertem őket és már a tekerés közben próbáltam egy kicsit még nyújtani a tésztán. A tekercseket csigavonalban feltekertem, közben a tésztát enyhén nyújtva, a végét aláhajtottam. (A technikáról Judithnál nagyon jó fázisfotók láthatóak.) Sütőpapíros sütőlapra helyeztem, megkentem a tetejét a vajjal és ismét a duplájára kelesztettem. Közben előmelegítettem a sütőt 200 C-ra és 12 percig sütöttem. Mikor készen volt megszórtam a tetejét megőrölt gyümölcscukorral.

Tapasztalat:
Én a tészta feltekerését és a csigává tekerést azonnal egymás után megcsináltam, hogy ne kelljen kétszer megfogni ugyanazt a tésztát, de legközelebb inkább az eredeti recept szerint csinálom, mert mire az utolsókat csináltam az elsők már szinte megkeltek.
A csigát nem jó túl szorosa tekerni, mert akkor a tészta csak felfelé kel, viszont könnyebben elborul.
A kenéshez vajat használtam, mert azt hittem a 15 dkg mind el fog fogyni és már anyagilag nem bírom a sok biomargarint. Legközelebb mégis inkább a margarint választom, mert nem fogyott belőle olyan nagyon sok.
Ha legközelebb tölteléket teszek bele, meg kell azt is cukrozni, mert akkor nem kell a vaj és a lekvár, viszont önmagában nem elég édes. Persze lehet akkor is vajjal, lekvárral enni, úgy viszont nem kell a plusz cukrozás.

Kenyeret sütöttem

A kelttészta és én sokáig nem jöttünk ki egymással. Úgy 15 évvel ezelőtt volt néhány gyenge próbálkozásom, elpocsékoltam több kiló lisztet és élesztőt, de soha nem akart sikerülni. Volt, hogy túl meleg volt a tej (meghalt az élesztő), volt, hogy meg sem mozdult a tészta (nem derült ki, hogy miért), volt hogy megkelt, de a fánknak olyan élesztő íze volt, hogy csak a legnagyobb jóindulattal lehetett megenni. Próbálkoztam én mindennel, használtam tupper gyorskelesztő tálat is de az sem segített (lehet, hogy éppen annak volt köszönhető az élesztő ízű tészta?). Akkor még nem volt Internet ahol mindennek utána lehetett volna nézni. Miután már fóbiámmá vált a kelttészta, megállapítottam, hogy nekem ez nem megy és ebben is maradtunk úgy 1 évvel ezelőttig. Irigykedtem azokra akik játszi könnyedséggel sütögették, ettünk vendégségben, de én távol tartottam magamtól. Aztán egy évvel ezelőtt elkezdett motoszkálni bennem, hogy most már tapasztaltabb lettem sütés-főzésben, hátha most már összejönne nekem is. Nem emlékszem mi volt az első amit megcsináltam, talán pizza, de jól sikerült és a fóbia múlni kezdett. Aztán valahogy egyre jobbak lettek a piték, lángosok, pomposok és pizzák de a kenyérsütésbe félve vágtam bele az valahogy más tészta. 

Ezzel kapcsolatban voltak ám vicces dolgok. Emlékszem például amikor eldöntöttem, hogy én most zsemlét fogok sütni, bedagasztottam a tésztát, aztán felcsaptam a radiátor tetejére, még rá is nyomtam a fűtésre, nehogy megfázzon a lelkem. Hát meg nem fázott de úgy túlkelt és olyan gyorsasággal, hogy a sarokra nem érnék el annyi idő alatt. Ezt még tetéztem azzal, hogy úgy próbáltam megformázni, hogy a már amúgy is összeesett tésztából darabokat téptem ki. Szó szerint meggyilkoltam a tésztát. Olyan sűrű lett, hogy másnap már kősziklaként funkcionált. Aztán jött a dagasztás nélküli kenyér, ami nem sikerült tökéletesre, de azért nyújtott sikerélményt is, úgyhogy ettől kezdve éledt bennem az elhatározás a kenyérsütésre is. Mindig csodálva nézegettem Limara blogját, de csak halogattam. 
Most csináljak kovászt amit napokig kell etetni, vagy az az öregtészta is annyira macerás – gondoltam én. 
Aztán valami történt,  mégis nekiálltam és összegyúrtam az öregtésztát.


És akkor el is érkeztünk a tegnapi naphoz…..ami szintén nem telt vicc nélkül. Nem tagadom, néha szőke vagyok a barna festék alatt. Elolvastam Limaránál a teljeskiőrlésű tönkölykenyér receptjét és megállapítottam, hogy nincs benne cukor. Ezt egy kicsit furcsállottam, mert hát mi fogja etetni az élesztőmet, de különösebben nem mélyedtem el a probléma megoldásában. Aztán ott volt, hogy kell bele 1 tk maláta (elhagyható). Hát az a fránya maláta, az nagyon feladta nekem a leckét. Bejártam már a környék összes bioboltját és bionagykerét, kéne nekem malátapor, de mindenhol csak néztek rám, mint a hülyére. Sőt még a helyi bioboltost is ráugrasztottam a témára, aki szintén nem értette mit akarok, hát elmagyaráztam neki, hogy szerezzen nekem olyan malátaport, amit a kenyérbe kell beletenni, mert attól szebb színe lesz (ezt honnan vettem?). Na ő is körbejárta a fél világot, de a válasz ugyanaz volt, senki nem hallott erről. Gondoltam, majd írok Limarának, magyarázza már el, ő hol veszi, de aztán elfelejtődött a dolog. 


Na, tehát látom a receptben maláta (elhagyható), az jó, mert nekem úgysincs, hát el is hagytam. Összeállítottam a tésztát, aztán mikor kelt, volt egy kis gondolkodásnyi időm (úgy látszik a kettő együtt nem megy) és visszajött a gondolat, mi fogja etetni az élesztőmet. Leültem a gép elé és elkezdtem Limara többi receptjét nézegetni, hát….., és mindegyikben volt cukor, de volt ahol az szerepelt árpamaláta. Ráadásul egyik kommentben még rá is kérdeztek, hogy az árpamaláta szirupot mivel lehet helyettesíteni. És akkor leesett, mint egy tollpihe. A maláta az nem egy por, hanem az árpamaláta szirup és az van a cukor helyett ami etesse az élesztőt. Az ideg egy perc alatt kúszott fel bennem. Most mit csináljak? Meg fog kelni így is? Gyúrjak bele cukrot? Valakiiiiiiiiii SOS! Gyors üzenet Limarának, aki szerencsére a gép környékén volt, így elég gyorsan válaszolt, de aztán láttam, hogy a tésztám is emelkedik, úgyhogy megnyugodtam. Innen már sínen voltam, de nem is én lennék, ha néha nem történnének velem ilyenek. Most rögtön ki is találtam, hogy a következő körkérdés címe lehetne: „Egy nagy bakim története a konyhában”
Van kedvetek hozzá?





Hozzávalók az öregtésztához:

3 dl langyos víz
csipet só
50 dkg liszt
1 ek. olaj
1 tk. cukor
1 dkg élesztő


Hozzávalók a tk. tönkölybúza kenyérhez:

egy kis doboz joghurt (140 g)
2 dl víz
2 tk. só
csipet aszkorbinsav
2 ek. burgonyapehely
2 ek. olaj
25 dkg öregtészta
25 dkg tk. tönkölyliszt
25 dkg BL 80 liszt
1 tk. árpamaláta szirup, vagy 1 tk cukor
1,2 dkg friss élesztő


Az öregtésztához valókat dagasztógéppel összedolgoztam, majd hagytam túlkelni, egyszer átgyúrtam, majd újra kelesztettem, s mivel most elég meleg van a hűtőbe tettem éjszakára. Reggel kivettem, picit átgyúrtam, négy felé osztottam, egy részt kint hagytam szobahőmérsékletre melegedni, a másik hármat folpackba csomagolva visszatettem a hűtőbe.


A dagasztótálba beletettem a liszteket, a sót, a burgonyapelyhet, az aszkorbinsavat, összekevertem, hozzáadtam az olajat, a szobahőmérsékletű joghurtot (fontos, hogy pontosan 140g legyen!), az árpamaláta szirupot/cukrot és rámorzsoltam az élesztőt. Dagasztógéppel tekertem rajta kettőt-hármat és ekkor adtam hozzá az öregtésztát és apránként adagolva a vizet megdagasztottam, kiolajozott tálban letakarva duplájára kelesztettem. Enyhén lisztezett deszkán téglalap alakúra lapítottam kézzel és a rövidebb oldala felől feltekertem, formára igazítottam, sütőpapírra tettem és tálban mégegyszer duplájára kelesztettem. (E. Margitka oldalán két videó is van a kenyér formázására.) Közben a sütőt előmelegítettem 230 C-ra és mikor megkelt jénai tálba tettem, aminek a tetejét bepricceltem vízzel és 30 percig 230 C-on majd 20 percig 200 C-on sütöttem, az utolsó 10 percben levettem a jénai tetejét. Miután megsült rácsra tettem megint bepricceltem vízzel és hagytam kihűlni.


A kenyérnek voltak hibái, például szerintem picit lapos lett és jénaiba kevés vizet fújtam, viszont a megsült kenyérre túl sokat ezért vékonyabb lett a héja és nem lett fényes. De az íze nagyon jó lett, nem sűrű és jó puha még másnap is.

Ma sütöttem egy másikat, ahol igyekeztem az előző napi hibákat kiküszöbölni. Ennek a kenyérnek a héja ropogós, a színe jó, belül ugyanolyan puha. Én elégedett vagyok vele. Ja és vettem árpamaláta szirupot!

Meglepetést kaptam

Renáta lepett meg ezzel a képpel, amit ezúton is köszönök neki!

Küldöm Gittának (mert ismeretlenül is felajánlotta az aszalógépét), Szepykének (mert szerintem baromi jó fej és mert észrevette, hogy rövid lett a hajam), Trinitynek  (mert sok rossz történt vele mostanában és hátha kijut a Matrixból), Yasminenak (mert csodás péksütiket csinál és oda vagyok a nevéért) és KatAnyakának (mert rengeteget tanultam tőle és nehéz időszak van mögötte).

Kívánom, hogy legyen egy szép napotok (Renátának is, amiért sok közös van bennünk)!

Feltaláltam a túróízű cékla-kesudió fagyit

Akit most kirázott a hideg, attól elnézést kérek. Első hallásra tényleg szörnyű, de az íze nem az, és ezen én lepődtem meg a legjobban. Az úgy kezdődött, hogy céklát aszaltam és egy maréknyi már nem fért bele az aszalóba, de fel volt karikázva, kezdeni kellett vele valamit. Kesudiókrémet viszont akartam készíteni, úgyhogy jött egy hirtelen ötlet, abba beleteszem, aztán majd meglátjuk mi lesz. A céklát imádom, a kesudiót szintén, nagyon rossz nem lehet. Megtörtént a művelet, a céklától gyönyörű színe lett a krémnek, a céklát egyáltalán nem éreztem, csak a kesudiót. Persze nem ízlett mindenkinek, de én úgy gondolom, hogy nem volt rossz. Mivel két nap múlva indultunk nyaralni két lehetőségem volt, vagy megeszem a kesudiókrémemet, vagy továbbfejlesztem. Utóbbi mellett döntöttem, mert az olajos magokból nem tanácsos egyszerre sokat enni, az én gyomrom amúgy is kényes erre, viszont a mennyiség több volt, mint amit egyszerre meg tudtam volna enni. Viszont kesudiót kidobni olyan, mint ha az 1000-eseket dobálnám a kukába és amúgy sem vagyok híve az ételek kidobálásának. Ezért aztán bevetettem a fagyigépet. És az eredménynek nem cékla, nem is kesudió, hanem túró íze lett. Fogalmam sincs miért, de nem is izgat, mert nagyon finom volt. A kesudiókrémet egyébként Gitta receptje alapján szoktam készíteni.

Hozzávalók:


1 csésze kesudió
agave szirup ízlés szerint
1 csésze víz
1 citrom kifacsart leve
kevés vanília por
egy marék cékla szelet


1 kis dob. szójajoghurt
2 dl rizstejszín

A kesudiót az aprítógépben megőröltem, hozzáadtam az agave szirupot, a citromlét, a vaníliaport, a céklát és a vizet és egy sűrű krémet kevertem belőle. Itt már meg lehet állni, ha valaki úgy gondolja. Ez a krém jó lehet palacsintába például ahogy Gitta szokta készíteni, vagy sütemény töltelékeként is végezheti, esetleg cékla helyett valamilyen gyümölccsel is össze lehet keverni.

Én ezek után a krémet felhigítottam szójajoghurttal és rizstejszínnel és még tettem bele kicsi agave szirupot és vaníliaport. De akár még tehető bele pici citromlé is, ahogy ki-ki ízlésének megfelel. A lényeg, hogy sűrű, de önthető krémet kapjunk. Máris beleöntöttem a fagyigépbe és egy fél óra múlva túróízű, piros fagyit eszegettünk. A kesudió nem tud teljesen felőrlődni ezért még az állaga is a túróra emlékeztet, bár a színe már nem volt olyan gyönyörű, a képeken látszik is. A lényeg, hogy egy némileg nyers, a szokásos fagyinál talán kicsit egészségesebb édesség született.

Hajdina gombóc

A hajdinához fűződő viszonyom nem volt mindig felhőtlen. Mikor először kóstoltam, nekem nagy csalódás volt. Volt valami furcsa olajos utóíze, ami nagyon nem aratott sikert. Mind a fél kiló a kukában landolt, majd jó darabig nem ettem, még a gondolatától is kirázott a hideg. Aztán úgy gondoltam mindenkinek jár egy újabb esély. Utána olvastam és kiderült, hogy egyáltalán nem a hajdina hibája, hanem az enyém. Kiderült, hogy a titok az előkészítésben van. Nagyon fontos, hogy a mosása 4-5-ször, a lehető legmelegebb vízben történjen, mert akkor kimosódik belőle az ami ezért a kellemetlen utóízért felelős. És tényleg….. Az eredmény egy nagyon finom, engem kicsit a tarhonyára emlékeztető köret, de nyersen 1-2 napig csíráztatva is nagyon finom. 

Erre a receptre Vegavarázs oldalán bukkantam rá és megint nem kellett csalódnom, sőt még a családnak is ízlett. Persze a lisztet nem kell megmosni!:)) Legközelebb egy picit jobban sózom majd és kipróbálom más zöldségekkel is keverni, de úgy érzem, hogy ebbe az ízkombinációba a gomba is nagyon belefér.

Hozzávalók:

5 dl hajdinaliszt
1 kk gyümölcscukor
2 kk só (nekem ez egy picit kevés volt)
fél kk asafoetida
fél kk őrölt feketebors
1 kk sütőpor
4 ek szójajoghurt
2 ek olvasztott biomargarin
egy csokor petrezselyemzöld
kb. 2 dl meleg víz (nekem egy kicsit több kellett)
olaj a sütéshez


A száraz hozzávalókat elkevertem egymással, hozzátettem a joghurtot, a margarint, az apróra vágott petrezselymet és annyi vízzel kevertem ki, hogy egy sűrű, kanalazható masszát kaptam. Fél órát pihentettem. Közben felmelegítettem az olajat, majd evőkanálnyi adagokat dobtam a forró olajba és mindkét oldalát megsütöttem. Fetás-paradicsomos-lilahagymás krumplival ettük.
Köszönet érte Vegavarázsnak!!

Sárgarépa krémleves

Most már tényleg és végleg megérkeztem! A 4 napos ünnepet végig kalandoztuk, úgyhogy nem sok időm maradt a gép előtt ülni, de ezt én egyáltalán nem bántam. Az utóbbi idő net és blogfüggőségét éppen ideje volt egy kicsit visszaszorítani. A receptek meg csak gyűltek, gyűltek most meg arra várnak hogy felkerüljenek ide. Az utóbbi napok egyik legsikeresebb receptje volt a soron következő étel. Összetételét tekintve semmi különleges, ízre mégis nagyon finom lett és jól esett már valami egyszerű étel.

Hozzávalók:

5-6 nagy krumpli
5 sárgarépa
2 angol zeller
fél póréhagyma
2 g fokhagyma
só
őrölt fekete bors
vega natura ételízesítő
őrölt szerecsendió
víz
olívaolaj
3 dl zabtejszín 


A meghámozott és feldarabolt zöldségeket a hagymával és a fokhagymával feltettem főni annyi vízben, hogy bőven ellepje. Beletettem a fűszereket. Amikor minden puhára főtt, botmixerrel pürésítettem, beleöntöttem a zabtejszínt és felöntöttem még annyi vízzel, hogy krémes legyen. (Hozzá kell számítani, hogy másnapra a krumpli miatt még tovább sűrűsödik.) Összeforraltam, kiigazítottam az ízeket, majd beleöntöttem egy pici olívaolajat.
Mi rusztikus szicíliai kenyérrel ettük.

Ebből a mennyiségből egy nagy fazék leves lesz (9 tányérnyi)! Aki csak egy evésnyit szeretne, az nyugodtan felezze a mennyiségeket.

Rusztikus szicíliai kenyér

Már nagyon régen szemeztem Cookingstar rusztikus szicíliai kenyerével, de a megvalósítás mostanáig váratott magára. Nem igazán tudom, hogy miért, hiszen elkészítése roppant egyszerű, ráadásul még finom is. Annyit módosítok rajta legközelebb, hogy fokhagymás olajjal kenem meg a kenyereket, mert a fokhagyma íze még adna neki egy kis löketet, de anélkül is ízlett mindenkinek. Ráadásul olyan laktatós volt a sárgarépa krémlevessel, hogy nem igen kellett mellé más kaja. Másnap a pizzasütőben átmelegítettem, így majdnem olyan volt, mint a friss.

Hozzávalók:

25 dkg kenyérliszt (BL-80)
1 cs szárított élesztő
1 ek olíva olaj a tésztába
2 dl szénsavas víz
1 marék apróra vágott rozmaring, 
1 tk himalaya só
olívaolaj és durvaszemű himalaya só a tetejére

A lisztet, az élesztőt és a sót jól elkevertem egymással, majd az olívaolajjal és a fokozatosan hozzáadott vízzel rugalmas tésztát dagasztottam. Ennek a tésztának előnye, hogy nem kell keleszteni, úgyhogy rögtön 8 darabra vágtam, majd egyenként kinyújtottam őket és még pihentettem 5-10 percig. Az eredeti recept szerint 17 cm körökre kell nyújtani, de én egy kicsit kisebbre nyújtottam, hogy ne legyen olyan nagyon vékony, és nekem nem lett igazán kerek, de hát ettől még rusztikusabb. Miután a tészta pihent egy kicsit, megkentem olívaolajjal, rászórtam a friss rozmaringot és megszórtam a sóval. Sütőpapírral fedett sütőlapra tettem, majd 200 C-on 5-6 percig sültek a hőlégkeveréses sütőben.

Vegán rakott krumpli

Újra itthon! A nyaralásnak vége, de a szabadság még tart. Most jönnek az 1 napos tekergések, kiruccanások egy-egy kedvenc helyre, mint Eger, talán Pécs, vagy az Aggteleki cseppkőbarlang. Köztes időben, meg elmegyünk moziba, a Tropicariumba és a Red Bull Air Race-re. Titkon még abban reménykedem, hogy sikerül rávennem a fiúkat a Vegetáriánus Fesztiválra is. Azért most már több időm lesz blogolni is, így tudom pótolni az elmaradt recepteket és az ígért írást is. Máris egy elmaradás, az egyik kedvenc ételem, ami szerepelt abban a bizonyos 10-es listában is.
Az eredeti ötlet KatAnyakától származik, de én egy kicsit másképpen készítem. 

Hozzávalók:

kb 2-2,5 kg krumpli (sajnos pontosan elfelejtettem lemérni) héjában főzve
1 cs natúr tofu
1 cs füstölt gabona csemege
1 fej hagyma
0,5 kg savanyú káposzta
só
olíva olaj
chili olaj
1 nagy doboz szójajoghurt
1 gerezd fokhagyma

A vöröshagymát kicsi olajon megpirítottam, majd beletettem a gabona kolbászt, pici vizet és jól átforgattam, végül belekevertem a kockára vágott tofut is. Egy 35x28 tepsi aljába karikáztam a héjába főtt (meghámozott) krumpli picit több mint felét, közben sóztam a rétegeket, beborítottam a kolbászos, tofus keverékkel, ezt befedtem a savanyú káposztával és végül a maradék krumplival. Meglocsoltam egy kis chili és olíva olajjal, megsóztam. A szójajoghurtba belekevertem egy gerezd összezúzott fokhagymát és egy kis sót és meglocsoltam a krumpli tetejét vele. 170 C-ra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem.

Segítsetek! Melyik búzafűprést szeressem?

kép innen

Ez most egy rendhagyó poszt, aki tud segítsen! Néhány hét múlva betöltöm a 40-et. Mint az a kerek számoknál szokás a családom valamilyen nagyobb ajándékkal szeretne „meglepni”, de mivel én nem túlzottan díjazom a meglepetéseket, ezért megkérdeztek engem is. 
Sokan arany gyűrűre vágynak egy ilyen emlékezetes napon, de én egy kicsit dilis lehetek, mert én az aranyat ki nem állhatom. 

Régóta vágyom viszont néhány konyhai kütyüre, mint aszalógép, nagy teljesítményű turmixgép, növényi tejkészítő és búzafű és gyümölcsprés. Meg még 1000 féle dolog, de ezek a legjelentősebbek, főleg ami az árukat illeti. És hát az ember ezeket nem tudja csak úgy megvásárolni, alkalom kell hozzá. Na, most alkalom van, azt tudom, hogy a búzafűprés támogatná leginkább az egészségemet, csak nem tudom eldönteni melyiket is érdemes megvenni. Ami tuti, hogy elektromos legyen, és ami még biztos hogy a legjobbra a Green Star-ra, illetve az ennél drágább gépekre nincs keret. 
A Solo Star II-t és a Lexent találtam még a neten. Örömmel venném a tapasztalataitokat ezekkel kapcsolatban, vagy ha ismertek még más márkájú, nálunk kapható gépet, ami esetleg elkerülte a figyelmemet, de hasonló az árfekvése, arról is írjatok nekem.
A Kiváló egészség blogon van egy nagyon jó írás a búzafűléről és a présekről, kérdeznék is a blog írójától, Gábortól, csak valamiért nem lehet neki megjegyzést írni, de majd hátha ily módon vele is tudok szót váltani.


És ha már kérdezek, hagy kérdezzek a növényi tejkészítő gépekkel kapcsolatos tapasztalatokról is. Konkrétan a Soyabelláról olvastam már, de hátha van még más is.

Előre is köszönöm mindenkinek, aki segítséget nyújt nekem a választásban!

Zöldség-tejszín-barnarizs

Villámgyorsan kellett ma ebédet összedobnom, ráadásul a gyümölcsnapok után nem akartam rögtön nehezebb étellel nyitni, úgyhogy valami egyszerűben gondolkodtam. A piacon „sétálgatva” nem volt nehéz dolgom, gyönyörű volt a látvány kora reggel. Még egy kisegér farkát is láttam, ahogy megbújt a kukorica csövek alatt. Szóltam az eladónak, nem akartam, hogy valaki megijedjen tőle. Mondjuk ezt később meg is bántam. Hazafelé azon gondolkodtam, vajon mi lesz szegénnyel? Életben hagyják-e? Inkább nekünk kellett volna megfogni és kivinni a piacról. Bízom benne, hogy aki elkapta, hagyta aztán elmenekülni, ő is egy élőlény, de az is igaz, hogy én sem örülnék, ha a pincémbe költözne. Ha legközelebb megyek megkérdezem az eladót mi lett vele.

Visszatérve a választékra, öröm ilyenkor a standok között járkálni. Az áruk többségére jó ránézni, mert frissességtől duzzadó, élén színeikkel a szemet gyönyörködtetik. Lehet, hogy a környezet teszi, de az emberek is sokkal kedvesebbek, előzékenyebbek egymással, mint mondjuk egy nagyáruházban. Kedvenceim az idős nénik és bácsik, akik a kiskertjükben termett portékájukat árulják. Mosolyognak a vevőre és még az is aranyos ahogy minél több dolog megvételére próbálnak rávenni. Szívesen vásárolok náluk, mert azon túl, hogy tudom, ez nekik nagy segítség, biztos lehetek benne, hogy magyar termék kerül a kosaramba. Gondolom nem egyedül vagyok így, de nekem az út szélén virágot áruló időseken is mindig megesik a szívem és ha tehetem vásárolok tőlük. Eszembe jut, hogy a nagyszüleimnek is nagy veteményesük volt, ahol rengeteget dolgoztak, mire leszedhették azt a kis gyümölcsöt, zöldséget. Aztán a nagyikám kijárt a felesleget eladni, meg volt aki házhoz jött egy kis háztájiért. Jó kis nyugdíj kiegészítés volt ez nekik (mert az régen sem volt valami nagy összeg).
Szóval a piacon összevásároltam ezt-azt és gondoltam majd csak lesz belőle valami. Lett. Körülbelül 40 perc alatt, csupa egészséges alapanyag hozzáadásával elkészült az ebéd és még munka sem volt vele túl sok. Egy olyan tipikus " Főzz az egészségedért" étel!

Hozzávalók:

50 dkg gomba
1 padlizsán
1 cukkini
1 kis fej brokkoli (karfiolt akartam, de azok kritikán aluliak voltak)
1 cs újhagyma
3 g fokhagyma
1 kaliforniai paprika
2,5 dl zabtejszín
3 ek barna rizsliszt
olívaolaj
3 ág rozmaring
1 marék bazsalikomlevél
só
fekete bors
4 dl víz

50 dkg barnarizs (feltárt)

A megtisztított és felszeletelt újhagymát egy pici olívaolajon megpirítottam, hozzáadtam a fokhagymát és a rozmaringot, majd mikor már ezek is illatoztak, rádobtam a megtisztított és feldarabolt gombát és fedő nélkül pirítottam úgy 10 percig. Hozzáadtam a rózsáira szedett brokkolit és a feldarabolt szárát. Megsóztam, borsoztam és néha kevergetve tovább pirítottam. Felvágtam egy kaliforniai paprikát és ezt is bele tettem, majd jöhet a megmosott felkockázott cukkini és padlizsán is. Megszórtam a barna rizsliszttel, felöntöttem a vízzel és a tejszínnel, még sóztam rajta és addig főztem amíg a zöldségek már majdnem megpuhultak. Az utolsó 5 percben beleszórtam az apróra tépkedett bazsalikommal. 

A barnarizst megmostam és kétszeres vízben, sóval puhára főztem.

Tálaláskor a barnarizsre halmoztam a tejszínes zöldséget.

Ebből jó nagy, olyan 5-6 személyes adag lesz, én szeretek nagy adagokat főzni, akinek ez sok az csökkentse a mennyiséget, bár akkor törheti a fejét a maradék cukkini és padlizsán felhasználásán.

Top 10 étel

Szepykétől kaptam a kérdést, mi lenne az a 10 étel, amit utolsó óráimban kérnék. Elgondolkodtam és úgy érzem nagyon nehéz dolgom van, mert a sok-sok kedvenc közül nehéz kiragadni 10 olyat ami valamiért kedvesebb nekem. Azért összehoztam az én kis listámat, de inkább úgy fogalmaznék, hogy ezek azok az ételek, amit egyfolytában hetekig képes lennék enni anélkül, hogy megunnám bármelyiket is.

kép innen

• rántott szejtán céklasalátával
Az igazi jó szejtánt annyira szeretem, hogy legszívesebben sohasem hagynám abba. Sajnos otthon nekem még nem sikerült olyan igazit csinálni, mint amit a Napos Oldalban szoktam enni, mert én szejtánporból csináltam, de az igazi az bizony kemény munkával, lisztből készül. Egyszer nekidurálom magam. A cékláról meg már írtam az előző posztban

kép innen

• savanyúkáposztával rakott krumpli
Ebben persze nincsen se tojás, se kolbász. Van viszont gabonakolbász, tofu, krumpli és savanyúkáposzta. Utóbbitól valami szenzációs íze lesz. Azt gondolom, hogy a hagyományos módon készített rakott krumpliba is abszolút beleillik a savanyú káposzta. Rövidesen, talán már a hétvégén készítek és akkor poszt is lesz róla.

kép innen

• bableves, csicseriborsóleves, lencseleves
Egész életemben imádtam a hüvelyeseket. A bab a csicseriborsó és a lencse az élen járnak, bár a csicseriborsóval csak néhány éve ismerkedtem meg. Minden formában jöhetnek, nem tudok egyetlen ételt felsorolni. A babot például főzeléknek lilahagyma karikákkal, de levesnek is szeretem. A csicseriborsó meg „pörköltesen” megfőzve, krumplival a kedvencem, de levesként is jöhet.

kép innen

• falafel héjában sült tepsis zöldséges újkrumplival
Na itt nem arra a száraz fasirtporra gondolok amit általában kapni lehet a bioboltokban, hanem arra amit itthon csinálok, leginkább pedig arra, amiket a humuszbárokban lehet enni. Hát az felejthetetlen. A héjában sült krumpli zöldségekkel, na az az a kaja amit minden élethelyzetben képes vagyok megenni. (Ja, a többi is ilyen!?) 

kép innen

• pizza
Pizzán el tudnék élni életem végéig, csak a feltéteket cserélgetném. Amúgy is minden jöhet ami olasz (meg ami görög) Előző életemben olasz lehettem, mert egyszerűen nincs olyan kajájuk, aminek húsevő koromban tudtam volna ellenállni. Manapság persze átalakítom, vegánosítom a recepteket, ha megoldható, ha nem akkor kihagyom, de azért most is az olasz konyha a gyengém.

kép innen

• brokkoli krémleves
A világ legegyszerűbb levese. Semmi más csak brokkoli, hagyma, krumpli, só bors, víz. Hogy ezekből milyen mennyei levest lehet rittyenteni! Persze lehet fokozni egy kis tejszínnel, de én egyszer ilyen alaplevest főztem és senkinek nem tűnt fel, hogy nincs benne tejszín, úgy is nagyon fincsi lett. Azóta úgy készítem. Rászórók egy kis szeletelt mandulát és nekem a kenyérkocka sem hiányzik.

kép innen

• sárgarépás sütemény
Életem első ilyen sütije szintén a Napos oldalhoz köthető. Ha arra jártok kóstoljátok meg. Ennek a receptjét persze 7 lakat alatt őrzik, de rajtam nem fognak ki. Elkészítettem a saját verziómat. Ez egy kicsit más, de ugyanolyan abbahagyhatatlan. Jó, hogy eszembe jutott, legalább hétvégén lesz ilyen is.

kép innen

• rózsavizes-kókuszos arab süti
Gondolom már mondanom sem kell, honnan származik. Sajnos nekem még nem sikerült előállítanom, pedig nagyon törekedtem rá, de meg sem közelítette az eredetit. Úgyhogy ha valakinek van egy ilyen receptje szívesen veszem. Azt hiszem búzadarából van, de amit én találtam a harisszát, az nekem nagyon sűrű lett, nem olyan könnyed levegős, mint az eredeti.

kép innen

• szezámmagos tofufalatok
A tofu olyan szinten tartozik a kedvenceim közé, hogy tavaly úgy faltam, hogy allergiás lettem rá egy időre. Most már visszafogom magam, de azért néhány hetente biztos, hogy eszem például ezt a receptet.

kép innen

• görög saláta
Ez a saláta úgy ahogy van tökéletes. Ha összeértek az ízek egyszerűen abbahagyhatatlan. Sajnos feta sajt nélkül már nem ugyanaz, ezért ritkán eszem, de akkor bizony nem hagyom ki belőle.

Mostanra úgy megéheztem, hogy kénytelen vagyok gyümölcs után nézni. Szepyke, ez miattad van, megyek is eszem egy kis fügét.

Arról meg már meg is feledkeztem, hogy továbbadjam a körkérdést. Én KatAnyaka, Renáta és Gitta 10-es listájára lennék kíváncsi, ha még náluk nem járt.

Céklasaláta nyersen

Nem tűntem el, csak kicsit méregtelenítek. Tudom, hogy ennek nem éppen most lenne itt az ideje, de sajnos muszáj volt. Ez még nem az a léböjt, amit évente kétszer (ősszel, tavasszal) ugyanebből a célból megcsinálok, egyszerűen csak beiktattam néhány nyers napot. 
Éreztem, hogy már kezdem elveszíteni a helyes irányt. Sokat lazítottam az étkezési szokásaimon, az utóbbi időben többször ettem degeszre magam, már délelőtt 10-kor kopogott a szemem a gyümölcsevés mellett , egyre több kenyeret ettem, még ha teljes kiőrlésűt is és túl sokat forogtak a gondolataim a kaja körül. Persze ez már rajtam is kezdett meglátszani, egyre szűkösebbnek éreztem a ruháimat és amit a tükör mutatott, hát az sem tetszett igazán. Ráadásul fizikálisan is éreztem, hogy ez nem jó nekem. Ha étkezés után megfájdul a gyomrom, akkor bizony el kell gondolkodni, valamit nem jól csinálok. Ebben a blogírás is ludas egy kicsit, mert valahogy ösztönzi az embert (engem legalábbis), hogy minél többet főzzön és egyen. 

Vasárnap megszületett a döntés a héten vissza kell fognom magam. Tegnap nem ettem mást, csak gyümölcsöt és egy kis nyers céklasalátát, és mára is ugyanez a tervem. Mivel már este 6 van, úgy gondolom ez is végrehajtva. Tegnap a délelőtt még jól telt, aztán miután hazajöttem, azt hittem itt az éhhalál. Na nem azért mert koplaltam volna, a gyomrom egy kicsit sem volt üres. Ami dolgozott az az agyam volt. Ezen nem lepődtem meg, az első nap mindig nehéz, viszont ma reggel nagyon büszke voltam magamra, hogy mégsem csábultam el. Este még beleolvastam néhány posztba, de aztán rájöttem, hogy ez kicsit sem használ a gondolataimnak. Ma már sokkal jobb a helyzet! Megszabadultam egy csomó visszatartott víztől, amit a lisztes dolgok okoznak nálam, fogalmam sincs miért (ebből is látszik, hogy semmi szükségem rájuk). Könnyebbnek érzem magam és az önbizalmam is kezd visszatérni. 

És hogy miért a nyers ételeket választottam? 
Szerintem, és ezt tapasztalatból mondom, csodát tesznek az ember szervezetével. Kipucolják a felhalmozódott méreganyagokat, átmossák a szervezetet, ellátják élő enzimekkel, vitaminokkal, ásványianyagokkal, egyszóval feltöltenek energiával. Könnyen emészthetőek, így a szervezetnek lehetősége van öngyógyításra, regenerálásra. Szerintem szuper táplálékok!!! 

A cékla az egyik kedvencem, de csak azóta, mióta más formáját is megismertem , mint a savanyúság. Na azt sohasem tudtam megenni. Azt hittem a céklával van a baj. Aztán életem első nyers céklasalátáját a Napos Oldal Bioboltban ettem. Hát mit mondjak ég és föld ők ketten. Ott sikerült is megszereznem a receptjét, úgyhogy azóta rendszeresen készítem. A cékla azon túl, hogy finom, az egyik legjobb méregtelenítő zöldség. Fokozza a bélrendszer működését, a nehézfémek, zsírok és salakanyagok eltávolításával tisztítja az emésztőrendszert.
Sikeresen alkalmazható magas vérnyomás, szív- és érrendszeri panaszok, ízületi fájdalmak esetén - növeli az állóképességet, védi a szívet és az ereket, javítja az immunrendszert, sőt enyhíti a PMS (premenstruációs szindróma) tüneteit, ha a nehéz napok előtti 4-5 napban fogyasztjuk. 

Hozzávalók:

1-2 cékla
fél citrom leve
2-3 ek olívaolaj
1 alma (opcionális)

A recept borzasztóan egyszerű, a céklát (gumikesztyűben) és az almát megpucoltam és nagy lyukú reszelőn lereszeltem, majd ráöntöttem fél citrom kifacsart levét és az olívaolajat. Mindezt jól összekevertem és behűtöttem. Nem mindig szoktam almát tenni bele, mikor milyen kedvem van. Almával egy kicsit édeskésebb, anélkül savanyúbb, erőteljesebben céklaízű. A citrom és az olaj arányain is lehet változtatni, kicsit más az ízhatás.
Ha nem méregtelenítésről van szó, akkor nagyon finom vajas (bio margarinos) piritóson, puffasztott búzaszeleten. Most csak önmagában ettem, a kép korábban készült.
Hasonló receptek  Gitta nyersétel blogján is.