Szójamajonéz

Régóta tervezgetem, hogy kellene csinálni házi vegán majonézt, mert a igen csak borsos áron lehet beszerezni. Keresgéltem kicsit a neten és rátaláltam Mamma és Vera receptjére. Ezekből alkottam meg a saját fehér majonézemet. A legnagyobb bizonyíték rá, hogy finom lett, hogy a férjem szívesen ette, pedig a bolti vegán majonézekre csak fintorog. A majonéz ízéhez kevés köze van, mégis jól helyettesíti azt, sőt én még padlizsánkrémbe (poszt később) is ezt használtam és nagyon bevált. A készítéskor még kicsit lágy, de a hűtőben másnapra egy kemény, lábán megálló majonézt kaptam. Még gondolkodom azon, hogyan tudnám tartárosítani, hogy salátában is használható legyen. Aki allergiás a szójára, annak ajánlom a babonéz kipróbálását, ami szintén egy finom alternatíva. Én rögtön egy dupla adaggal kezdtem, egy hétig elállt a hűtőben. Nem vagyok oda a szója ízéért, de ez nagyon elnyerte a tetszésemet.


Hozzávalók (dupla adag)
 
2 dl szójatej
3 dl napraforgóolaj
1 dl olívaolaj
1 tk só (ezzel indítottam, de a végén még tettem hozzá, nekem sótlan volt)
őrölt fekete bors
csipet kurkuma
1 nagy gerezd fokhagyma+fokhagymapor (nem éreztem elég fokhagymásnak, de már nem akartam bíbelődi a frissel)
vagy rögtön 2 gerezd fokhagyma
2-3 tk biomustár
1 citrom leve


A botmixer mély edényébe tettem a fokhagymát egy kevés tejjel és kevertem rajta párat, majd, hozzáöntöttem a maradék tejet sóztam, borsoztam, beletettem egy pici kurkumát és az olajat 2-3 részletben, miközben a turbó fokozaton kevertem. Percek alatt kész lett. A kóstolásnál én még tettem bele fokhagymaport, sót, borsot, mustárt és citromlét és még átkutyultam a mixerrel.
Nagyon finom lett!

Sárgarépás-diós muffin

Azt hiszem, már nagyon itt van az ideje, hogy recepttel is jelentkezzek. A böjt közbeni nézelődéseim során lépten-nyomon muffinokba botlottam, amik persze több tojást is tartalmaztak. Minden kommentben elsírtam a bánatomat, hogy én tojás nélkül szeretném. Garffyka, volt olyan drága (lehet, hogy már unta a sirámaimat?:-))) és felhívta a figyelmemet, a tojásmentes muffin receptjeire. Nem semmi muffin repertoárral rendelkezik, egyik jobb, mint a másik. Találtam nála két tojásmentes verziót is, el is fognak készülni, most mégis egy másik receptje következik, aminek az eredetijében 1 tojás volt ugyan, de ezt egyszerűen csak elhagytam. Ezt annyiban szenvedte meg a tészta, hogy nem lett olyan magas, de az íze ISTENI! További egy két kisebb változtatást követően egy olyan sárgarépás-diós sütit kaptam, amilyenről mindig is álmodtam, amihez hasonlót a Napos Oldal Bioboltban szoktam enni. Nem is muszáj muffin formában sütni (a bioboltban sem úgy készítik) egy normál tepsi is megteszi. Garffyka, köszönöm a receptet!

Hozzávalók:

25 dkg reszelt sárgarépa (kis lyukú reszelőn reszelve)
10 dkg darált dió
5 dkg darált mák
10 dkg tönkölybúza fehérliszt
10 dkg tk. tönkölybúzaliszt (legközelebb növelem a mennyiségét)
12,5 dkg barna nádcukor
1 dl napraforgóolaj
245 g natúr joghurt+pici citromlé (dupla adagnál legközelebb bele mehet mind a 3 dobozzal)
1 narancs reszelt héja
4 ek frissen facsart narancslé (dupla adagnál kb. fél narancs leve)
1/4 tk őrölt fahéj
2 tk sütőpor (dupla adagnál pont 1 csomag)
1/2 tk szódabikarbóna
csipet só
kevés víz

A sárgarépát, a darált dióval, a darált mákkal, a narancs héjával és levével összekevertem. A liszteket, a sütőporral, szódabikarbónával, sóval, fahéjjal összedolgoztam. A joghurtba beletettem a cukrot, az olajat és a citromlét. Utóbbiba belekevertem először a sárgarépás keveréket, majd a lisztet és egy pici vizet adtam hozzá, csak annyit, hogy sűrű, nedves masszát kaptam.

Muffin még itt.

Böjti napló 5.

A 14. napon megtörtem a böjtöt. Úgy éreztem, hogy eddig tudtam szívvel-lélekkel csinálni, innentől inkább lenne kényszer, mint jó érzés. Fittnek és energikusnak érzem magam, az arcom kisimult és bár vasárnap még egy kicsit magamba voltam zárkózva, ma már át tudnám ölelni a világot. Jó érzés, hogy megcsináltam! Megszabadultam a méreganyagoktól és jó néhány kilótól is. Újra kényelmesek a ruháim. Még a holnapi napon a levezető étrendet tartom, de szerdától visszatérhetek a szokásos vegetáriánus étrendemre. 

Hamarosan újabb receptekkel jelentkezem. Már tervezgetem, miket fogok elkészíteni. Hetek óta nem főztem, sütöttem semmi kreatívat, csupa hagyományos, unalomig ismételt étel került az asztalra, de most már teljes mellszélességgel állhatok a fakanál mögé. Meg kell mondjam, hogy a főzőcske jobban hiányzott az elmúlt hetekben, mint maga az evés. Azt vettem észre magamon, hogy néhány napja már minden egyes, blogokba felkerülő recept olyan volt számomra, amit feltétlenül ki kell próbálni. Már gyanússá vált a dolog, de persze az is lehet, hogy csupa nekem tetsző étel jelent meg. Már csak győzzem visszakeresni őket. Azt hiszem a szemem kicsit nagyobb mint a szám (vagy a pénztárcám). Ha mindazt villám gyorsan megfőzném, amit kinéztem magamnak, lehet, hogy bővíteni kéne a családot, mert evési kapacitás nem lesz ilyen mennyiségű ételre. Lehet, hogy meghívom a szomszédokat…….

Előző rész itt.

Böjti napló 4.

A böjtölés részletes folyamata, az előző poszt folytatása.

A biztonság kedvéért azért ide is bemásolom: „….aki ezt követni szeretné, az csak saját felelősségére és orvosával egyeztetve tegye. A leírtak egyes szervezetre gyakorolt hatásának következményeiért felelősséget nem vállalok. Fontos tudni, hogy orvosi felügyelet nélkül csak az böjtöljön, aki teljesen egészséges, semmi szervi baja nincsen.”


Nagyon fontos, hogy mielőtt a böjtbe belevágnánk a vitamin és ásványi anyag raktáraink legyenek feltöltve, mert a vitaminok és ásványi anyagok szükségesek a méregtelenítési folyamatokban. 
A böjt megkezdése előtt tartsunk néhány felvezető napot, amikor csak könnyű ételeket, zöldségeket és gyümölcsöket eszünk. Kerüljük a húst, a tojást, a tejtermékeket, hogy a szervezetünk felkészülhessen a böjtre. Aki vegetáriánus annak erre nincs szüksége, de mindenkinél fontos, hogy az adagokat csökkentse egy kicsit. 

A böjt napját megelőző estétől kezdve és a böjt alatt minden este lefekvés előtt meg kell inni 2,5 dl szenna teát. A tea abban segít, hogy minden reggel legyen széklet, ami nagyon fontos a méregtelenítés szempontjából. Vannak akiknél néhány nap után a szenna erős görcsöket okozhat, akkor lehet egy kicsit hígabbra készíteni, vagy keverni másik hashajtó teával fele-fele arányban. Elhagyni semmiképpen nem szabad, nagyon fontos eleme a tisztító folyamatoknak.

Minden reggelt 1 liter langyos sós víz elfogyasztásával kell kezdeni. Az 1 l vízbe 2 tk sót keverjünk el és ezt minél gyorsabban igyuk meg. A só vagy jódozatlan tengeri só, de inkább himalaya só legyen. A sós víz átöblíti a teljes bélrendszert, leoldja a belek falán lévő, oda nem illő anyagokat és kivezeti a mérgeket a szervezetből. Szintén nagyon fontos eleme a böjtnek. Ezt olyan időpontra kalkuláljuk, hogy 2-3 órán keresztül még ne kelljen elmennünk otthonról, mert WC közelben kell lennünk.

Napközben igyunk meg 1,7l vízben elkevert 1,5 dl neera szirupot (vagy juharszirupot), 1,5 dl frissen facsart bio citromlevet, késhegynyi cayenne borsot. A szirupban vitaminok és ásványi anyagok vannak és némi cukor ami energiát ad, a citromlé segíti a mérgező salakanyagok semlegesítését, a cayenne-bors lebontja a nyálkát, tágítja a vérereket, így felgyorsítja a méregtelenítést. Az ital mellett annyi szénsavmentes ásványvizet ihatunk amennyit csak kívánunk, de legalább 1-1,5 liter legyen és ihatunk még ízesítés mentes tiszta gyógyteát (csalán, menta). 
Ha csak ezeket fogyasztjuk az éhségérzet néhány napon belül megszűnik és fittnek és energikusnak fogjuk magunkat érezni.

Akinek a szervezetében sok méreganyag van, az számíthat detox tünetekre, különböző kisebb fájdalmakra, pld. fejfájásra, levertségre, rossz hangulatra, ingerlékenységre, fáradtságra, ételek utáni sóvárgásra vagy átmenetileg visszatérhetnek korábbi betegségek. A detox tünet azt jelenti, hogy a méregtelenítési folyamat beindult, de a mérgek még nem ürültek ki a szervezetből. Fontos tudni, hogy ezek 1 napig tartanak a másnapi széklettel eltávoznak a szervezetből. Ha pld. valaki nagy kávé fogyasztó az első néhány napon számíthat erős fejfájásra, amit a koffein okozhat. Ha valaki mondjuk meg volt fázva, esetleg 1 napra visszatérhet a náthája. Ha a detox tünet nem múlik el, vagy nem enyhül a másnapi széklettel abba kell hagyni a kúrát és lassúbb méregtelenítésre váltani.

A böjtöt minimum 10 napig (lehet tovább is) érdemes csinálni, mert bár a 2-3 napos böjt is jobb, mint a semmi, viszont a detox tünetek jelentkezni fognak, de a jótékony tisztulási folyamatok nem lesznek érzékelhetőek az idő rövidsége miatt. Én úgy gondolom, aki 3 napig kibírja, az meg tudja csinálni a 10 napot is.

A böjt végeztével nem szabad azonnal visszaállni a rendes táplálkozásra. A böjtöt frissen facsart narancslével kell megtörni. A böjt utáni 1. napon csak narancslét és vizet, a 2. napon délutánig narancslét, majd vacsorára már lehet enni egy könnyű zöldséglevest, minimális sóval. Következő nap délelőtt narancslé, ebédre megint zöldségleves, vacsorára egy kis saláta, de még olaj nélkül, csak citromlével. Egy 10 napos kúra után a 4. naptól lehet visszatérni a szokásos étkezésre, de a tejtermékeket és a húst csak apránként és inkább a 6. naptól vezessük be az étrendbe, ha nem akarjuk elhagyni.

Aki ezt nem tartja kivitelezhetőnek, annak azt javaslom 1 hónapon keresztül minden délelőtt csak gyümölcsöt, ebédhez a főtt étel mellé nyers salátát, zöldséget egyen a vacsorát pedig hagyja el. Ha ez túl nehéz, akkor vacsorára csak salátát fogyasszon egy kis olivaolajos, citromleves salátaöntettel. Kerülje a hús, tojás, tejtermék és édesség fogyasztást. Minden nap igyon meg legalább 2 liter szénsavmentes ásványvizet. (Szerintem ez keményebb, mint a 10 napos léböjt)
Miután visszatért a szokásos étrendjéhez, heti 1 lé napot érdemes tartani, amikor csak frissen facsart gyümölcs és zöldségleveket fogyaszt.

Ha valaki ezek után kedvet érez ahhoz, hogy tavasszal léböjtbe kezdjen, annak azt javaslom vegyen néhány böjtről szóló könyvet és tájékozódjon mélyebben, mert ez a poszt inkább csak gondolatébresztő (remélem nem elrettentő), rengeteg olyan dolog van, amiről érdemes még tudni, mielőtt a kúrába belekezdünk.

Ajánlott irodalom:

Peter Glickman: Tisztítókúra mesterfokon
Neera Méregtelenítő és tisztítókúra
Rüdiger Dahlke: A tudatos böjtölés kézikönyve
Rüdiger Dahlke: Testi lelki megtisztulás
Peter Jentschura: Teljes megtisztulás
Harald Hosch: Egészség savtalanítással
Kurt Tepperwein: Savtalanítás-A fiatalság forrása

Előző rész itt

Böjti napló 3.

A böjtöm 11. napja van. Teljesen jól érzem magam. A méreganyagok szépen ürülnek belőlem, ezt érzem belül és látom kívül is. A bőröm sokkal tisztább lett, a szemem élesebb, a szaglásom még kifinomultabb. Egy szelet kenyér illatát képes vagyok megérezni 5-6 méter távolságból. Ami még nagyon jó, egyben nagyon rossz is, hogy az érzékenységem egyre fejlettebb. Jó, mert a meditációban segít a mélytudati szint gyors eléréséhez és a szemmel nem látható dolgok érzékeléséhez, viszont a rám ható rossz, negatív hatások érzékelése is sokkal könnyebb. Elég néhány perc egy ilyen közegben és hihetetlen nyomást érzek magamon, szabályosan úgy érzem, hogy elszívták előlem a levegőt és menekülnöm kell innen. Ilyet ezelőtt még soha sem éreztem, pedig megcsináltam már néhány böjtöt. Igaz, most ki lett tisztítva az aurám és a csakráim is, ami emeli a rezgésszintemet, de érzékenyebbé is tesz. Már dolgozom rajta, hogy mire el kell kezdenem dolgozni legyen egy erős védelem körülöttem, hogy csak a pozitív hatások tudjanak hatni rám. 

Talán van akit kicsit részletesebben is érdekel, hogy hogyan böjtölök. Nos szívesen írok róla, de azt azért el kell mondanom, hogy aki ezt követni szeretné, az csak saját felelősségére és orvosával egyeztetve tegye. A leírtak egyes szervezetre gyakorolt hatásának következményeiért felelősséget nem vállalok. Fontos tudni, hogy orvosi felügyelet nélkül csak az böjtöljön, aki teljesen egészséges, semmi szervi baja nincsen. Tudni érdemes azt is, hogy az orvos társadalom nagyobbik része teljes mértékben ellenzi a böjtöt és azt életveszélyesnek és kerülendőnek tartja, úgyhogy mindenki ennek tudatában vágjon bele. Hozzátartozik az is, hogy az orvostudomány, sok olyan dolgot pártol ami viszont ártalmas az élő szervezetre. Ez mindenkinek egyéni megítélése, hogy mit fogad el és tart jónak. Én a magam részéről a természetes gyógymódokat és a megelőzést preferálom és saját tapasztalatom az, hogy a megfelelő étrend, egy természetgyógyász, a hit és a gyógyulni akarás összességében alkalmas arra, hogy a betegségekből kigyógyuljunk, vagy akár megelőzzük azt. Egyre többet hallok olyan esetekről, amikor az orvos tehetetlenül tárta szét a kezét, mondván ez gyógyíthatatlan, majd a beteg a természetes módszerek felé fordulva mégis teljesen meggyógyult. 

A böjt, amennyiben azt megfelelő módon és időközönként csináljuk alkalmas lehet arra, hogy megelőzzük a civilizációs betegségek kialakulását, ugyanis „A halál a belekben kezdődik.” – mondta Dr. Norman W. Walker.
Azoknak akiknek az étrendje nem tartalmaz megfelelő mennyiségű rostot, nyers zöldséget és gyümölcsöt, hanem főtt (halott) ételeket esznek túlnyomórészt, különösen szükségük van arra, hogy időnként hagyják pihenni az emésztőrendszerüket, hogy a szervezetüknek legyen ideje kitisztítani a lerakódott salakanyagokat, amik a szervezet különböző pontjain lévő savlerakóhelyeken tárolódnak. 
Böjt idején ezek ki tudnak ürülni és a szervek működése tökéletesen helyre áll. A belek falára rakódott mérgező hulladékok gátolják a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódását, ezért különösen fontos, hogy ezeket a böjt során legyen ideje a szervezetnek feloldani és eltávolítani a szervezetből. Ugyanilyen fontos a lerakódott nyák eltávolítása, ami főleg a tej és tejtermékek gyakori fogyasztása esetén vonja be az emésztő szerveket. 
Persze ez a felsorolás korántsem részletes, de akit ez bővebben érdekel rengeteg könyvet talál a témáról a könyvesboltokban. A poszt végé én is ajánlok néhányat.

Mielőtt az első böjtömbe belevágtam, már régóta foglalkoztatott a téma, csak tele voltam félelemmel, hogy én úgysem tudom megcsinálni azt, hogy napokig ne egyek semmit. Ez a hiedelem elég sokáig és masszívan tartotta magát, míg egy napon valahogy a kezembe került egy szórólap a Neera szirupról. Hiszek abban, hogy soha semmi nem történik véletlenül. Éppen akkor volt az, hogy a Norbi Update diétával próbáltam megszabadulni a felesleges kilóimtól, elég sikertelenül. Bár néhány hónapig szépen fogytam, de aztán teljesen megállt és egy bizonyos ponton nem tudtam átlendülni. Távol álljon tőlem, hogy kritizálni akarjam bárki módszerét is, de ma már tudom, hogy a mesterséges édesítőszerek mennyire ártalmasak a szervezet számára, nem hogy kitisztítanák a szervezetet, de még jobban eltömítik azt méreganyagokkal és a túlzott húsfogyasztással ugyanez a helyzet. A hús az emberi szervezet számára nagyon nehezen emészthető és mivel nagyon lassan halad át a tápcsatornán, rothad benne, ráadásul az emésztés közben rengeteg húgysav keletkezik, aminek kiürítéséhez rengeteg vízre van szükség. A túlzott húsfogyasztás és fehérjebevitel szív és érrendszeri betegségekhez, köszvényhez, izületi gyulladáshoz vezethet. A Norbi diéta, az Atkinshez hasonlóan kicsit sem fogja vissza a húsfogyasztást, sőt, még a szénhidrát helyett is azt ajánlja. Így nem csoda, hogy hosszú távon nálam ez nem igazán működött. Ekkor lettem vegetáriánus is.
Szóval a kezembe akadt a szórólap és megszületett az elhatározás, hogy én most ezt kipróbálom. Azóta is ezt csinálom és nekem bevált. A mostani böjtöm alkalmával a Neera szirupot próbaképpen, és mert anyagilag így gazdaságosabb lecseréltem juharszirupra és ez is teljesen működőképesnek bizonyult.
A böjtölés részletei a következő posztban……..

Előzőek itt és itt olvashatók.

Díjat kaptam

Trinity , Andi/cuki és Andi (Apple Amaretto) lepett meg ezzel a kedves díjjal. Nagyon köszönöm nekik, hogy gondoltak rám.

A szabályok:

1. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
2. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.
3. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.
4. Be kell linkelnem őket.
5. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

7 dolog magamról:

Napok óta azon gondolkodom, mi olyan információt osszak meg magamról, ami esetleg érdeklődésre tarthat számot. Először azt gondoltam ennek valami különleges dolognak kellene lennie, ami más egy kicsit. Aztán rájöttem, hogy mit görcsölök én itt ezen, hiszen mindannyian mások vagyunk és mégis sok dologban hasonlók. Van amiben kitűnünk és van amiben beleolvadunk a „tömegbe”. Nem ez a lényeg. A fontos az, hogy minden dolog a megfelelő arányban van bennünk ahhoz, hogy egyediek legyünk. Ezt 7 kérdésben megvilágítani lehetetlen, ehhez ismerni kell az embert. Elhatároztam, hogy most 7 olyan dolgot írok le, ami az írásaimon keresztül, még nem lehet ismert vagy kikövetkeztethető.

1. Nagy musical rajongó vagyok. Van olyan darab (Mozart) amit már háromszor megnéztem az Operett Színházban, de igyekszem minden olyan előadásra jegyet szerezni amit még nem láttam. Az utóbbi időben a betegségeimből eredően van azért elmaradásom bőven. Szeretem a színház jellegzetes illatát, azt, hogy nincsenek hamis hangok és magával ragadó a legtöbb történet.

2. Hatalmas könyvmoly is vagyok. Három nagy könyvespolc van tele könyvekkel, ezek egy része örökség, amik közül sokat nem olvastam még, de van olyan is amit én vettem, aztán felkerült a polcra és a sorára vár. Érdeklődési köröm változása a könyvek között böngészve is felismerhető. Voltam Vavyan Fable rajongó, Robert Merle (őt még most is szeretem), volt idő, mikor könnyű csajos könyveket vásároltam, de van nálam művészettörténet dögivel és szépirodalom is bőven. Mostanában inkább az egészséges életmód és az ezoterika köt le. Az előbbit már kiveséztem, de annyi az olvasnivaló az utóbbi témában, hogy szinte sajnálom az időt a regényolvasására, pedig vannak abban is számomra érdekes könyvek.

3. Nem bírom a semmit tevést, azt amikor feleslegesen ülök a tv előtt és csak azért nézem, mert be van kapcsolva. Na ez nem is fordult elő velem az utóbbi években. Nem nagyon tudok lazítani olyan értelemben, hogy csak azokkal a dolgokkal vagyok hajlandó foglalkozni amiből tanulni lehet, ami fejlődésre késztet és visz. Ha valami elkezd érdekelni akkor olyan mélyen vetem bele magam, amennyire csak lehet. Megveszek hozzá mindent amiből megtanulható. Az sajnos nem éppen pozitív, hogy vannak olyan dolgok, amik egy idő után érdektelenné válnak számomra és bekerülnek a sarokba.

4. Leköt az alkotó tevékenység. Tele van a padlás kreatív hobbi cuccokkal. Natúr dobozokkal képkeretekkel, üvegekkel, festékekkel és mindenféle eszközökkel amik arra várnak, hogy majd időt szakítok és elkészítek egy-két darabot. Minden vágyam, hogy legyen egy igazi fazekas korongom amivel megmunkálhatnám az agyagot és nagyon szeretek tájat fotózni is.

5. Nagyon jó a kapcsolatom a 16 éves fiammal. Büszke vagyok arra, hogy annak ellenére, hogy az élet dolgait illetően gyakran keveredünk vitába (nem veszekedés), mégis a bizalmasa vagyok és sok mindent megoszt velem, amit talán más gyerekek eltitkolnának.

6. Álmom, hogy lesz egy rönkházunk valahol vidéken, ahol a következő szomszéd hallótávolságon kívül esik. A házban minden természetes anyagokból, kőből, téglából és fából van és mi egy nagy kandalló köré gyűlünk esténként. A kertben kecske, bárány, ló, csirke és kutya szaladgál és akkor távoznak az élők sorából, amikor természetes úton eljött az idejük. A ház teraszáról pedig látom a vizet (folyót, tavat), hegyeket és erdőt. Ja és a kertben ott áll a fazekas korongom és egy kemence.

7. A valóság pedig az, hogy Dunakeszin élek egy társasházban, egy belső kétszintes lakásban, ami pont úgy néz ki, ahogy én szeretném. Mindenhol természetes anyagok és mediterrán életérzés. A falakon tégladíszítés, kovácsoltvas, a bútorok fából, még közös kert is van, úgyhogy nem panaszkodom, ide is jó haza jönni! De nem lehet kandallóm és fazekas korongom, na meg lovam sem.

Továbbadom:

Katának, mert minden olyan finom nála és hogy megint ontsa a recepteket, 

Renátának, mert még sohasem csalódtam a receptjeiben és mert választékosan ír,

Szepykének a jó témákért és a humoráért,

Yasminénak a csodás péksütikért és mert kreativitása nem ismer határokat,

Napmátkának, mert olyan jó nála olvasgatni és nem csak a recepteket,

Parvatinak, hátha jobb kedvre derül és többet főz,

Siccikének a gyönyörű dínótortáért, amin még vulkán is van és persze a vega konyháért,

Visszaadom Trinitynek, mert mindig éhes leszek ha nála járok és mert jók az ötletei,

és Andi/cukinak a kedvességéért és mert szuper sütijei vannak.

Böjti napló 2.

A böjtöm 7. napját taposom. Teljesen jól vagyok, tegnap már főztem is a családomnak, ráadásul krumplifőzeléket, brokkoli krémlevest, amiket nagyon imádok és lesz még diós tészta is holnap. Egyáltalán nem probléma, talán csak annyira, hogy az ízeket kóstoló segítségével kellett kialakítanom. Már az sem zavar néhány napja, hogy a gasztroblogokat olvasgatom. Persze felületesen, a részletekbe nem megyek bele, inkább csak a hozzájuk tartozó történeteket és megjegyzem, hogy hová fogok visszatérni, ha majd elérkezik rá az idő.
Rengeteg időm van. Sokáig alszom, sokat olvasok, főleg ezoterikus könyveket, netezek, de itt is inkább a spirituális írásokra koncentrálok. Aztán meditálok és befelé-felfelé figyelek. 
Ma így a 7. napon nagyon érzékennyé váltam. Ez teljesen természetes, hiszen nem csak fizikai méreganyagok ürülnek, egy lelki tisztuláson is keresztül megyek. Minden böjt alatt megtörténik velem, hogy 1-2 napon sírdogálok egy kicsit. Nagyon közelről megérint minden, amiben van egy kis érzelem. Most éppen Yasmine anyukájának gyógyulása és Maimoni kalandja érzékenyített el, de valamelyik nap a Home című dokumentumfilmet nézve, oly mértékben megérintett a Föld sorsa és helyzete, hogy nehezen tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. Teljes mértékben átéreztem, ha sürgősen nem teszünk valamit, ez a gyönyörű bolygó tönkre megy. (Bár azt is tudom, hogy a változás már közel van.)

Szóval így telnek napjaim. Nem vágyom arra, hogy nagy zaj legyen körülöttem, ez az időszak arról szól, hogy helyre tegyek magamban dolgokat, hogy aztán megint lendületesen vágjak bele az életbe. Bár a hétköznapjaimban a lendületességet egyre inkább felváltja a nyugalom, az anyagi világ dolgai helyébe egy másik dimenzió felé nyitás lép. Ezáltal az anyagi világot egyre inkább sötét, elvadult, zűrös helynek látom, ahol már túlságosan elharapódzott az agresszió, a pénz imádata, a felszínesség. Persze vannak itt is értékek, csak ezeket elnyomják a durva, sűrű rezgések. Ezek áradnak az utcán, a munkahelyeken és sajnos az otthonunkban is, amikor bekapcsoljuk a tévét. Ez árad a filmekből, a hiradóból, a politikai, vagy beszélgetős műsorokból. Kevés olyan műsort találni ami értéket képvisel. (Megjegyzem azért, hogy ilyen értelemben úgy látom, hogy m1, m2, Duna Tv sokat javult és a tudományos csatornák is jók.)
Tudom, hogy megváltoztam és folyamatosan változom, de hiszem, hogy ez a változás jó. Megváltozott az értékrendem és nem zavar az sem ha kiadom magam. Bízom abban, hogy másokat is elgondolkodásra késztetek olyan dolgokkal kapcsolatban, amiket fontosnak és követendőnek tartok, felnyílik az erre fogékonyak szeme, és minél többen észre vesszük, hogy rossz irányba halad az emberiség. Nem győzködök senkit, a szabad akarat szent és sérthetetlen, tiszteletben tartom a másfajta gondolkodást, de reménykedem, hogy sokan felismerik a helyzetet és még nem lesz késő.

Képek innen és innen származnak

Ötven éves narancs-krém-piskóta

Nem csak hős vagyok, hanem mazochista is. A böjtöm 5. napján egy olyan recept következik ami apai Nagymamám specialitása volt, majd ő örökítette át anyukámra. Nálunk rendszerint karácsonyra készült. Évről évre Karácsony első napján Nagymamámnál ebédelt az egész család. Nagyszüleim három gyereke, feleségek, férj és mindhárom család 2-2 gyermeke, ja és Nagymamám testvére. Nem kis létszám, főleg, hogy Nagyikámnak volt egy szoba konyhás lakása, amiben csak hideg víz volt és mosogató helyett egy falikút. Gondolhatjátok, hogy a mosogatás mekkora élmény volt két lavórban, vizet melegítve. Mindezt 15 főre. A menü minden évben ugyanaz volt, tyúkhús leves (csirkéből), főfogásként: a levesből kivett csirke pirosra sütve, krumpli pürével és az elmaradhatatlan majonézes gombával. Isteni volt minden, életemben nem ettem olyan finom majonézes gombát és sült csirkét, mint a Mamánál. Ezt koronázta meg az a bizonyos narancs-krém-piskóta. Egyszerű volt de valami csodás. A Mama úgy 75 éves koráig rendületlenül folytatta a nagy közös ebédeltetést fáradhatatlanul. Mondhatom, hogy akkor volt a nálunk a legjobb nagycsaládi élet. Körbeültünk két összetolt nagy asztalt és még egy alacsonyabb, úgynevezett cicaasztallal (mama nevezte el így azt hiszem, mert más volt mint a többi) is meg kellett toldani, hogy elférjünk. Képzelhetitek, mekkora zsivaj volt. A cicaasztalnál ettünk mi gyerekek. Ja és még nagy ajándékozás is volt, mindenki (mármint egyik család a másik család minden tagjának) adott valamit. Ez azért volt nagy szó, mert nem voltunk gazdagok, mégis akadt annyi, hogy az átkosban (nem mintha visszasírnám, de volt ami jobb volt) egy ekkora családban mindenki megajándékozhatta egymást. 
A Mama rengeteget készült, ráadásul egyedül, mert mire mi felértünk, rendszerint már majdnem minden kész volt. Az is csodálatra méltó, hogy annak ellenére, hogy szükség volt rá, hogy spóroljon egy kicsit a leveshússal és a desszerttel egy olyan ebédet rittyentett, hogy 7 nyelven beszélt. Isten Áldja érte!
Aztán miután már nehéznek érezte a sok munkát, az ebédeltetés helyett csak délutáni összejövetelt tartott, a narancsos „süti” bekerült Anyu karácsonyi menüje közé és előlépett a Szent Este-i asztalra. Voltak évek amik kimaradtak, de idén az Öcsémnek eszébe jutott, hogy milyen sokszor ettük ezt és milyen jó lenne, ha meg lenne a recept. Én meg megcsináltam neki meglepetésnek. Pontosan úgy sikerült, mint az elődeimnek. Mindenki falta, még én is, pedig tejfölös is, cukros is. Most dolgozom a következmények eltűntetésén……..


Hozzávalók: (Ez egy hatalmas adag, a legnagyobb hőálló tálam lett tele vele. 12-13 nagyobb adag azt hiszem)

2 l tejföl
Kb. 0,5 kg porcukor (barnanádcukorral helyettesíthető)
2-3 cs babapiskóta
15 dkg mazsola 
3 nagy narancs
rum

4 dl hideg tejszín
2 tk porcukor
habpatron

A recept pofon egyszerű. 
A mazsolát a kezdés előtt 1-2 órával rumba áztattam. A tejfölbe belekevertem a porcukrot. Mindenkinek ízlése dönti el, hogy mennyire szereti édesen, lehet bele kevesebb, vagy több is, de azt vegyétek figyelembe, hogy a narancs egy kicsit savanyúbbá teszi. A narancsot meghámoztam (pontosabban az Apukám), a fehér részét is amennyire csak lehet le kell vágni, mert megkeserítheti. Aztán olyan 1,5 cm –s kockákra vágtam. 
A tálba letettem a 3 részre tört babapiskótát, rászórtam a rumos mazsolából, mehet a rum is, befedtem egy réteg cukros tejföllel, majd erre jött a narancs darabok egy része, megint babapiskóta-mazsola-rum-tejföl-narancs és ezt addig folytattam amíg a tartottak az összetevők. A lényeg, hogy a tetejét a tejföllel kell zárni. Mehet be a hűtőbe egy napra.
A tejszínt elkevertem a cukorral, beleöntöttem a habszifonba és elkészítettem a habot.
A tejszínhabot csak a tálalásnál tettem a tetejére.
Legközelebb megcsinálom barnanádcukorral, vagy mézzel az mégis csak egy egészségesebb verzió. Most azt szerettem volna ha pont olyan, mint gyermekkorunkban, úgyhogy elnézést kérek azoktól, akik esetleg megbotránkoznak azon, hogy egy egészséges táplálkozásról szóló blogon mit keres a fehércukor. Még mindig ellene vagyok a finomított dolgoknak, de talán egy évben egyszer nem árt meg és ezt a receptet mindenképpen szerettem volna megosztani veletek.
A képek nem éppen a legjobban sikerültek, de kicsit kapkodtam!

Böjti napló 1.

Azt hiszem hős vagyok! Na jó, nem igazán, de azért büszke vagyok magamra egy kicsit. Még decemberben elhatároztam, hogy januárban léböjtöt tartok. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ezt már ősszel meg kellett volna csinálnom, de halogattam, aztán már nagyon közel volt a karácsony azért nem vágtam bele. Tudom, hogy nem ez a legideálisabb időpont a böjtre, hideg is van, meg a tavasz sem közeleg még (néha úgy tűnik, aztán mégis meggondolja magát), de nem nagyon volt már mentségem, úgyhogy belevágtam. Gondoskodtam róla, hogy ne nagyon tehessek másképpen, mivel karácsonykor annyit ettem, hogy szerintem egy nadrágomba sem férek bele. Meg sem próbáltam, nehogy sírva fakadjak, még jó, hogy szabadságon vagyok. A férjem a hasát fogva nevetett rajtam, amikor a minap, halomnyi sajtos rúd elfogyasztása után kértem, hogy szedjen már nekem egy kis narancsos sütit (receptje hamarosan), de míg odaért a tállal, addig sem akartam éhezni, így bekaptam néhány Milka szaloncukrot. Én, aki nem is szoktam csokit enni. Valami történhetett velem agyban, mert egyszerűen nem voltam képes megálljt parancsolni magamnak, főleg ami az édességet illeti. Nem tudom mit pótoltam vele, de abból a valamiből nagy-nagy hiányom lehetett.

A böjt persze nem a fogyásról szól, hanem a testi-lelki megtisztulásról, de azért egy nagyon jó mellékhatása lesz, hogy mégsem kell ruhatárat cserélnem, ami azért nem egy elhanyagolható szempont.
Tegnap bele is csaptam a lecsóba (inkább a vízbe és gyógyteába) és ma már kimondhatom, hogy szinte túl vagyok a második napon. Sok böjt van már mögöttem, volt olyan év, hogy háromszor is elkövettem, úgyhogy elég otthonosan mozgok a „szakmában”. Alapszabály, hogy semmi szilárd, semmi só és semmi olyan amit emészteni kell, viszont rengeteg víz. Az első nap szokott az egyik legnehezebb lenni, mert akkor indulnak be a folyamatok és agyban is ott kell lenni, hogy ne hagyjam magam az egóm által alázni, mindenféle eltérítő gondolattal. Ezt kipipálhatom. A szokásos éhségérzet elmaradt egészen estig. Nem tudom miért van, nekem az esték nehezebbek, mint a reggelek, vagy napközben. Lehet, hogy azért, mert imádok vacsorázni. Nekem az a nap főétkezése, még akkor is, ha esténként csak salátát szoktam enni (mostanában ez azért nem mindig volt így). Képtelen lennék kihagyni a vacsorát. Hát most kihagyom néhány napig………

Képek: innen és innen

Svéd Luca-sütemény (kalács)

A kalács sütés is elengedhetetlen része a karácsonyi készülődésnek, amit viszont a saját kedvemre csinálok. Ez a kalács nem olyan hagyományos értelemben vett kalács. Nem igazán foszlós, inkább sűrű egy kicsit, viszont egy héttel később is meg lehet enni. Szóval aki lágy, levegős kalácsra számít csalódni fog (de lehet, hogy én rontottam el valamit), viszont a benne lévő sáfrány és mandula érdekes ízt ad ennek a sütinek. Vajjal napokig képes voltam ezt reggelizni és vacsorázni. Mostanra hurkák formájában meg is jelent a derekamon és a combomon. 

Hozzávalók:

25 dkg őrölt mandula
80 dkg tönkölybúza finomliszt
20 dkg barnanádcukor+ 1 tk.
0,2g őrölt sáfrány
15 dkg vaj (növényi biomargarin)
0,5 l tej (növényi tej)
5 dkg élesztő
csipet só
tetejére 1 tojás enyhén felverve (elhagyható)

A mandulát, a lisztet, a sót és a cukrot összekevertem. A sáfrányt a vajjal és a tejjel összemelegítettem. Mikor langyosra hűlt beletettem az 1 tk cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt és felfuttattam. A liszthez adtam és géppel 20 percig dagasztottam. Kétszeresére kelesztettem, kelesztési időn belül kb 20 perccel a gyúrást követően egyszer átgyúrtam. Miután megkelt kicsit megnyomkodtam és 16 részre osztottam, hurkává sodortam és kettesével megtekertem. Sütőpapírral borított sütőlemezre tettem, letakartam és 30 percig pihentettem a 8 kisebb kalácsot. A tojással a tetejét megkentem és 180C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem.

A recept a Stahl magazinból származik.

Piernik

Ez egy karácsonyi sütemény Lengyelországból. Az íze, mint a mézeskalácsé……Nagyon-nagyon finom, nem éppen kalóriaszegény édesség.
Minden évben sütök mézeskalácsot, de idén a mézes korong miatt nem tettem. Viszont a mézeskalács ízétől nem akartam megfosztani magunkat, így nagyon megörültem, amikor megtaláltam ezt a receptet. Mézeskalács íz és mégsem mézeskalács formájában. Mondhatom, hogy mindenkinek nagyon ízlett, elkészítése rém egyszerű, pont egy ilyen húzós karácsonyi forgatagba való.

Hozzávalók:

50 dkg tönkölybúzaliszt
20 dkg barnanádcukor
10 dkg mazsola rumba áztatva
10 dkg dió durvára törve
2 kk. sütőpor
2 kk fahéj
0,5 kk. szerecsendió
0,5 kk őrölt kardamommag (összeállítás közben derült ki, hogy ez nekem nincs, így mézeskalács fűszerkeveréket tettem bele a fahéj és a szerecsendió helyett is)
1,5 dl tej
1,5 dl étolaj
2,5 dl akácméz

A száraz hozzávalókat és a nedves hozzávalókat külön-külön elkevertem egy-egy tálban, majd összekevertem őket. Sütőpapírral bélelt két kenyérsütőformába (25 cm-s) öntöttem és 160 C-on 80 percig sütöttem.
Mikor kész volt, 10 percig a formában hagytam, majd sütőrácsra borítottam. Ha teljesen kihűlt folpackba csomagolva hetekig eláll.

Az eredeti receptet a Stahl magazin karácsonyi számában találtam.

In Memoriam – Karácsonyi bejgli

Fogalmam sincs ti hogyan csináltátok, hogy még karácsony előtti napon is volt időtök és energiátok recepteket feltenni. Van még mit tanulnom, igyekszem felfejlődni, de vannak még hibák. Gondolom így január elején, már inkább a farsangra kellene előkészülnöm, de én még a karácsonyi sütik receptjét örökítem. Arra gondolok, hogy például bejglit senki nem fog sütni januárban, viszont idén még nem volt karácsony és jó lesz ez majd ha eljön az ideje.
Eredetileg reform bejglit akartam sütni, de Szepyke bejglijében megláttam az anyukám által szokásosan elkészített bejglit. Már írtam, hogy nálunk ez a karácsony egyben megemlékezés is volt ebben az évben eltávozott szeretteinkről, ezért több olyan süti is az asztalra került ami az ő specialitásuk volt. A mézes korong már itt olvasható. 
Anyukám gyermekkoromban minden évben sütött bejglit. Az íze mindegyiknek csodás volt, de mindig szétrepedt, ami miatt anyu rettentő mérges volt. Persze, hogy szétrepedt, mert tele volt töltelékkel, a tészta épphogy csak összetartotta és valószínű, hogy a megszurkálása sem volt olyan alapos, így aztán repedt. Ez anyun kívül senkit sem zavart.
Szóval a szóban forgó bejgli receptjét nem találtam meg, viszont Szepyke nagyijának bejglije pont olyannak tűnt. Most már kimondhatom, nem csak tűnt, ízre is olyan volt. Na most a recept disznózsírt tartalmaz. Brrrrrr…. Mit tegyen egy rendes vegetáriánus? Az ünnep kedvéért hajlandó voltam tojást, tejet, tejfölt használni a receptekbe, hogy pontosan olyan legyen amit a család ízlése megkíván, na de, hogy disznózsírt használjak ez már nekem is sok volt. Eszembe jutott, hogy van nekem több kiló pálmazsírom. A pálmazsír sokkal töményebb mint a vaj, ami ugye a disznózsírnak is sajátja. Ráadásul az ízesített vegazsír is ebből készül, ízre nagyon is hasonlít a sülthúsos zsírra. Úgy gondoltam egy életem, egy halálom (micsoda buta, igaztalan mondás), ezt ki kell próbálnom. Lecseréltem hát, és képzeljétek tökéletes lett. A tészta lágy és omlós, még egy hét múlva is olyan volt, mintha aznap készült volna. Ja és nem repedt ki, pedig volt benne töltelék bőven. A receptet egyébként pontosan követtem, a cukrot barnanádcukorra, a lisztet tönkölylisztre cseréltem. Legközelebb nagyobb gondot fordítok az egészségességre és kihagyom a tojást, a tejtermékeket pedig növényire cserélem.

Hozzávalók:
60 dkg tönkölybúza finomliszt
25 dkg pálmazsír
10 dkg barna nádporcukor
2 tojás sárgája+1 db egész tojás
1 dkg élesztő elmorzsolva
egy csipet só
1 deci tejföl (szójatejföllel helyettesíthető)
+1 tojás a kenéshez
kb.1 dl langyos tej (növényi tejjel helyettesíthető)

Töltelék:

1 rúd diós:
20 dkg darált dió, 
15 dkg barnanádcukor, 
1 dl víz 
Ezeket a sütés napján pár perc alatt megfőztem, amíg a cukor el nem olvadt, majd belelöttyintettem egy kis rumot (elhagyható). Hagytam teljesen kihűlni.

1 rúd mandulás:
20 dkg darált mandula, 
15 dkg barnanádcukor, 
1,25 dl víz 

Ezeket a sütés napján szintén pár perc alatt megfőztem, amíg a cukor el nem olvadt, majd belelöttyintettem egy kis rumot (elhagyható). Hagytam teljesen kihűlni.


2 rúd gesztenyés:
50 dkg gesztenyemassza (lehet kapni cukrozatlan változatot, akkor több nádcukor kell bele)
5 dkg vaj (növényi margarinra cserélhető)
5 dkg kekszmorzsa (tönkölybúza háztartási keksz)
2 dkg barnanád porcukor
2 tojássárgája (elhagyható)
rum (elhagyható)

Az összetevőket a sütés napján összekevertem egymással. Picit fujtós lett, lehet még bele tenni egy kis tejet.

A tejben feloldottam egy kis cukrot és belemorzsoltam az élesztőt, majd hagytam felfutni. Átszitáltam a lisztet, belekevertem a sót, beleütöttem a tojásokat, a tejfölt, a cukrot, a pálmazsírt és a felfutott élesztőt és géppel rugalmas tésztát dagasztottam. (Szepyke nem egészen így csinálta, ő nem tett bele tejet, gondolom az élesztőt nem futtatta fel, de ez csak utólag derült ki.) Négy részre osztottam, folpackba csomagoltam és egy éjszakára betettem a hűtőbe. Másnap a tésztát sütőpapíron egyenként kinyújtottam, megkentem a töltelékkel és a két rövidebb oldalát kicsit ráhajtva, a hosszanti oldaláról, a sütőpapír segítségével szorosan feltekertem, majd egy sütőpapírral borított sütőtepsibe tettem. Jó volt vele dolgozni, nem ragadt, nem kellett liszt a nyújtáshoz. Miután mind a négy készen volt letakartam konyharuhával és a konyhapulton, egy órán keresztül kelesztettem.
A tojást szétválasztottam és hosszanti irányból megkentem a sárgájával, hagytam száradni, majd lekentem keresztbe a fehérjével. Jó alaposan megszurkáltam, hogy sülés közben a gőz el tudjon távozni belőle.
Időközben a sütőt 180C-ra melegítettem és 40 perc alatt megsütöttem. Nem lett olyan nagyon márványos, de az íze nagyon jó, a diós és a mandulás nekem egy kicsit édes volt, de a családom édesebb szájú mint én. Jövőre (idén) mákkal is kipróbálom. Szepyke köszönöm neked és a nagymamádnak, hogy megtaláltam a tökéletes bejglit!