Minden vágyam, hogy egyszer (aztán majd többször is) olyan gyönyörű kenyereket süssek, mint amilyenek fotóját a blogokban látni. Egyelőre viszont nagyon kezdő vagyok e témában, de azt büszkén vállalom. Ért már rengeteg kudarc és nem csak a látványban. A legcsúfosabb egy gluténmentes kenyér volt, amit aznap még csak-csak el lehetett rágcsálni valahogy, de másnap már kukára lett ítélve. A „legjobban” sikerült próbálkozásaim közé pedig a másfél órás DNK-t (dagasztás nélküli kenyeret) sorolnám, ami persze messze nem volt olyan szép, mint amilyen ehető. Úgy tűnik mára már letűnt szegény csillaga, de tavaly ősszel nem nagyon volt olyan blog ahol ne posztolták volna. A receptet le sem írom, hiszen majdnem szóról szóra La Revue Rose útmutatásait követtem most is, mint már néhány korábbi alkalommal. Amiben más, hogy én teljeskiőrlésű tönkölybúzalisztet és kenyérlisztet keverek egymással, az arányok pedig a rendelkezésre álló készletek függvényében változnak.
Ami miatt most ez a poszt mégis megszületett, az azért van, mert most sütőpapírral kibélelt virágcserépbe ültettem a bucikat. Annyit azért változtattam, hogy miután kiporcióztam, a cserépben már nem kelesztettem, viszont hideg sütőbe tettem, így míg az elérte a megfelelő hőfokot, volt ideje kelni még picit. (A sütő aljába tettem tepsiben vizet, de nem biztos, hogy ennek jelen helyzetben volt jelentősége.)
A zsemléim nem lapultak el, sőt nagyon szépen megemelkedtek, talán egy kicsit túlságosan is. Legközelebb 10 zsemle is lehet a 8 helyett. Aztán a nedves cserép (előtte beáztattam hideg vízbe) nem engedte, hogy kiszáradjanak így jó puha lett, viszont legközelebb ráhúzok még néhány percet a sütési időre, mert az nem tetszett, hogy csak a teteje lett ropogós, az oldala és az alja kicsit sületlennek látszik, pedig nem az. (Majd meglátjuk, hogy a sütési idő, segít-e ezen.) A lényeg, hogy az út az tetszik, sok szempontból jó, viszont a technikát azt csiszolni kell. De hát a képek önmagukért beszélnek. 
Forrás: La Revue Rose
ezek a fotók aztán tényleg olyan csodaszépek, hogy bármelyik gasztroblogban megállják helyüket!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Nagyon igyekeztem, mert hát ételeket fotózni nem is olyan egyszerű, mint amilyennek első nekifutásra tűnik.
VálaszTörlésNagyon szépek lettek! :-)
VálaszTörlésÖrülök hogy bejött a receptem. Amúgy igazad van, tényleg leáldozott a napja kicsit, a többiekről nem nyilatkozhatom, de én azért hanyagolom, mert új receptben utazom mostanában, hasonló egy kicsit ehhez, de mások az arányok, könnyebben lehet vele dolgozni, rugalmasabb a nyers tészta.
Ügyes vagy, jó ötlet ez a cserepesötlet,
üdv,
A La Revue Rose Mamzellje
Gyönyörűek! :))
VálaszTörlésMademoiselle! Posztoltad már az új receptet? Én is örülnék, ha könnyebben kezelhető lenne a tészta. Köszi az elismerést!
VálaszTörlésLimara! Tőled a dicséret, valami olyan, mint találkozni az angol királynővel! A te kenyereid messze földön híresek, ha nem csak virtuális lenne a pékséged, nálad vásárolnék!