BUÉK!

Minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak kívánom, hogy

a következő esztendő teljen sokkal jobban és boldogabban!

Most viszont bulira fel!!!

Ünnepek után

Kicsit gyorsabban eltelt a karácsony, mint amennyit készültünk rá és mint szerettük volna. Sebaj! Lesz jövőre is! Karácsony után a Balatonon voltunk (Szepyke, hallod?). Élménybeszámoló helyett álljon itt néhány kép, bár az igazi tél messze elkerült bennünket, azért a Balaton gyönyörű volt.

Pár éve ilyen volt a tél:

Jézus születése

"Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A csodát most ők is vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik - 
mennyböl az angyal."

                                             Márai Sándor

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek! Kívánom, hogy angyalok kísérjék utatokat, teljesítsék minden álmotok, vágyatok  és költözzön szeretet  szívetekbe!

Mézes korong

Ez az aprósüti minden karácsonykor és néha máskor is elkészült Nagyikám konyhájában. Aztán a Mama megöregedett és már nem sütött főzött, de sokszor emlegettük a híres mézes korongot. Valamiért - ki tudja miért - csak emlegettük, de eszünkbe sem jutott megkérdezni a receptet. Aztán Mama az égbe költözött, „fejében” a recepttel. Nem tudom feltűnt-e már nektek is, hogy azután kezdjük el igazán értékelni a dolgokat amikor már nem a miénk többé. Miért van ez? Sajnos velem is megtörténik, nap, mint nap, hogy akkor kapcsolnék végrehajtás üzemmódba, amikor már esélyem sincs a megvalósításra. És csak állok bénán azzal az érzéssel, hogy na ezt is elmulasztottam. Úgy tűnt a mézessel is ugyanez a helyzet, de aztán Anyukámtól megörökölt, kézzel írt receptjei között rábukkantam a megoldásra. S mivel az év amit magunk mögött tudhatunk meglehetősen nehéz volt családtagjaink elvesztése szempontjából is, elhatároztam, hogy két olyan sütit is el fogok készíteni ami Anyu és a Mama nevéhez fűződik, ezzel is emlékezve rájuk.

A mézes persze korántsem úgy sikerült, mint ahogy az az emlékeimben élt. Mamáé sokkal inkább méz ízű volt, sötétebbre sült, vékonyabb volt és nagyobb. Ezek csak részletkérdésnek tűnhetnének, de mégsem. Az ízt, az állagot nagyon is befolyásolják. Azért jó, aki nem evett az eredetiből észre sem veszi, csak sajnos akik hozzánk hivatalosak Szentestére, mind tudják, milyennek kéne lennie. Szóval, mint a népmesében: meg is sütöttem a Mama sütijét meg nem is, finom is, meg nem is. Fogok még próbálkozni vele.



Hozzávalók:

50 dkg liszt
7,5 dkg cukor
12 dkg puha vaj
1 sütőpor
2 kk. fahéj
12,5 dkg méz
1 tojás+1 sárgája
dió

A dió kivételével minden összetevőt összegyúrtam, 3-4 mm vastagra nyújtottam és nagyobb (4 cm átmérőjű) korongokat szaggattam ki belőle. Sütőpapíros tepsire tettem, egymástól 5 cm-s távolságra, megkentem 1 tojás+kis víz keverékével és egy fél diót nyomtam mindegyik közepébe. 165C-ra előmelegített sütőben hőlégkeverésen (lehet, hogy jobb lenne anélkül) sütöttem 10 percig. Rácsra tettem teljes kihűlésig, majd fémdobozba pakoltam.


Ötlet: ha az aprósüti túlsül és kemény lesz, kiszárad egy gerezd almát kell mellétenni. Néhány nap alatt visszanyeri nedvességtartalmát.

A szeretet ünnepe

Imádom a karácsonyt! Szeretem, hogy átlengi a meghittség, a szeretet, hogy egyszerre találkozhatom azokkal akik a világon a legfontosabbak nekem. Szeretem a készülődést, még ha oly fárasztó is, és ez is egy ajándék tőlem azoknak akik a szívemet foglalják. 
Számomra a karácsony a szeretetről, a meghittségről szól, nem pedig a pénzről, ajándékról. Persze megajándékozzuk egymást, de csak annyira amennyire pénztárcánk engedi, erőn felül nem teljesítünk és ez így van jól. 

Szomorú lenne, ha elveszne az a fontos üzenet amit a karácsony hordoz magában. Az üzenet, ami túlmutat a családi körön, ami arra ösztönöz, hogy néhány napra álljunk meg és vegyük észre az igazi értékeket az életünkben. Nézzünk úgy egymásra ahogy talán egész évben nincs módunk. Lássuk a családtagjaink és a környezetünkben élő személyek igazi arcát, sőt nézzünk mögé, vegyük észre az embert. Érezzük a vágyait, halljuk a mondatai mögött meghúzódó mondanivalót, lássuk cselekedetei igazi értelmét, vegyük észre benne a jót. Értsük meg fájdalmait, hagyjuk, hogy hasson ránk az az éne, amit lehet, hogy szándékosan, de lehet, hogy tudat alatt elfed mások elől, és amit csak akkor vehetünk észre, ha tényleg figyelünk rá. Figyeljünk rá! Legyen érdeklődésünk őszinte, csak hallgassuk, ne adjunk tanácsokat, ne oktassuk ki, ne haragudjunk, ne bosszankodjunk, csak figyeljünk. Meglepő lesz, hogy az akit eddig éppen csak elfogadtunk nyitni fog felénk és sokkal szimpatikusabbá válik. Meglepő lesz, hogy akiről úgy gondoltuk, hogy igazán ismerjük egy új, még szerethetőbb arcát mutatja meg. Meglepő lesz, mennyire megtelik a szívünk szeretettel, segítőkészséggel és odaadással és úgy fog tündökölni az a néhány nap, mint még soha. Ez a karácsony üzenete és ezzel sokkal-sokkal több örömet okozunk és örömben lesz részünk, mint ha a legdrágább ajándékot adnánk, vagy kapnánk. Persze egyértelmű, hogy a családtagjainkat szeretjük, ez nem is olyan nehéz, de ha túl tudunk lépni az egón és számunkra kevésbé kedvelt személyek felé is képesek vagyunk feltétel nélküli szeretettel fordulni, az az igazán nagy dolog, akkor Jézus nem született hiába és a karácsony az, aminek lennie kell: A szeretet ünnepe. 

A képek az Internetről származnak, olyan sok helyen fellelhetőek, hogy a forrás feltűntetését nem tartottam fontosnak.

Gombarolád

Ez egy igazi vendégváró étel, akár karácsonyra, akár szilveszterre, akár csak egy egyszerű vacsorára. Elkészítése pofon egyszerű, csak egészséges összetevőkből áll, a reformtáplálkozásba simán beilleszthető, viszont az íze egy mindenevő számára sem felejthető. A recept A 100 vegetárius étek című könyvből származik, ami már maga is biztosíték arra, hogy ez bizony egy finom vegán kaja.

Hozzávalók:

0,5 kg gomba
3 gerezd fokhagyma
bazsalikom
metélőhagyma
petrezselyem
só
őrölt feketebors
olívaolaj
1-2 ek tönkölybúzaliszt

0,5 kg liszt (1/3 tönkölybúza fehérliszt, 1/3 tk. tönkölybúzaliszt, 1/3 tk. rozsliszt)
0,5 csomag élesztő
szárított bazsalikom
1 dl olaj
1 tk só
kb.2 dl langyos víz

A felaprított fokhagymát olívaolajon megfuttattam, beletettem a vékony szeletekre vágott gombát, sóztam borsoztam, beleszórtam a zöldfűszereket és fedő nélkül lepirítottam, mikor már majdnem kész volt megszórtam a liszttel és összekevertem. Hagytam kihűlni.

Az élesztőt 1 dl langyos vízben felfuttattam, a liszteket összekevertem, beletettem a sót, összekevertem, beleöntöttem az olajat, az élesztőt, pici szárított bazsalikomot tettem bele és annyi vízzel (kb.1,5-2 dl) összegyúrtam, hogy rugalmas, kicsit kemény tésztát kaptam. Duplájára kelesztettem, 20 perc után (kelesztési időn belül) egyszer átgyúrtam. Miután megkelt, lisztezett deszkán kinyújtottam, megkentem a gombával, a két oldalát behajtottam és a hosszanti oldaláról feltekertem, mint a bejglit. Sütőpapíros lapra tettem és még 30 percig kelesztettem, majd megszurkáltam és 180 C-on hőlégkeverésen 45-50 percig sütöttem. Miután kivettem megspricceltem vízzel. Langyosan ettük egy nagy tál salátával, de valamilyen majonézes salátához is nagyon finom.

Beindult a sütigyár-Házi csokis keksz

Igen, jól látjátok! Sweet home jelentkezik innen a hóhegyek mögül. Elnézést kérek az olvasóimtól a két hónapos csend miatt és köszönöm szépen Szepyke, Trinity, Renáta és Andi cuki érdeklődését hogylétem felől. Nagyon jól esett, hogy észrevették a távollétemet és hiányoltak. Most már itt vagyok!!! Az utóbbi időben nem nagyon tudtam a blogokat sem olvasni, s bár Siccike is meghívott a Vegán Vendéglőbe és a Vegán Karácsony blogra társszerzőnek, ott sem sikerült brillíroznom eddig. Szóval, el vagyok maradva az írással és az olvasással is. Főzni azért főztem, és fotóztam is, de arra, hogy feltegyem a receptet már nem volt időm. Most a karácsonyi készülődés sem éppen a legideálisabb időpont, nem is értem, hogy a rendszeresen posztoló bloggerek hogy csinálják de igyekszem zárkózni. Mint már írtam jelentős információhiánnyal küzdök, hogy mi történt a blogvilágban az elmúlt két hónapban, ezért szemlesütve, előre bocs azoktól, akiket olvasni szoktam, de időbe telik amíg visszamenőleg átnézem az írásaitokat. 

Nem is tudom mivel kezdjem. A következőkben lesz jó néhány olyan recept ami nem vegán. Ennek oka az, hogy karácsonykor nem akarom kiütni a biztosítékot a családtagjaimnál azzal, hogy csupa reform kaja kerül az asztalra. A férjem és a fiam már megszokták ezeket az ízeket, de a többieknek kicsit idegen lenne a 100% teljeskiőrlésű liszt stb. A másik ok az, hogy most nem akartam kísérletezni azzal, ha a recept tojást ír, mi történik ha elhagyom, vagy ha a tejszínt növényi változatával helyettesítem, hogyan viselkedik a tészta, ha a vaj helyett olajat, vagy pálmazsírt használok. Nincs időm számolgatni, hogy ha a recept 12,5 dkg vajat ír, az mennyi lehet olajban. Vannak olyan megszokott ételek is, amik minden évben elkészülnek, de kicsit sem egészségesek, mégis mindenki ragaszkodik hozzájuk. Azért a barnanádcukrot és mézet nem cseréltem le kristálycukorra és lisztben is maradtam a tönkölynél, ha nem is a teljeskiőrlésű változatnál. Még így is becsúsztak bakik, a mai napom teljes katasztrófa volt, még jó hogy nem tegnap kezdtem a főzést, sütést, mert akkor ma végleg szögre akasztanám a kötényemet.
De most nem ezzel kezdem, ennyi kihagyás után.

Házi csokis keksz

Tudom, hogy Stahl Judittal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Sokan nem kedvelik sem őt, sem a receptjeit, sőt már-már sikk szidni, de ez engem egyáltalán nem érdekel. Én személy szerint bírom a nő stílusát és a receptjeiben sem csalódtam soha. Így volt ez ezzel az aprósütivel is. A Stahl magazin karácsonyi különszámában találtam.

Hozzávalók:
10 dkg étcsoki
10 dkg tejcsoki
10 dkg hideg vaj
1 ek. instant kávé (én gabonakávét használtam)
2,5 dkg cukrozatlan kakaópor
25 dkg finomliszt (nálam tönkölybúza)
1 kk. szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg cukor (nálam barnanádcukor)
4 ek. méz
1 narancs reszelt héja

A csokoládét aprítógépben összevágtam, de még darabos maradt. A gabonakávét feloldottam 1 ek meleg vízben. Összekevertem az átszitált lisztet, kakaóport a szódabikarbónát és a sót és hozzáadtam a felkockázott hideg vajat és elmorzsoltam benne. Mikor ez megvolt, hozzáadtam a cukrot, a mézet, a csokit, a narancshéjat a kávét és kézzel összegyúrtam. A tésztát kettéosztottam, rudat formáltam belőle és folpackba csomagolva 1 órát pihentettem a hűtőben. Egy sütőlapra sütőpapírt tettem és a tésztából vastagabb szeleteket vágtam, golyót formáztam belőle és sütőpapírra egymástól kb 5 cm-re tettem és kézzel ellapítottam. A sütőt 165 C-ra melegítettem és hőlégkeverésen 10 percig sütöttem a kekszeket, majd sütőrácsra helyeztem. Miután teljesen kihűlt fémdobozba tettem, így hetekig elállna, de január elején már nem lesz belőle egy szem sem.

Aki szereti a nem túl édes, kissé kesernyés narancsos ízeket feltétlenül próbálja ki.