BUÉK!

Minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak kívánom, hogy

a következő esztendő teljen sokkal jobban és boldogabban!

Most viszont bulira fel!!!

Ünnepek után

Kicsit gyorsabban eltelt a karácsony, mint amennyit készültünk rá és mint szerettük volna. Sebaj! Lesz jövőre is! Karácsony után a Balatonon voltunk (Szepyke, hallod?). Élménybeszámoló helyett álljon itt néhány kép, bár az igazi tél messze elkerült bennünket, azért a Balaton gyönyörű volt.

Pár éve ilyen volt a tél:

Jézus születése

"Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A csodát most ők is vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik - 
mennyböl az angyal."

                                             Márai Sándor

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek! Kívánom, hogy angyalok kísérjék utatokat, teljesítsék minden álmotok, vágyatok  és költözzön szeretet  szívetekbe!

Mézes korong

Ez az aprósüti minden karácsonykor és néha máskor is elkészült Nagyikám konyhájában. Aztán a Mama megöregedett és már nem sütött főzött, de sokszor emlegettük a híres mézes korongot. Valamiért - ki tudja miért - csak emlegettük, de eszünkbe sem jutott megkérdezni a receptet. Aztán Mama az égbe költözött, „fejében” a recepttel. Nem tudom feltűnt-e már nektek is, hogy azután kezdjük el igazán értékelni a dolgokat amikor már nem a miénk többé. Miért van ez? Sajnos velem is megtörténik, nap, mint nap, hogy akkor kapcsolnék végrehajtás üzemmódba, amikor már esélyem sincs a megvalósításra. És csak állok bénán azzal az érzéssel, hogy na ezt is elmulasztottam. Úgy tűnt a mézessel is ugyanez a helyzet, de aztán Anyukámtól megörökölt, kézzel írt receptjei között rábukkantam a megoldásra. S mivel az év amit magunk mögött tudhatunk meglehetősen nehéz volt családtagjaink elvesztése szempontjából is, elhatároztam, hogy két olyan sütit is el fogok készíteni ami Anyu és a Mama nevéhez fűződik, ezzel is emlékezve rájuk.

A mézes persze korántsem úgy sikerült, mint ahogy az az emlékeimben élt. Mamáé sokkal inkább méz ízű volt, sötétebbre sült, vékonyabb volt és nagyobb. Ezek csak részletkérdésnek tűnhetnének, de mégsem. Az ízt, az állagot nagyon is befolyásolják. Azért jó, aki nem evett az eredetiből észre sem veszi, csak sajnos akik hozzánk hivatalosak Szentestére, mind tudják, milyennek kéne lennie. Szóval, mint a népmesében: meg is sütöttem a Mama sütijét meg nem is, finom is, meg nem is. Fogok még próbálkozni vele.



Hozzávalók:

50 dkg liszt
7,5 dkg cukor
12 dkg puha vaj
1 sütőpor
2 kk. fahéj
12,5 dkg méz
1 tojás+1 sárgája
dió

A dió kivételével minden összetevőt összegyúrtam, 3-4 mm vastagra nyújtottam és nagyobb (4 cm átmérőjű) korongokat szaggattam ki belőle. Sütőpapíros tepsire tettem, egymástól 5 cm-s távolságra, megkentem 1 tojás+kis víz keverékével és egy fél diót nyomtam mindegyik közepébe. 165C-ra előmelegített sütőben hőlégkeverésen (lehet, hogy jobb lenne anélkül) sütöttem 10 percig. Rácsra tettem teljes kihűlésig, majd fémdobozba pakoltam.


Ötlet: ha az aprósüti túlsül és kemény lesz, kiszárad egy gerezd almát kell mellétenni. Néhány nap alatt visszanyeri nedvességtartalmát.

A szeretet ünnepe

Imádom a karácsonyt! Szeretem, hogy átlengi a meghittség, a szeretet, hogy egyszerre találkozhatom azokkal akik a világon a legfontosabbak nekem. Szeretem a készülődést, még ha oly fárasztó is, és ez is egy ajándék tőlem azoknak akik a szívemet foglalják. 
Számomra a karácsony a szeretetről, a meghittségről szól, nem pedig a pénzről, ajándékról. Persze megajándékozzuk egymást, de csak annyira amennyire pénztárcánk engedi, erőn felül nem teljesítünk és ez így van jól. 

Szomorú lenne, ha elveszne az a fontos üzenet amit a karácsony hordoz magában. Az üzenet, ami túlmutat a családi körön, ami arra ösztönöz, hogy néhány napra álljunk meg és vegyük észre az igazi értékeket az életünkben. Nézzünk úgy egymásra ahogy talán egész évben nincs módunk. Lássuk a családtagjaink és a környezetünkben élő személyek igazi arcát, sőt nézzünk mögé, vegyük észre az embert. Érezzük a vágyait, halljuk a mondatai mögött meghúzódó mondanivalót, lássuk cselekedetei igazi értelmét, vegyük észre benne a jót. Értsük meg fájdalmait, hagyjuk, hogy hasson ránk az az éne, amit lehet, hogy szándékosan, de lehet, hogy tudat alatt elfed mások elől, és amit csak akkor vehetünk észre, ha tényleg figyelünk rá. Figyeljünk rá! Legyen érdeklődésünk őszinte, csak hallgassuk, ne adjunk tanácsokat, ne oktassuk ki, ne haragudjunk, ne bosszankodjunk, csak figyeljünk. Meglepő lesz, hogy az akit eddig éppen csak elfogadtunk nyitni fog felénk és sokkal szimpatikusabbá válik. Meglepő lesz, hogy akiről úgy gondoltuk, hogy igazán ismerjük egy új, még szerethetőbb arcát mutatja meg. Meglepő lesz, mennyire megtelik a szívünk szeretettel, segítőkészséggel és odaadással és úgy fog tündökölni az a néhány nap, mint még soha. Ez a karácsony üzenete és ezzel sokkal-sokkal több örömet okozunk és örömben lesz részünk, mint ha a legdrágább ajándékot adnánk, vagy kapnánk. Persze egyértelmű, hogy a családtagjainkat szeretjük, ez nem is olyan nehéz, de ha túl tudunk lépni az egón és számunkra kevésbé kedvelt személyek felé is képesek vagyunk feltétel nélküli szeretettel fordulni, az az igazán nagy dolog, akkor Jézus nem született hiába és a karácsony az, aminek lennie kell: A szeretet ünnepe. 

A képek az Internetről származnak, olyan sok helyen fellelhetőek, hogy a forrás feltűntetését nem tartottam fontosnak.

Gombarolád

Ez egy igazi vendégváró étel, akár karácsonyra, akár szilveszterre, akár csak egy egyszerű vacsorára. Elkészítése pofon egyszerű, csak egészséges összetevőkből áll, a reformtáplálkozásba simán beilleszthető, viszont az íze egy mindenevő számára sem felejthető. A recept A 100 vegetárius étek című könyvből származik, ami már maga is biztosíték arra, hogy ez bizony egy finom vegán kaja.

Hozzávalók:

0,5 kg gomba
3 gerezd fokhagyma
bazsalikom
metélőhagyma
petrezselyem
só
őrölt feketebors
olívaolaj
1-2 ek tönkölybúzaliszt

0,5 kg liszt (1/3 tönkölybúza fehérliszt, 1/3 tk. tönkölybúzaliszt, 1/3 tk. rozsliszt)
0,5 csomag élesztő
szárított bazsalikom
1 dl olaj
1 tk só
kb.2 dl langyos víz

A felaprított fokhagymát olívaolajon megfuttattam, beletettem a vékony szeletekre vágott gombát, sóztam borsoztam, beleszórtam a zöldfűszereket és fedő nélkül lepirítottam, mikor már majdnem kész volt megszórtam a liszttel és összekevertem. Hagytam kihűlni.

Az élesztőt 1 dl langyos vízben felfuttattam, a liszteket összekevertem, beletettem a sót, összekevertem, beleöntöttem az olajat, az élesztőt, pici szárított bazsalikomot tettem bele és annyi vízzel (kb.1,5-2 dl) összegyúrtam, hogy rugalmas, kicsit kemény tésztát kaptam. Duplájára kelesztettem, 20 perc után (kelesztési időn belül) egyszer átgyúrtam. Miután megkelt, lisztezett deszkán kinyújtottam, megkentem a gombával, a két oldalát behajtottam és a hosszanti oldaláról feltekertem, mint a bejglit. Sütőpapíros lapra tettem és még 30 percig kelesztettem, majd megszurkáltam és 180 C-on hőlégkeverésen 45-50 percig sütöttem. Miután kivettem megspricceltem vízzel. Langyosan ettük egy nagy tál salátával, de valamilyen majonézes salátához is nagyon finom.

Beindult a sütigyár-Házi csokis keksz

Igen, jól látjátok! Sweet home jelentkezik innen a hóhegyek mögül. Elnézést kérek az olvasóimtól a két hónapos csend miatt és köszönöm szépen Szepyke, Trinity, Renáta és Andi cuki érdeklődését hogylétem felől. Nagyon jól esett, hogy észrevették a távollétemet és hiányoltak. Most már itt vagyok!!! Az utóbbi időben nem nagyon tudtam a blogokat sem olvasni, s bár Siccike is meghívott a Vegán Vendéglőbe és a Vegán Karácsony blogra társszerzőnek, ott sem sikerült brillíroznom eddig. Szóval, el vagyok maradva az írással és az olvasással is. Főzni azért főztem, és fotóztam is, de arra, hogy feltegyem a receptet már nem volt időm. Most a karácsonyi készülődés sem éppen a legideálisabb időpont, nem is értem, hogy a rendszeresen posztoló bloggerek hogy csinálják de igyekszem zárkózni. Mint már írtam jelentős információhiánnyal küzdök, hogy mi történt a blogvilágban az elmúlt két hónapban, ezért szemlesütve, előre bocs azoktól, akiket olvasni szoktam, de időbe telik amíg visszamenőleg átnézem az írásaitokat. 

Nem is tudom mivel kezdjem. A következőkben lesz jó néhány olyan recept ami nem vegán. Ennek oka az, hogy karácsonykor nem akarom kiütni a biztosítékot a családtagjaimnál azzal, hogy csupa reform kaja kerül az asztalra. A férjem és a fiam már megszokták ezeket az ízeket, de a többieknek kicsit idegen lenne a 100% teljeskiőrlésű liszt stb. A másik ok az, hogy most nem akartam kísérletezni azzal, ha a recept tojást ír, mi történik ha elhagyom, vagy ha a tejszínt növényi változatával helyettesítem, hogyan viselkedik a tészta, ha a vaj helyett olajat, vagy pálmazsírt használok. Nincs időm számolgatni, hogy ha a recept 12,5 dkg vajat ír, az mennyi lehet olajban. Vannak olyan megszokott ételek is, amik minden évben elkészülnek, de kicsit sem egészségesek, mégis mindenki ragaszkodik hozzájuk. Azért a barnanádcukrot és mézet nem cseréltem le kristálycukorra és lisztben is maradtam a tönkölynél, ha nem is a teljeskiőrlésű változatnál. Még így is becsúsztak bakik, a mai napom teljes katasztrófa volt, még jó hogy nem tegnap kezdtem a főzést, sütést, mert akkor ma végleg szögre akasztanám a kötényemet.
De most nem ezzel kezdem, ennyi kihagyás után.

Házi csokis keksz

Tudom, hogy Stahl Judittal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Sokan nem kedvelik sem őt, sem a receptjeit, sőt már-már sikk szidni, de ez engem egyáltalán nem érdekel. Én személy szerint bírom a nő stílusát és a receptjeiben sem csalódtam soha. Így volt ez ezzel az aprósütivel is. A Stahl magazin karácsonyi különszámában találtam.

Hozzávalók:
10 dkg étcsoki
10 dkg tejcsoki
10 dkg hideg vaj
1 ek. instant kávé (én gabonakávét használtam)
2,5 dkg cukrozatlan kakaópor
25 dkg finomliszt (nálam tönkölybúza)
1 kk. szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg cukor (nálam barnanádcukor)
4 ek. méz
1 narancs reszelt héja

A csokoládét aprítógépben összevágtam, de még darabos maradt. A gabonakávét feloldottam 1 ek meleg vízben. Összekevertem az átszitált lisztet, kakaóport a szódabikarbónát és a sót és hozzáadtam a felkockázott hideg vajat és elmorzsoltam benne. Mikor ez megvolt, hozzáadtam a cukrot, a mézet, a csokit, a narancshéjat a kávét és kézzel összegyúrtam. A tésztát kettéosztottam, rudat formáltam belőle és folpackba csomagolva 1 órát pihentettem a hűtőben. Egy sütőlapra sütőpapírt tettem és a tésztából vastagabb szeleteket vágtam, golyót formáztam belőle és sütőpapírra egymástól kb 5 cm-re tettem és kézzel ellapítottam. A sütőt 165 C-ra melegítettem és hőlégkeverésen 10 percig sütöttem a kekszeket, majd sütőrácsra helyeztem. Miután teljesen kihűlt fémdobozba tettem, így hetekig elállna, de január elején már nem lesz belőle egy szem sem.

Aki szereti a nem túl édes, kissé kesernyés narancsos ízeket feltétlenül próbálja ki. 

Brokkoli krémleves

Ezt a levest pár hete készítettem, de a piacon járva azt gondolom éppen aktuális lesz, mert szebbnél szebb a brokkoli kínálat. Azt szeretem benne, hogy rém egyszerű, nem kell túlfűszerezni és mégis nagyon finom lesz a végeredmény. Régebben tejszínnel készítettem, de egyszer nem volt otthon és ki kellett hagynom és észre sem vette senki. Volt, hogy krumplit is tettem bele, aztán volt, hogy megfeledkeztem róla és úgy is finom és sűrű lett. Mára egy letisztult, egyszerű recept maradt, amit mindenki szívesen fogyaszt, VEGÉTHÓ-ra minden szempontból megfelel!

Hozzávalók:

1-2 fej brokkoli
1 póréhagyma, vagy vöröshagyma
őrölt fekete bors
őrölt szerecsendió
himalaya só
olívaolaj

Az olajon a felaprított hagymát megpirítottam, hozzátettem a megmosott rózsáira szedett brokkolit, ezt is egy kicsit átforgattam az olajon, majd felengedtem annyi vízzel, hogy éppen ellepte. Sóztam, borsoztam és beletettem a szerecsendiót is (vigyázni vele, mert nagyon átható az íze). Addig főztem, amíg a brokkoli megpuhult, botmixerrel pépesítettem. (Ha valaki szeretne itt hozzáadhat 2 dl rizstejszínt.) Sűrűségtől függően tettem még bele vizet és fűszereket és összeforraltam. Most pirított kenyérkockával ettük. 

Környezettudatos vásárló vagyok!?

Szepykétől és Maxtól érkezett a kérdés, környezettudatos vásárló vagyok-e? Azt gondolom, hogy nem eléggé, de egyre inkább igen! Persze nincs az a dolog, amit ne lehetne jobban csinálni és ez is ilyen. Mióta vegetáriánus lettem, sokkal inkább figyelek arra, hogy milyen ételek készülnek a konyhámban és ez magával vonja azt is, hogy a főzéshez szükséges alapanyagok minősége is fontos a számomra. Sajnos anyagi korlátok miatt nincs módom a teljes bioétkezésre, de amiből tehetem és értelmét látom abból a biot használom.
Akkor lássuk megfelelek –e a környezettudatos vásárló ismérveinek:



A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Mindig listával megyek bevásárolni, de azt azért nem állítanám, hogy soha nem kerül be olyan dolog a kosaramba, ami nincs felírva. Azért a bevásárlóközpontok szerencsére nem az én költekezésemen fognak meggazdagodni, mert egyre kevesebb az olyan áru amit ott szerzek be. Jóformán az olajra, tésztára, ásványvízre, tisztálkodó és tisztítószerekre korlátozódik. Nem veszek meg semmi olyat, ami félkész, tartósított, adalékokkal dúsított, fehér cukrot, konyhasót, fehér lisztet tartalmaz. Ritkán vásárolok tejtermékeket és mirelitárut (félkész terméket soha). Ily módon a reklámok egyáltalán nem hatnak rám, már csak azért sem, mert szinte nem nézek TV-t. 


2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Minden héten megyek piacra és elmondhatom, hogy ott többet költök, mint a bevásárlóközpontban. Oda is listával érkezem, ettől függetlenül gyakran elcsábulok, ha valami szép zöldségen, vagy gyümölcsön akad meg a szemem. Először a kistermelőknél veszem meg, amit csak tudok és kizárólag a náluk éppen nem kapható dolgokért megyek a zöldségesekhez. Sőt még arra is figyelek, hogy minél több kistermelőt juttassak némi bevételhez. Kifejezetten szeretem őket, mert amellett, hogy szép és egészséges árut kínálnak,kedvesek és láthatóan örömet szerzek azzal, hogy eladnak valamit. 
A lakókörnyezetünkben lévő kisboltokból csak az elfelejtett, vagy hét közben felmerülő szükségleteinket fedezem, ami nem feltétlenül szerencsés, viszont ezen a ponton a környezettudatosságomnak gátat szabnak az anyagi lehetőségek. Annak ellenére azért, hogy például a Bio Nagyker kártyámmal jóval olcsóbban vásárolok, a helyi bioboltban is veszek ezt-azt, pusztán azért, hogy ő is élni tudjon.



3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Hát sajnos ennek a pontnak eddig még nem sikerült megfelelnem, de törekedni fogok rá!


4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Az esetek 90%-ban tömegközlekedem, ennek ellenére nagyon bízom benne, hogy ennél többen már nem leszünk a vonaton, buszon, metrón, mert már így is katasztrófahelyzet van.


5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Igen ezt nagyon szeretném megvalósítani, de Budapesten és vonzáskörzetében ennek a pontnak nem is olyan könnyű megfelelni.


6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Abszolúte nem érdekel, hogy milyen az általam vásárolt áru csomagolása. A bio és natura termékek egyáltalán nem szoktak drága, csicsás csomagolást kapni, ott az a fontos, hogy látható legyen, mi van a csomagban és ez így van jól.


7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Erről már írtam fentebb és korábban is. Fontosnak tartom, hogy amit megeszünk az működteti a szervezetünket és ha az életidegen anyagokat tartalmaz, az a szervezetünk működését nehezíti, majd betegségek kialakulásához vezet. Az élő szervezet csak élő táplálékkal képes egészségesen működni, aki ezt figyelmen kívül hagyja az előbb utóbb beteg lesz. Sajnos emberi fogyasztásra alkalmatlan áruk sokasága lepte el a bevásárlóközpontok polcait, a reklámok pedig arra szólítanak fel, hogy az élvezet kedvéért minél többet fogyasszunk belőle. Aki felelősen gondolkodik a saját és családja egészségéről, az elkerüli ezeket az élvezeti-szemeteket.


8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Ezt a pontot alapvetően betartom, csak olyan zöldséget és gyümölcsöt vásárolok aminek éppen szezonja van. Ebbe a pontba viszont beletartozik az is, hogy csak olyasmit együnk amit saját területünkön termesztettek és a mi bioinformációinkat tartalmazza. Ezt egyrészt nehéz betartani, mert nincs minden árun feltűntetve a származási helye, másrészt nem ehetnénk déligyümölcsöket, aszalványokat. Ezt nyáron be is tartom, viszont télen, amikor egyébként is kevesebb a friss gyümölcs nem szeretnék lemondani a banánról, a mandarinról, vagy a narancsról és ugyanez a helyzet a citrommal is.


9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Elektromos fogkefém van, de nem használom, más elektromos ketyerét csak olyat használok ami ténylegesen könnyíti a főzést, mint aprítógép,dagasztógép. Az elhagyandó eszközök közé sorolnám a mikrohullámú sütőt is, ami nagyon komoly károkat okoz az élelmiszerben, degenerálja az, elfogyasztva degenerációt okoz a szervezetben is.


10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

Minden olyan cimkét elolvasok amit meg szeretnék venni és számomra még ismeretlen. Ha mindenki így tenne, azt hiszem sokan szembesülnének vele, milyen sok vegyszert csempésznek bele az élelmiszernek nevezett ételekbe.




A környezettudatossághoz úgy érzem hozzá tartozik az is, hogy szelektíve gyűjtsük, és az utcán se dobjuk el a szemetet és spóroljunk az energiaforrásainkkal. 
Senkit sem akarok a vegetáriánus életre rávenni, azt azért nem állom meg, hogy arra bíztassam a mindenevőket, hogy fogyasszanak kicsit kevesebb húst. Akinek fontos a környezete és annak védelme, tudnia kell, hogy az állattenyésztés nagymértékben hozzájárul a környezetszennyezéshez. Ha kissé csökkenne a fogyasztás, csökkenne a kínálat is. Amellett a túlzott fehérjefogyasztás megterheli a szervezetet és szintén betegséghez vezet. Az is nagyon fontos lenne, hogy az elfogyasztott hús, honnan, milyen tenyésztésből származik, hiszen a ridegtartás miatt keletkező stresszhormonok, a növekedési hormonok, antibiotikumok, mind-mind benne vannak az állat húsába, ami elfogyasztójuk szervezetébe is bekerül.

Kép: innen és innen 

Továbbadom a kérdést Siccikének.

Miért jó fiatalnak lenni?

"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon."
  
                                                                                                                                        Albert Schweitzer

Értem én a körkérdés lényegét, amit Szepykétől kaptam, már jó néhányan meg is válaszoltak előttem, mégis én egy kicsit másképpen közelíteném meg. Nem tudok igazán sem múlt időben, sem többesszám harmadik személyben beszélni erről a témáról, még akkor sem, ha biológiai korom már feljogosítana rá. Azt gondolom, hogy azért, mert már elmúltam 20, meg most már 40 is, nem kell lemondanom arról az életérzésről amit a fiatalság jelent. Persze nem a nevetségessé válás egy fokáról beszélek, amikor valaki a külsejében próbál lépést tartani a kamaszokkal és ettől úgy néz ki, mint egy múmia vastagra vakolva, mélyen dekoltált felsőben, óriási műkörmökkel, platina szőke hajjal, miközben a buszon törtet, hogy még az övé legyen az utolsó üres ülőhely. Szerintem mindannyian láttunk már ilyet, vagy valami hasonlót. Arról a fiatalságról beszélek, ami belülről fakad, ami nem függ ruhától, kortól. Emlékeztek a Házibuli című filmre? Vic nagymamájára Pupettre? Belőle aztán sugárzott a fiatalság, hiába volt akármennyi idős. Ráadásul a fiatalság nem keverendő össze az éretlenséggel. Nem attól fiatal valaki, hogy gátlástalanul röhörészik a moziban, meg a buszon, mások idegeire menve és nem is attól, hogy sohasem néz tükörbe, mert rajta az is jól mutat, ha papagájnak öltözik, mert ez a divat.


Miért jó fiatalnak lenni? 
Mert mi döntünk róla, hogy meddig érezzük magunkat annak és mikor adjuk fel. Ez ugyanis ott belül a lelkünkben és a szívünkben dől el. Mert fiatalok vagyunk, ha képesek vagyunk a problémákon gyorsan túllépni, lélekben regenerálódni és menni tovább, mintha mi sem történt volna. Tudunk lazán élni, bele a világba és nem foglalkozni sokat azzal ami nem jó, nem nyalogatjuk a sebeinket, mert minek dagonyázni az önsajnálatban. Ez az ami észrevétlenül múlik, mikor elkezdünk öregedni és amikor azt vesszük észre, hogy a gondolkodásunk olyan merev, mint egy őskövület, na akkor mondhatjuk azt, hogy megöregedtünk. Van akinél ez már 25 évesen bekövetkezik és van akinél még 80 évesen sem.

Miért jó fiatalnak lenni?
Mert miénk a világ, legalábbis úgy hisszük és bármit megtehetünk amit csak akarunk. De ez megint csak nem korfüggő. Úgy gondolom, hogy később is miénk lehet a világ és csak rajtunk múlik, mit teszünk és mit nem. Mondj egy olyat, amit nem tehetsz meg ha akarsz csak azért mert már nem a 20-as éveidet taposod. Már hallom is! Nem azért nem hordunk fenékig érő miniszoknyát, köldökig érő dekoltázst, mert a korunk miatt nem tehetjük meg, hanem azért mert van annyi jó érzés (erkölcsi érzék) bennünk, hogy ezt ne tegyük. De ettől még fiatalok vagyunk, csak nem vagyunk éretlenek. Mert már tudjuk, hogy nem ezen mérik a dolgot, sőt……. Amúgy ez hiányzik valakinek? Csak zárójelben írom, hogy sok fiatal sem tehetné meg, csak ők még nem ismerik a kevesebb néha több szabályt.


Miért jó fiatalnak lenni?
Mert van még időnk bőven és eszünkbe sem jut, hogy akár meg is halhatunk. Később is csak azon múlik, hogy vannak-e terveink, céljaink. Miért ne vághatnánk bele valamilyen új dologba csak azért, mert mögöttünk van néhány 10 év? Agilitásunk megint csak nem az éveink számától, sokkal inkább a gondolkodásunktól függ. Meg, hogy mennyire hat ránk a tudat, hogy 50 évesen már nem kapunk munkát és úgy kezelnek minket, mint nyugdíj-előkészítősöket, pedig hol van még a 62.

Miért jó fiatalnak lenni?
Mert mozgékonyságunk nem ismer határokat. Mert könnyen mondunk búcsút olyan dolgoknak amik már nem elégítenek ki, könnyen változtatunk élethelyzetünkön ha az nem ideális. Nem vagyunk belegyökerezve munkahelyekbe, munkakörökbe, lakókörnyezetbe, kapcsolatokba. Nem ragaszkodunk valamihez csak azért, mert már megszoktuk, nem törődünk bele, nem sodródunk, hanem kezünkbe vesszük a dolgok irányítását.


És végül azért is jó fiatalnak lenni, mert többet foglalkozunk a jelennel, mint a múlttal. Bár a nosztalgia nagyon jó és kellemes dolog, de ha azt vesszük észre, többet vagyunk a múltban, mint a jelenünkben akkor valami gond van, mert egy olyan időszakba menekülünk a problémák elől, amikor még jól éreztük magunkat. 

Tudom, hogy a fent leírtak gyakorlati megvalósítása nem mindig egyszerű és zökkenőmentes, sőt, vannak kilátástalannak tűnő helyzetek, de azt ne felejtsük el, hogy a döntés mindig a mi kezünkben van, rajtunk múlik, hogy hogyan éljük meg, dolgozzuk fel a megpróbáltatásokat.

Én továbbgurítanám Napmátkának és Szamócának a kérdést: Miért jó fiatalnak lenni?


Kép: innen, innen és innen

Tápióka-pudingos piskóta

Kaptam ajándékba egy zacskó tápiókagyönygyöt, amit sürgősen el kellett használni. Valami mást akartam belőle kihozni, mint egyszerű pudingot, hogy egy kicsit kiadósabb legyen. Azt találtam ki, hogy összedobok egy vegán piskótát és abba töltöm bele, mint egy krémet. A családom nagyon értékelte és ahogy teltek a napok egyre finomabb lett. A piskóta tésztát a PH csoda Lúgosító ételreceptek című könyvből vettem, bár egy kicsit átalakítottam. Úgy gondolom, megtartom a receptet, mert egy igazán könnyed piskóta lett belőle, pedig nincs benne tojás (Katánál találtok hasonlót.) A puding receptje Ízbolygótól származik.

Hozzávalók:

40 dkg tápiókagyöngy
0,5 l kókusztej
0,5 l rizstej
6-7 ek barna nádcukor (vagy még több ízlés szerint)
fahéj


25 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
25 dkg durumliszt
2 dl méz
1 kk. fahéj
1 kk szódabikarbóna
1 cs. foszfátmentes borkő sütőpor
1 citrom leve
0,5 l rizstej
1 dl olaj

A tápiókagyöngyöt beáztattam hideg vízbe egy fél órára. majd hozzáöntöttem a tejeket és állandóan kevergetve elkezdtem főzni. Mikor a golyócskák szétfőttek beletettem a cukrot és megszórtam fahéjjal, majd félretettem hűlni.

A liszteket elkevertem a sütőporral és a fahéjjal, beletettem a mézet és az olajat, a citromlevet a szódabikarbónával kikevertem és ezt is hozzátettem, majd az egészet a tejjel kikevertem. Egy kerek tepsibe sütőpapírt vágtam, beleöntöttem a masszát és 160 C-os hőlégkeveréses sütőben 40 percig sütöttem. 
Meg kellett volna várni míg a süti teljesen kihűl, de nekem nem volt türelmem, úgyhogy langyosan kettévágtam, ennek az lett az eredménye, hogy kicsit tört, de azért megbirkóztam vele. A pudinggal megkentem, majd rátettem a piskóta másik felét és a tetejére kentem a maradék krémet. Megszórtam kókuszreszelékkel, kókuszszeletekkel és egy kis fahéjjal, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem. 

Vegán bukta

Ez az októberi első bejegyzésem. Nagyon szégyellem! Ráadásul csatlakoztam a Vegéthó kezdeményezéshez is, ami azt jelenti, hogy ha teljesíteni szeretném igen csak bele kellene húznom. Mindenkitől elnézést kérek, aki számít rám és az utóbbi időben csalódnia kellett bennem. Azért is bocsi, mert nem tudom olvasni sem a blogokat, így aztán nem is kommentelek, de bepótolom majd, megígérem. Ez olyan lesz, mint amikor először ráleltem a gasztroblogokra. Napokat töltöttem azzal, hogy a nekem tetsző oldalakat végignéztem (volt akinél több 100 bejegyzést) és nagyon élveztem, hogy olyan sok recept vár elolvasásra és én elmélyedhetek bennük. 
Most arról van szó, hogy megpróbálok egy hátsóval több lovat megülni, de bármilyen nagy is ez a bizonyos testrészem (ezt tutira a blogírásnak köszönhetem), nem megy tökéletesen. Hol itt, hol ott elcsúszom egy kicsit. Most itt. Igyekszem, versenyt futok az idővel (gondolom ez sokak számára ismerős), de azért valamiről általában le kell mondanom. Most erről. De már látom az alagút végét és megint itt leszek rendszeresen. Remélem, mert nagyon élvezem az írást is és az olvasgatást is, meg hiányoztok is na. Sok kedves embert ismertem itt meg, akikkel jól esik beszélgetni, véleményt cserélni kajákról, meg minden másról. Jó, hogy mindig van valami amihez lehet és érdemes csatlakozni, olyan kezdeményezések amik jobbá teszik szűkebb világunkat. 
Na de, ha már itt vagyok, bele is vágok, van ugyanis néhány recept a tarsolyomban.
Legyen az első egy bukta, amit ma sütöttem, természetesen vegán változatban.

Hozzávalók:

30 dkg BL 80 kenyérliszt
10 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúza liszt
10 dkg tönkölybúza fehérliszt+ 1 ek
2,5 dkg élesztő
2,5 dl langyos rizstej
2 ek szójajoghurt
1 csipet só
1 dl olaj
6 ek barna nádcukor

szilvalekvár
olvasztott pálmazsír

Az élesztőt 1 dl langyos tejben 1 tk cukorral és 1 tk liszttel elkevertem és megvártam míg felfut. Mivel most elég hűvös van, letakartam és betettem a 40 C-ra felmelegített és kikapcsolt sütőbe. Közben a liszteket elkevertem a sóval, a cukorral, közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem az olajat, a szobahőmérsékletű joghurtot és a felfutott élesztőt és rugalmas tésztát dagasztottam. Nekem még felvett 1 ek lisztet, kicsit lágy lett, de nem is baj, mert most nem kenyeret sütöttem. Áttettem egy kiolajozott tálba, megszórtam a tetejét kis liszttel letakartam és ezt is betettem a kikapcsolt sütőbe kelni. 20 perc után egyszer átgyúrtam, megint megszórtam liszttel a tetejét és duplájára kelesztettem, közel 1 óra alatt. Lisztezett deszkára borítottam, 0,5 cm-es téglalapot nyújtottam és 18 téglalapot vágtam belőle. Kicsit megnyújtottam kézzel és mindegyikbe 1 púpozott tk szilvalekvárt tettem, majd feltekertem. (Ha kemény szilvalekvárunk van, nem fog kifolyni, de ha lágy a lekvár akkor a két szélét be kell hajtani mielőtt feltekernénk.) Minden darabot oldalt és a tetején megkentem az olvasztott pálmazsírral (hogy könnyű legyen szétválasztani) és kizsírozott tepsibe tettem úgy, hogy 1-1,5 cm maradt köztük. A tepsiben még 20 percig kelesztettem, amíg előmelegítettem a sütőt 160 C-ra (hőlégkeverésen). Nekem 30 perc alatt sült meg, az utolsó 5 percben megkentem a tetejét cukrozott langyos rizstejjel. 
Nagyon finom lett és már el is fogyott. Legközelebb utasításra, dupláznom kell az adagot!

Csőben sült burgonyás zeller

Néhány évvel ezelőtt vásároltam egy VegaFitt című magazint, ami tele van jobbnál jobb vegetáriánus receptekkel. Vannak benne tarte-ok, quiche-ek, pizzák, felfújtak és csőben sültek, kenyerek és más péksütemények, lasagne-k és rétesek és persze sütemények.
Tényleg nagyon klassz kis újság 101 recepttel, szép képekkel. Azt sajnálom viszont, hogy az ételek többségénél használnak tojást, ráadásul ez a például a quiche-k esetében nem is nagyon helyettesíthető semmivel. Szomorú az is, hogy ebből a kiadványból csak ez a szám jelent meg (legalábbis ismereteim szerint), amit azért nem értek, mert nem tudom elképzelni, hogy ne lenne kereslet egy magyar nyelvű vegetáriánus recept magazinra. 
Az étel, amit most kiválasztottam belőle, nagyon egyszerű mégis nagyon finom, az egyszerű tepsis krumplit egy kicsit magasabb szintre emeli, érdemes kipróbálni, de szigorúan csak zellerkedvelő olvasóknak ajánlott, átható zeller íze miatt.



Hozzávalók:

35 dkg krumpli
20 dkg zeller
2,5 dl tejszín (nálam 2 dl szójatejszín+ 0,5 dl kókusztej)
10 dkg reszelt ementáli sajt (nálam trappista)
himalaya só
őrölt fekete bors
szerecsendió
1 ek friss zöldfűszer (nálam ez nem volt)
olívaolaj (eredeti receptben nem szerepel)

A meghámozott krumplit és zellert megmostam és vékony szeletekre vágtam, és egy tepsibe rétegeztem. Minden réteget megszórtam sóval és egy kis borssal. (Eredeti recept szerint felfújtas formába kellett volna tenni (30X20), de én dupláztam az adagot, így már nem fért volna bele.
A tejszínt (+ kókusztejet) összekevertem a reszelt sajttal, sóval, borssal, szerecsendióval és a zöldségekre öntöttem. Meglocsoltam egy kis olívaolajjal, majd alufóliával letakartam (eredetileg nem írja, de én jobbnak láttam letakarni) és 180 C hőlégkeverésen addig sütöttem, míg a krumpli és a zeller megpuhult, majd levettem a fóliát és megpirítottam a tetejét. Töltött kelkáposztalevéllel ettük.

Nálam az arányok egy picit elcsúsztak, így a sajt és a tejszín mennyisége kevesebb lett, legközelebb többet teszek bele, de a recept az az eredeti arányokat tartalmazza.

Töltött kelkáposztalevél

Arra a kérdésre, hogy ez egy köret, vagy feltét nem igazán tudnám megadni a választ. Attól függ, mi készül hozzá. Én most zelleres krumplival ettem, így tekintsük feltétnek, viszont valami hússal (senkit sem bíztatnék a húsevésre) már inkább köret lehet. Az viszont biztos, hogy ízre nagyon finom. Lehetne még tovább fejleszteni, mondjuk, hogy a töltelék jobban egybe álljon, de engem egyáltalán nem zavart, hogy másnapra a benne lévő rizs kicsit kiszáradva pergősebb lett. A különleges ízhatást nem a hozzávalók, inkább a fűszerezése tette teljessé. Kicsit indiaira sikerült, de én ezt egyáltalán nem bánom, mert imádom ezt az ízvilágot, persze kicsit európai ízlésre alakítva.

Hozzávalók:

1 fej kelkáposzta
fél póréhagyma
2 sárgarépa
50 dkg basmati barnarizs (ez egy kicsit luxus bele, de barnarizs nem volt itthon)
olívaolaj
1 csomag indiai 4 fűszerkeverék
1-2 tk őrölt koriander
himalaya só
őrölt feketebors
1 l víz
1 dob szójajoghurt vagy tejföl

A kelkáposztát leveleire szedtem és forrásba lévő vízbe mártottam néhány percre. Nem kell, hogy teljesen megpuhuljon, csak annyira, hogy tekerhető legyen. A felaprított póréhagymát egy pici olívaolajon megfuttattam, hozzáadtam a felkarikázott sárgarépát és egy picit pirítottam, majd beletettem a megmosott basmati rizst, sóztam borsoztam, felöntöttem a vízzel, lefedtem és nagylángon főzni kezdtem. Mikor felforrt, visszavettem a lángot és takarékon főztem addig, amíg a rizs teljesen megpuhult és a vizet beszívta. A wokban hevítettem egy kis olajat, beleszórtam az indiai fűszerkeveréket, mikor elkezdett pattogni, beleszórtam az őrölt koriandert és rádobtam a kész rizst és összekevertem. 
A kelkáposztaleveleket kettesével egymás mellé fektettem rátettem két evőkanál rizst és feltekertem úgy, hogy először a két oldalát hajtottam be és csak utána tekertem fel. Szorosan egymás mellé tettem egy tepsiben, tetejükre szójajoghurtot kentem, rálocsoltam egy kicsi olívaolajat és 180 C-ra előmelegített sütőben addig sütöttem amíg a teteje színt kapott. A rizsből jócskán maradt, lehet felezni a mennyiségét, még egy kelkáposztára elég lett volna, de így így kis indiai fűszerezésű sárgarépás rizs is készült. (Én csak úgy magában is szívesen megeszem.) A zelleres krumpli receptje a következő posztban.

Graham kenyér

Ezt a kenyeret sem mostanában sütöttem, már majdnem el is felejtettem, hogyan csináltam, de szerencsére itt van nekem mankónak Yasmine Magos kenyere. Ezúttal nem is ragoznám túl a dolgot, én egy kicsit több graham lisztet tettem bele és az elengedhetetlen burgonyapehely és aszkorbinsav is belekerült. A magot viszont kifelejtettem, de sebaj, sütök én még kenyeret. A képek két különböző sütés képei, bizonyíték arra, hogy egyre szebbek lesznek, bár a második, mintha picit túlkelt volna.

 Hozzávalók:

30 dkg BL80 liszt
10 dkg graham liszt
10 dkg fehér tönkölyliszt
2 ek burgonyapehely
késhegynyi aszkorbinsav
3 dl víz (+ 1-2 ek)
20 dkg öregtészta
2 tk. só
1 tk. cukor
3 ek. olívaolaj
1,2 dkg élesztő

Az élesztőt 1 dl langyos cukros vízben felfuttattam, a liszteket elkevertem a sóval, a burgonyapehellyel, aszkorbinsavval, hozzáadtam az olajat, az öregtésztát. Miután az élesztő felfutott, azt is hozzáöntöttem és a maradék víz fokozatos hozzáadásával rugalmas tésztát dagasztottam. Nekem még 1-2 ek víz kellett bele, biztos a több graham liszt miatt. Vékonyan kiolajozott tálba tettem, duplájára kelesztettem (20 perc után egyszer átgyúrtam a tésztát). Miután megkelt mégegyszer átgyúrtam és formáztam a kenyeret: kézzel téglalap alakúra, lapítottam, nyomkodtam, majd a rövidebbik végéről feltekertem és elrendeztem a végeit, hogy alulra essenek. A kenyér alját megszórtam pici liszttel és nagy méretű sütőzacskóba és a tepsibe tettem, oldalait kitámasztottam feltekert konyharuhával, hogy felfelé nőjön, majd mégegyszer duplájára kelesztettem. Benyúltam a sütőzacskóba és éles késsel bevágtam a kenyér tetejét, majd még annyi ideig vártam, hogy szétnyíljon a vágás. Közben a sütőt 190 C-ra melegítettem. A kenyeret és a zacskót belülről bespricceltem vízzel, bekötöttem a zacskó száját és betoltam a sütőbe, hőlégkeverésre kapcsoltam. addig sütöttem, amíg a kenyér szép barna lett, nekem ez 50 perc volt. Rögtön kivágtam a zacskót, rácsra tettem a kenyeret és lespricceltem hideg vízzel, majd hagytam kihűlni. 

Yasmine magos kiflije

Pár hete csináltam ezt a kiflit, csak a posztolására már nem maradt időm. Azt hiszem említettem már, hogy az utóbbi időben nagyon rákaptam a kenyérsütésre, egyre szebb külsővel és egyre jobb állaggal. (Előző receptek itt és itt.) Aztán jött a kifli és a zsömle. Kicsit pepecselősebb, viszont annyira más egy szendvics kifliből, vagy zsemléből, tele sok salátával, uborkával, paprikával. A fiúk meg annyira hálásak amikor saját sütésű péksütit kapnak útravalónak. Úgyhogy mindenképpen megéri az energiát. Azt nem állítom, hogy a formázásuk a kisujjamban van, de nagyon igyekszem. Sokat nézegettem például a zsemle formázásáról videókat, de még nem éreztem rá a technikájára. A tészta szögletesre nyújtása sem igazán tökéletes, viszont ha ronda is, de az enyém és finom. Az eredeti recept Yasminénál itt olvasható. A formázásról video E. Margitka oldalán itt.

Hozzávalók:
35 dkg BL80 kenyérliszt 
15 dkg graham liszt
2 dl növényi tej
2 ek. tejföl
2 tk. só
csipet aszkorbinsav 
2 ek.burgonyapehely 
4 ek. olaj
1 tk. barna nádcukor
20 dkg öregtészta
2 dkg élesztő
szezámmag
lenmag

1 dl langyos tejben elkevertem a szobahőmérsékletű tejfölt és a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt, letakartam és megvártam, amíg felfut. A liszteket elkevertem a sóval, az aszkorbinsavval és a burgonyapehellyel. Hozzáadtam az öregtésztát, az olajat és a felfutott élesztőt és a megmaradt tejet fokozatosan hozzáadagolva, dagasztógéppel rugalmas tésztát dagasztottam. Kissé kiolajozott tálba tettem, letakartam és duplájára kelesztettem, úgy, hogy 20 perc után átgyúrtam. Miután megkelt 16 részre vágtam, mindegyiket nagyjából kocka alakúra nyújtottam és az egyik sarkától kezdve feltekertem, miközben a szemben lévő sarkot még nyújtottam feltekerés közben. Sütőpapiros sütőlemezre tettem a kifliket, letakartam és duplájára kelesztettem. Megspricceltem vízzel, megszórtam lenmaggal és szezámmaggal és a 180 C-ra előmelegített sütőbe toltam 16 percre. Miután kivettem ismét megspricceltem vízzel és rácson hagytam kihűlni.