Élménybeszámolok, avagy Tofu a tortán!

Pénteken délben felkerekedtünk Moncsi, Szilvi és én, hogy hosszú utazást tegyünk, egy már-már mediterránnak mondható magyar városba Szegedre, ahol mindig süt a nap. Terveink szerint városnézéssel indult volna a nap, amit Eminél fejeztünk be egy fantasztikus „Tofu a tortán” vacsi keretében. 
A városnézés kis gikszerrel indult, belefutottunk ugyanis a csodálatos szegedi parkolási rendbe. Lehet, hogy ez a módi csak nekünk volt új, mindenesetre a „Három nem szőkének” sikerült egy bírságot begyűjtenie röpke 7 perc alatt, vagyis amíg kinyomoztuk, hogy hol kaphatnánk parkolócédulát és megvettük azt. Szegeden nyilván túl bonyolultnak találták parkolójegy automaták felállítását, ráadásul zónákra osztották a belvárost. Így a mit sem sejtő turistának illene előre tudnia, hogy melyik zónában fog parkolni, hogy valahol a város szélén, mielőtt még parkolásra adja a fejét, megvehesse a jegyet. Mert ha a „tiltott” zónában megáll és elhagyja a kocsiját, úgy hogy az ablakban nem díszeleg egy parkolójegy, a hiénák (lsd.:parkolóőrök) egyből ráugranak, videóznak és büntetnek. Így jártunk mi is. A városnézést rögtön az ügyfélszolgálati irodában kezdtük. Hozzátartozik, hogy ott azért készségesek és segítőkészek voltak.

Utána már simán ment minden. 
Emi egy kedves és otthonos tetőtéri lakásban él a belvároshoz közel. A megismerkedés gördülékeny volt, valahogy úgy éreztük mind a négyen, mintha már réges-régen ismernénk egymást. A vacsi szinte már készen volt, ment minden, mintha a háziasszony mindig is ezt csinálta volna. Persze izgult ő is egy kicsit, mint ahogyan a tv műsorban is az aktuális házigazda, de nekem úgy tűnt, hogy aztán rövid idő alatt feloldódott. 
A menü annyira tökéletes volt, hogy közben többször eszembe jutott, hogy na most aztán felköthetem a gatyámat, ha ezt a szintet tartani szeretném. 
A köszöntő ital (magyarosan Welcome drink) krémes ananászlé volt. Megvallom fogalmam sincs, hogy pontosan mi volt benne, de szuper bevezetője volt az estének. Előételként paprikakrémet kaptunk, amit Emi friss paradicsomba, paprikába és zellerszárba töltve kínált nekünk. A főétel mártással leöntött, gombával, barnarizzsel töltött karalábé, szélesmetélttel. Hihetetlenül harmonikus és lágy ízhatása volt. A zsenge karalábé, a többféle gomba és a mártás…….mmmm. Most is összefut a nyál a számban. És akkor jött…….a tofu a tortán. Azt kell mondjam, a desszert is tökéletes volt. Vastag áfonyás tofukrém fedett egy vékonyabb levegős „piskóta” tésztát. Sajnos ebből, már csak egy karcsú szeletet bírtam, amit azóta is sajnálok. Ha majd a receptek felkerülnek a Tofu a tortán-ra és Fitt anyuka blogjába, elkészítem otthon a családnak. Ha nagyon jót akartok enni, nektek is csak ajánlani tudom. Figyeljétek a fent említett blogokat, nehogy elszalasszátok a recepteket.

Vacsi közben és után Vikike, Emi kislánya is szórakoztatott minket, vagy mi őt?:)) 
Nagyon nem akaródzott haza indulnunk, olyan jó volt beszélgetni olyan emberekkel akiknek teljesen azonos az érdeklődési körük, és persze volt még egy csomó téma amit nem is érintettünk. Hazafelé is egyfolytában arról áradoztunk, hogy mennyire jó, hogy találkoztunk. Jó ötlet volt Verától a „Tofu a tortán”! Köszönjük Vera!!

Örülök, hogy csatlakoztam a csapathoz, mert egy kellemes estét töltöttünk el együtt. Könnyű volt megtalálni a közös hangot, így Moncsi, Szilvi és Emi már az első találkozás után is közel kerültek a szívemhez.

Ahogy visszaolvastam, amit írtam, pont olyan, mint egy iskolai fogalmazás: bevezetéssel, tárgyalással, befejezéssel, kissé patetikus hangnemben. Nem baj, pont ettől jó……