2009. július 29., szerda

Az életmód befolyása az egészségre, avagy a civilizáció mellékhatásai 2

kép innen

folytatás…….(előző itt)


És mi köze mindennek a civilizációhoz? Sajnos nagyon sok.

Statisztikák szerint 100 évvel ezelőtt a nyugati országokban egy átlagos felnőtt életének 1%-át töltötte betegségben, ma azonban élete több mint 10%-ban beteg. Az emberek ma tovább élnek, de hamarabb is betegszenek meg és így hosszabb ideig is betegeskednek a krónikus betegségek következtében. Az emberi élet időhatárai kitolódtak, de az egészségé nem. Sajnálatos, hogy a kínai orvoslással ellentétben a nyugati orvostudomány a betegségekre összpontosít, de azok megelőzésével vajmi keveset törődik. Sőt inkább az a cél, hogy a gyógyszerek forgalmazása minél nagyobb legyen, ennek érdekében igyekeznek minden olyan törekvést eltiporni ami az egészség megőrzését tűzte ki célul. Egy kínai orvos hosszan beszélget betegével, kifaggatja annak életmódjáról, étkezési szokásairól és még mielőtt gyógyszerekhez nyúlna, megpróbálja természetes úton megtámogatni a szervezet öngyógyító folyamatait gyógyító ételekkel, gyógynövényekkel. Ha ez nem vezet eredményre, akkor jöhetnek a mellékhatásoktól hemzsegő vegyipari termékek. Nem mondom, hogy nincs rájuk szükség, hiszen vannak olyan esetek, amikor nincs idő, vagy mód kivárni a természetes gyógyulást és életet ment a gyógyszer, de azt gondolom, sokkal gyakrabban nyúlnak hozzá, mint az feltétlenül szükséges lenne.


kép innen
Ebből is látszik, hogy a megelőzést egyedül csak mi magunk tudjuk megoldani, mert rajtunk kívül senkit nem érdekel. Mondjuk ha azt látjuk a reklámban, hogy ha egy nagy zabálás után ég a gyomrunk, vagy nem tudunk wc-re menni, akkor milyen savlekötőt, vagy hashajtót vegyünk be, rögtön jusson eszünkbe, hogy ha nem ettünk volna össze vissza, ha nem lenne elsavasodva a szervezetünk, vagy ha rostosabban étkeznénk, akkor nem kellene újabb vegyi anyagot magunkba tölteni a tünetek megszüntetésére. Vagy esetleg gondoljunk arra, ha már megtettük, a nyers krumpli leve segíthet a gyomorégésünkön, vagy az aszalt szilva, céklalé megoldhatja székelési gondjainkat.
Na de most egy kicsit elkapott a hév és elkanyarodtam a témától……..


kép innen
Szóval, a nyugati kultúrákban lesújtó a helyzet, de vannak olyan kultúrák, amik igencsak kiállták az idő próbáját. Élnek emberek ( Abháziában, Vilcabambán, Okinawán, Hunzán),akik még 70-80-90, sőt még 100 éves korukban is életerősek, jókedvűek, fittek, vagyis egészségesek. 
Életmódjuk merőben más, mint amit mi megszoktunk és magától értetődőnek veszünk, táplálkozásuk egyszerű és természetes (naná, hogy nélkülöz mindenféle vegyi csodát), gondolkodásuk pozitív és jóindulatú, szeretetre és egymás támogatására épül. Nem veszik körbe magukat a technika vívmányaival, használják a lábukat, nem zavarja őket, ha nem tudják, mi történt a bolygó másik oldalán, így jóval kevesebb stresszben van részük. Nem dominál náluk a pénz és ha valakivel nagy ritkán konfliktusuk támad, azt egyszerűen megbeszélik, ahelyett, hogy őrlődnének.
Az életmód és az egészség közötti összefüggést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sajnos a civilizáció nem ismer határokat, így már ezekhez a természeti népekhez is eljutott. A fiatalabb generáció már nem utasítja el a gyorsételeket és más civilizációs vívmányokat, megváltozott az értékrendjük, úgyhogy körükben már kezdik felütni a fejüket a mellékhatások is.
kép innen
Nem gondolom, hogy nekünk ugyanígy kellene élnünk, nem is tudnánk, ahhoz már túlságosan el vagyunk kényelmesedve. De azt gondolom, ha csak elgondolkodunk azon, hogy a saját életünket hogyan tudjuk megváltoztatni ahhoz, hogy az az egészségünket jobban szolgálja, és abból valamit megvalósítunk, már tettünk magunkért valamit. Van akinek ez abból áll, hogy nem készít félkész ételt, van aki arra is hajlandó, hogy csökkenti a húsfogyasztását és van aki azt mondja, mától nem szívok el több cigit. Talán vannak olyanok, akik ezentúl kevesebbet nézik a tv-t, vagy mától gyalog járnak dolgozni. Aki még ennél is elszántabb, az vásárol néhány egészséges életmódról, táplálkozásról szóló könyvet. Mindegyikkel elindul egy folyamat, ami pozitívan befolyásolja a jövőt!


Azt gondolom, hogy ez a téma kimeríthetetlen, úgyhogy ha van igény rá szívesen folytatom, hiszen számtalan dolgot említettem, amit nem magyaráztam meg, például mi az elsavasodás és ami a táplálkozást illeti, hogyan is kéne ezt csinálni. Nyilván nagyon sokan vannak, akiknek semmi újat nem mondtam, mert ezekről a témákról rengeteget, sőt többet tudnak mint én. Remélem azért vannak olyanok is akiket esetleg elgondolkodtat és változásra késztet ez az írás, mert akkor nem született hiába!


Forrás: két polcnyi egészséges életmód könyv, felsorolásuk nehéz lenne, kitenne még egy posztot (majd egyszer erről is írok)


Az életmód befolyása az egészségre, avagy a civilizáció mellékhatásai 1


kép innen
A legutóbbi „Főzz az egészségedért” írásom végén ígéretet tettem arra, hogy legközelebb arról fogok szólni, hogy miért öregszünk és betegszünk meg idő előtt és utolsó éveinket miért töltjük nyomorúságosan, fájdalmaktól meggyötörve, miközben lehetne ez másként is. 

Amikor még fiatalok vagyunk és energikusak, vajmi keveset foglalkozunk azzal, hogy mi lesz velünk 30-40 év múlva. Azt látjuk, hogy az általunk ismert idős emberek legtöbbje feledékeny, nehezen mozog, különböző betegségekkel küzd, ezért az öregkort egyfajta büntetésnek gondoljuk, amiben több a fájdalom, mint az öröm és ami egyszer mindenkit utolér. Aztán ahogy telnek az évek számunkra is eljön a nap, mikor azzal szembesülünk, hogy aktivitásunk megkopott, nehezünkre esnek bizonyos dolgok, romlik a hallásunk és a szemünk, fájni kezdenek az izületeink….. 
És ezt mindenki természetesnek gondolja. Sokszor hangzott már el a fülem hallatára a mondat: 

„Hát megöregedtem, beteg vagyok nincs mit tenni, el kell fogadni, hogy nem mennek már úgy a dolgok mint régen!”

Ezt sokáig, addig amíg nem kezdtem el az egészséges életmóddal mélyebben foglalkozni, én is elhittem, de ma már más a véleményem. Persze a betegségek kialakulását nem lehet csak a táplálkozás számlájára írni, hiszen akkor figyelmen kívül hagynánk, hogy minden betegségnek van egyfajta lelki háttere is (feldolgozatlan sérelmek, előző életből hozott traumák, büntetések), illetve vannak olyan tényezők is, mint a rossz levegő, a rohanó- stresszes életmód, a mozgásszegénység, a negatív gondolkodás stb., amik szintén sokat nyomnak a latban. 
A lelki okok feloldása nagyon-nagyon fontos és számos ezoterikus és materialista lehetőség van rá amire én nem térnék ki. Ugyanilyen lényegesnek tartom a stressz megszüntetését és feldolgozását is, amiben kulcsszerepet kap a pozitív gondolkodás,és a szeretet is. Az egészség megőrzése szempontjából ami még említésre érdemes, az a fizikai terhelés megtartása. Észrevettétek már, hogy a legtöbb idős ember állapota akkor kezd el rohamosan romlani amikor abbahagyják a munkát?
 Amin talán kevés lehetőségünk van változtatni az a levegő. Vannak szerencsésebbek, akiknek megadatott, hogy legalább szabadidejükben jó levegőt szívhatnak és vannak akik egy büdös városba kényszerülnek. 
kép innen

Én azt gondolom, hogy a szervezetünk egy valóságos csoda! Ha nem terheljük meg minden fronton, akkor meg tud küzdeni a légszennyezettséggel, vagy egyéb el nem kerülhető méreganyagokkal. De ehhez az kell, hogy mi magunk megtegyünk mindent, hogy megkönnyítsük a dolgát és ne azt mondjuk, amit már szintén hallottam számtalanszor, hogy „ Minek ezzel foglalkozni, úgyis minden tele van méreggel!” Igen, de nem mindegy, hogy abból mennyit juttatunk a szervezetünkbe, illetve milyen eszközöket, lehetőségeket alkalmazunk azok semlegesítésére.

A betegség ugyanis nem más, mint az egyébként harmonikusan működő, mérnöki pontossággal megtervezett szervezetben beálló zavar, majd működésképtelenség. Az, hogy ez hol és mekkora gondot okoz, azt egyrészt befolyásolja a genetikai hajlam, másrészt az, hogy mennyire van tele méreganyagokkal (mennyire van elsavasodva), amiket már önmaga nem tud semlegesíteni és kivezetni a szervezetből. 
Alapvetően van egy jól működő öngyógyító folyamat, ami a legapróbb eltérésre is működésbe lép és kijavítja a zavart, amit mi észre sem veszünk, hiszen tünetet sem okoz. Ha viszont gátolva vannak ezek a folyamatok a szervezetünk rengeteg jelet küldözget felénk, amire ha nem változtatunk életmódunkon, mindig erősebb üzenet (tünet) lesz belőle, míg végül akkora fájdalommal reagál, amit már nem hagyhatunk figyelmen kívül. Addigra azonban kialakult a betegség. 
kép innen
Ha odafigyelünk, nagyon sokat tehetünk a saját egészségünk megőrzése érdekében, elkerülhetjük a civilizációs betegségeket (cukorbetegség, magas vérnyomás, agyvérzés, szívinfarktus, rák, reuma, köszvény, allergia, izületi gyulladás stb.), melyeket tudományosan bizonyíthatóan a helytelen életmód és benne a táplálkozás okoz. Persze az, hogy milyen szinten vagyunk hajlandóak tenni ennek érdekében az mindenkinek egyéni döntése. Ez egy hosszú út, melyen mindenki akkor áll meg, amikor csak akar, az egészséges életforma irányelveiből annyit épít be, amennyi még számára belefér, de azt tudnia kell, hogy az életmódja és benne az étrendje nagy mértékben befolyásolja az egészségét, és időskorában ehhez mérten lesz egészséges, vagy beteg. 


Folytatása következik……


2009. július 28., kedd

Cukkini ropogós



Voltatok már úgy, hogy fogalmatok sem volt, hogy mit főzzetek, de ha megkérdeztétek a családot, amit mondtak ahhoz éppen akkor nem volt kedvetek? Van az úgy, hogy érzi az ember, hogy ha ezt az ételt ma meg kell főznöm, az muszájból lesz és akkor nem is sikerül olyan jól. Én olyankor mindig kitalálok valami kerettörténetet és azzal indokolom meg, hogy az a bizonyos kaja azon a napon miért nem jó. Olyankor elkezdik húzni a szájukat, teljesen jogosan, mert akkor meg mi a csudáért kérdezem meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha felteszem a kérdést, akkor sohasem törünk ki a paprikás krumpli - rizses hús – pörkölt, nokedli háromszögéből, mert hát eddig terjed a fantázia. Na az utóbbi időben senkit sem kérdezek meg. Kitalálom és csinálom. Nincs vita. Ez legtöbbször nagyon jól sül el.
Amikor készen van és az asztalra kerül, nézem az arcokat, főleg, ha valamilyen új receptet próbáltam ki (ez nálunk gyakori, öcsikém meg is állapította már, hogy nálunk ritkán lehet kétszer ugyanazt enni), igyekszem megfejteni, hogy vajon jó ötlet volt-e. A gyerkőc aranyos, nem hagy kétségek közt, az első falat után dicséri, ha ízlik neki. Neki amúgy is élmény főzni, mert nagyon hálás közönség. Férj már nehezebb eset, jól fejlett kritikai érzékkel. Sokszor már én nem bírom tovább és felteszem a kérdést: Naaaa milyen? Érkezik a rövid válasz: jó. Ennyi? – szoktam ilyenkor visszakérdezni, és már fortyogok is belül. 
Végül is a főzés egyfajta szeretet kifejezési mód. Nem azért csináljuk, mert nincs jobb dolgunk, nem csak azért, hogy legyen étel az asztalon, vagy mert egyébként szeretünk főzni. A legfinomabbat akarjuk azok elé tenni akiket a legjobban szeretünk és ha ez sikerül, jól esik néhány jó szó arról, hogy milyen finom, főleg, ha nem harapófogóval kell kihúzni. Ezt azt hiszem azok akik egyáltalán nem főznek kevésbé tartják fontosnak, talán észre sem veszik, hogy a másik mennyire ácsingózik egy kis dicséret után, ami a szeretet kifejezésének egy másik nyelve. Gondolom nem vagyok egyedül, ha azt gondolom, hogy nagyon jó érzés fürdeni egy kicsit a dicsőségben, ha valami igazán finom kerül a tányérba. Persze nem arról van szó, hogy akkor is isteníteni kell a szakácsot, ha valami mellécsúszott. Én azonnal önkritikát gyakorlok, ha valami nem üti meg a mércét. Inkább azokról az esetekről beszélek, amikor tudom, hogy jól sikerült, mégis lassan érkezik az elismerés. 
Na. Ez csak úgy kikívánkozott belőlem, kíváncsi vagyok rá, hogy másoknál ez hogyan működik. De, hogy most ebből hogyan kanyarodok a cukkini ropogós felé, fogalmam sincs. Azt hiszem egyszerűen csak leírom a receptet.

Hozzávalók:

3 nagyobb (de nem az óriás) cukkini
4 ek sárgaborsóliszt
8 ek zsemlemorzsa
barna rizsliszt
2 ek lenmagliszt
1 dl víz

fekete bors
1 tk őrölt koriander
3 g fokhagyma
4-5 szál újhagyma
olaj

A cukkiniket megmostam, de nem hámoztam meg, hanem nagylyukú reszelőn lereszeltem és kicsit besóztam, majd hagytam állni, hogy levet eresszen. A lenmaglisztet elkevertem a vízzel és félretettem, hogy egy kicsit megduzzadjon. 
A cukkinit kinyomkodtam, hozzáadtam a sárgaborsó lisztet, a zsemlemorzsát, a fűszereket, a lenmaglisztet, az összezúzott fokhagymát és a felaprított újhagymát. Annyi Barna rizslisztet adtam hozzá, hogy egy formázható massza lett. Egy serpenyőbe felforrósítottam egy bő ujjnyi olajat és kanállal féltenyérnyi darabokat szaggattam bele, néhány perc alatt ropogósra sütöttem. Mi babonézos újhagymás tepsis krumplival ettük. 

Ami nagyon jó ebben a receptben, hogy egyáltalán nem szívta meg magát olajjal. Legközelebb azt hiszem kipróbálom úgy is, hogy teszek bele egy kis sütőport is. A lisztek és a zsemlemorzsa mennyisége inkább csak irányadó, lehet velük játszani, mert hát cukkini és cukkini között nagy különbségek vannak.


2009. július 27., hétfő

Fekete áfonyás pite


Mióta megjelent az áfonya a piacon, szinte mindig van a hűtőben. Szerintem isteni gyümölcs mindenféle szempontból. Az íze csodás, de konyhai felhasználása is nagyon szakácsbarát. Nem kell magozni, amit egyébként nagyon utálok, nem kell hámozni, csak mosni és kész. 
Szóval…..volt a hűtőmben fél kg áfonya és gondoltam sütnék belőle valamilyen tartalmas sütit. A vegán piskótákhoz most nem volt kedvem, kölessütiben és muffinban meg már landolt a múlt héten. Ekkor felötlött bennem egy édes kelttészta képe, tetején az áfonyaszemekkel. Keresgéltem egy kicsit és Gabojszánál lévő Kelt meggyes pitét alakítottam át egy kicsit. Olyan nagyon finom lett, hogy ez a méretes süti rekord gyorsasággal fogyott el, úgy másfél óra alatt.




Hozzávalók:

20 dkg kenyérliszt
15 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 cs szárított élesztő
0,5 dl olaj
2 ek barna nádcukor
2 dl növényi tej
4 ek joghurt
0,5 kg fekete áfonya
barna nádcukor
teljes kiőrlésű zsemlemorzsa
fahéj



A lisztbe belekevertem az élesztőt, a cukrot, beleöntöttem az olajat, a joghurtot és beindítottam a dagasztógépet. Fokozatosan hozzáöntöttem a tejet és körülbelül 10 percig dagasztottam, amíg rugalmas tésztát kaptam. Enyhén kiolajozott tálba tettem, letakartam és fél órát kelesztettem. 
Mikor megkelt egy lapos sütőlapra sütőpapírt tettem és kb 32 cm-es kört nyújtottam belőle. A tészta szélén 1,5 cm-t kihagyva megszórtam zsemlemorzsával és jócskán barna nádcukorral, rápakoltam az áfonyaszemeket, majd még megkínáltam egy kis fahéjjal, és 180C-ra előmelegített sütőben hőlégkeverésen 25 percig sütöttem.



2009. július 26., vasárnap

Babonézos-újhagymás tepsis krumpli



Ennek az ételnek az eredetijét nagyon szerette mindenki, aki csak kóstolta. Pillanatok alatt tűnt el a tepsiből, a másnapot csak azért érte meg, mert ipari mennyiség készült belőle. Igen ám, de az eredetiben van sonka, majonéz tejföl, sajt, csupa olyan dolog amiket igyekszem elkerülni. Persze ez a tejtermékek esetében nem mindig sikerül, mert van, hogy megelégelem, hogy a szójajoghurt fél literje majdnem 1000 Ft, vagy, hogy a sajt helyett kapható chezzly 3 nap alatt megromlik és az íze sem tesz különösebben rajongójává. Ilyenkor azért belecsusszan az ételbe a joghurt, vagy a sajt. Amit viszont mindenképpen elkerülök azok az adalékanyagot, rejtett cukrot, sót miegymást tartalmazó dolgok, mint amilyen például a majonéz. Persze csinálhatnám otthon frissen, de valahogy a tojásnak már a szagát sem bírom. De akkor mi tévő legyek, hogy ez a kedvelt étel mégiscsak elkészíthető legyen. A jogonéz…..brrr…., a rizsből készült majonéz ára, meg hát mi lenne más, mit csillagászati. Még szerencse, hogy KatAnyaka ilyen kreatív és ha az ember körülnéz nála mindig talál valami meglepőt, aminek elkészítését tervbe kell venni. Az ő babonéz receptjének köszönhetően újra felkerült az étlapra ez a nagyszerű köret, vagy főétel. 


Hozzávalók:
2 kg krumpli
1 cs újhagyma
2 adag babonéz
10 dkg mozzarella sajt
parmezán

2 dl növényi tejszín


Babonézhoz: (eredeti recept itt)
1 doboz fehérbab konzerv (lehetőleg adalékanyag nélküli, van ilyen!)
3 ek friss citromlé 
0,5 tk só
0,5 tk mustárpor, vagy mustár
olíva olaj (eredeti recept szerint 0,5 dl)
őrölt fekete bors (eredeti receptben nem szerepel)
1 tk cukor (elhagyható, az eredeti receptben nem szerepel)


Ehhez a recepthez két adag babonézt készítettem. A babot a citromlével, a sóval, a mustárral, együtt aprítógépbe tettem (turmix is jó) és apránként adtam hozzá az olajat, amíg a sűrűsége és az íze megfelelő lett. Menet közben megszórtam egy kis őrölt borssal, tettem bele cukrot, mert túl savanyúnak találtam és még tettem bele pici sót is.
A végeredmény egy majonézre emlékeztető sűrű massza, ami a majonézhez hasonlóan felhasználható.

A krumplit megsikáltam és héjában megfőztem, majd megpucoltam és egy lapos sütő tepsibe forgácsokat vágtam belőle és elrendeztem. Megszórtam pici sóval. A babonézba belekevertem a tejszínt és apróra vágott újhagymával ízesítettem. Így egy sokkal folyékonyabb, tartár mártás sűrűségű öntetet kaptam, amit ráöntöttem a krumplira. Tetejére mozzarellát és parmezánt reszeltem és a 165 C-ra előmelegített sütőbe toltam, hőlégkeverésen 25-30 percig sütöttem, amíg a sajt aranybarnára pirult.
Mi cukkini ropogóssal ettük, de főételnek is kiváló.



2009. július 25., szombat

Áfonyás-mézes vegán muffin



Van nálunk (munkahelyen) egy közkézen forgó muffin recept. Az eredetijét Feri kollégám jegyzi, de jóformán mindenki megsütötte már. Ki így ki úgy, mind egy kicsit más és mindegyik nagyon finom. Amiben hasonlítunk, hogy egyik sem tartalmaz tojást és cukrot. Van benne viszont zabpehely gazdagon a teljeskiőrlésű liszt mellett. Feri kedvence a lekváros változat, de ez jó sűrű lekvár hiányában, nekem még nem sikerült tökéletesen, de persze ez nem a recept hibája. Ehető volt, de ez minden. Változtattam viszont egy kicsit a hozzávalókon és így már nekem is működött a dolog. A lekváros verzióhoz pedig majd egyszer főzök egy lekvárt, ami nem folyik ki, mint az amúgy ízre nagyon finom, gyümölcsdarabos biolekvárom.
Ami lett belőle, az egy áfonyás-mézes muffin, ami úgy érzem érdemes a posztolásra.

Hozzávalók 12 darabhoz:

1 csésze teljeskiőrlésű tönkölybúza liszt
0,5 csésze müzli (nálam Királyi Mézes Müzli, zabpehellyel helyettesíthető)
0,5 csésze zabpehely
0,5 csésze aprított mandula
¼ csésze olaj
1 csésze gabonatej (egy része vízzel helyettesíthető)
fahéj
1 csomag sütőpor
15-20 dkg fekete áfonya (vagy más gyümölcs)
4-5 ek méz (ha nem édes a müzli, lehet egy kicsit több)

A lisztet, a müzlit, a zabpelyhet, a mandulát, a fahéjat és a sütőport egy tálban összekevertem, beletettem a mézet, az olajat és a gabonatejjel egy sűrűn folyó masszává kevertem. Beleforgattam az áfonyát. A muffinsütőt kiolajoztam és a masszát a formákba kanalaztam. 165C-os sütőben hőlégkeverésen 20 percig sütöttem. Miután kivettem, hagytam, hogy a formában langyosra hűljön, majd sütőrácsra szedtem.



2009. július 21., kedd

A táplálkozás és az egészség 1 - Főzz az egészségedért


Napok óta lázban ég a gasztro blogger világ egy része. Garffyka, Chef Viki, Trinity és Max kezdeményezésére elindult egy kampány „Főzz az egészségedért” szlogen jegyében. Sokan csatlakoztunk, vannak akik posztot is szenteltek már a témának (Maxé, és itt, Garffykáé, Chef Vikié, Trinityé, Yasminé, Timusé ) és remélem még többen hallatják majd hangjukat, hogy messziről is jól hallható legyen. Lassan körvonalazódni látszik egy új „Főzősuli” elnevezésű blog, melyet a Vegán Vendéglő mintájára, közösen hoznánk létre és működtetnénk. Olyan alap ételek kapnának helyet benne, amiket egy kezdő háziasszony is meg tud és meg szeretne főzni. Részletes segítséget kapnának ahhoz, hogy a lehető legjobbat hozhassák ki magukból. Lehetnének olyan posztok is amik recept nélkül, csak a főzési alapműveletekről szólnának. Mit gondoltok erről?

Persze a kezdő háziasszonyok mellett valahogyan meg kellene szólítani azokat is, akik azért választják a műanyag ételeket, mert kényelmes és nem gondolnak bele abba, hogy a szervezetüknek fehérjére, szénhidrátokra, zsírokra, vitaminokra és ásványi anyagokra van szüksége és nem állományjavítókra, ízfokozókra, tömegnövelőkre, tartósítószerekre, színezékekre stb.. Abban reménykedem, hogy azért ők sem non stop vásárolják ezeket a félkész cuccokat és talán időnként főznek, sőt esetleg nézelődnek a gasztroblogok között. Így meg van annak a lehetősége, hogy rátalálnak azokra az írásokra, amik felnyitják a szemüket. 

„Megértem”, hogy a szupermarketek polcain roskadozó ízléses dobozokat, zacskókat látva esetleg felrémlik az előző nap látott reklám és könnyen megtörténhet, hogy úgy érzi az ember, ezt meg kell kóstolnia. Megveszed, aztán az adalékanyagok teszik a dolgukat, jön a jó öreg nátrium-glutamát, vagy a cukor és egyszer csak azt érzed függővé váltál. Ha észre veszed, az a jobbik eset, mert tudsz ellene tenni. 
Ebben nagy felelőssége van a médiának, de túlságosan nem lehet elmarasztalni őket, hiszen ez kőkemény üzlet. Nekik az az érdekük, hogy eladják a reklámidőt, az élelmiszergyártóknak az az érdekük, hogy megvegyék a termékeiket és akkor a gyógyszeriparról még nem is beszéltem. A profit érdekében pedig bevetik még a pszichológiát is. Van azért az ügyben még egy felelős, a fogyasztó. Úgy gondolom övé a legnagyobb felelősség, hiszen ő a saját és családja életéről dönt, és a másik három azért teheti meg amit megtesz, mert van rá igény!


Szóval, ha azt látod, hogy csak az a finom ami agyon van fűszerezve, ha leveskocka nélkül nem élet az élet, ha ízetlennek érzed a nyers zöldségeket, ha nem ízlik ami nincs telepakolva cukorral, ha egyfolytában sózol, ha kinyitod a szekrényt és csak konzervet látsz, ameddig a szem ellát, akkor sajnos az ízlelőbimbóid és a szervezeted némi regenerációra szorulnak.

Szerencsére, minden híreszteléssel ellentétben nem igaz, hogy házilag elkészítve (kihagyva a vegyszerműveket) nem lehet olyan finom az étel, az viszont igaz, hogy aki hozzászokott például az ízfokozók (nátrium-glutamát) által produkált felerősített ízekhez, az ezt az „ipari ízt” keresi mindenben. Ezért kialakul egyfajta függőség, ami arra ösztönöz, hogy minél több ilyen terméket vásároljon meg, viszont a természetes módon elkészített ételek íztelenné válnak.
Az adalékanyagok pedig szépen felhalmozódnak a szervezetben, pedig semmi keresnivalójuk ott. A szervezet egy ideig küzd és próbálja semlegesíteni őket, egy idő után feladja a harcot, így az egyes szerveink működőképessége meggyengül, ez pedig betegségekhez vezet. Persze ezt egyetlen poszt keretein belül nehéz lenne részletesen kifejteni, de tervezem, hogy az adalékanyagok szervezetre gyakorolt hatásáról részletesebben írok majd a későbbiekben.

Most, kezdetnek megteszi, hogy mielőtt a kosaradba tennéd a reklámozott árut átolvasod az összetevőket. Meg fogsz döbbenni! A legtöbb termék hemzseg az E számoktól, vagy az olyan összetevőktől, amik már a nevükből adódóan sem lehetnek természetesek. Mivel az ember általában nem E-szám listával sétál a boltban én azt szoktam csinálni, hogy ami tartalmaz valami ilyesmit azt szépen visszateszem a polcra. Így előfordulhat, hogy olyat sem veszek meg ami „jó” E számot tartalmaz, de inkább ez, mint a vegyszer. Ezért aztán a szupermarketek polcain számomra nem sok babér terem. De legyünk realisták. Teljesen nem lehet kikerülni azt, hogy oda nem illő anyagok jussanak be a szervezetünkbe. De arra igenis lehet figyelni, hogy ez minél kisebb mértékű legyen, annyi amivel még a testünk játszva megbirkózik!


Gondolatébresztőnek egyelőre ennyi, a következő írásom arról fog szólni, hogy miért öregszünk és betegszünk meg idő előtt, és mit tehetünk ennek elkerülése érdekében…….


2009. július 19., vasárnap

Gyümölcsös-kókuszos kölessüti



A gasztroblogok közti szörföléseim alkalmával találtam rá Vajaspánkóra, ahol jobbnál jobb vegetáriánus receptek között nézelődhettem és szebbnél szebb képekben gyönyörködhettem. Ott mosolygott rám ez a kölessüti. Már akkor elhatároztam, hogy ennek kipróbálását semmiképpen nem hagyhatom ki, már csak azért sem, mert se cukrot, se lisztet nem tartalmaz a recept. De kölest annál inkább, ami egy lúgosító gabona, tehát minden adott ahhoz, hogy egy egészséges édesség kerüljön a családi asztalra. Másik nagy előnye, hogy szinte semmi munka nincs vele, csak mérni kell, összeönteni, a többit pedig elvégzi a sütő. A végeredmény egy kellemesen édes, rizsfelfújtra emlékeztető nasi. Melegen, vagy langyosan könnyű, annak ellenére sem sűrű, hogy tojásfehérjét, vagy más lazítóanyagot sem tartalmaz. Azért picit alakítottam a recepten, ami úgy gondolom, hogy még gazdagított a sütin. Mindenkinek ajánlom kipróbálásra, akinek fontos, hogy az étel ne csak finom, hanem egészséges is legyen.


Hozzávalók: (1 csésze=2,5 dl)

2 csésze köles
6 csésze víz (ebből 0,5 l kókusztej)
1,5 csésze méz
1 csésze müzli (nálam Királyi Mézes Müzli vegyes: zabpehely, méz, fahéj,mazsola,mandula, dió, mogyoró,aszalt gyümölcsök)
0,5 csésze szezámmag
0,5 csésze kókuszreszelék
fahéj
25 dkg (1 doboz) fekete áfonya
pici olaj

A kölest jó alaposan 4-5ször megmostam (ha ezt nem tesszük meg, lesz egy furcsa utóíze), majd egy 35X28 tepsiben szórtam, hozzáadtam a müzlit, mézet, fahéjat, szezámmagot, kókuszreszeléket, majd felöntöttem a kókusztejjel elkevert vízzel, végül beleszórtam az áfonyát és egy pici olajat. Összekevertem, a tetejét megszórtam egy kis kókuszreszelékkel, majd a 160 C-ra előmelegített sütőbe toltam, hőlégkeverésen körülbelül 60 percig sütöttem, amíg a köles a vizet felszívta és a teteje szépen megbarnult. Mikor langyosra hűlt, már szépen szeletelhető.



2009. július 18., szombat

Az egészséges chips



Tudom, most többen azt gondoljátok, hogy ez fogalmilag kizárt. Mostanáig én is ezt hittem, de az élet megcáfolta ezt. Azért is örülök annak, hogy ez éppen most történt, mert nagyon aktuális is a téma. Max, Trinity, Garffyka és Chef Viki (Viki (http://thechefviki.blogspot.com) kimaradt a felsorolásból, őt sajnos már nem tudom utólag linkelni, elnézést) kezdeményezésére elindult ugyanis egy mozgalom, aminek én is lelkes követője vagyok és voltam is az utóbbi években. Nagyon örülök annak, hogy nem csak vegákban, hanem vegyes étrenden élőkben is megfogalmazódik az igény arra, hogy ne fogyasszunk műanyagokat, gyorskajákat és olyan élelmiszernek egyáltalán nem nevezhető, adalékanyagokból és a szervezet számára hasznosíthatatlan porokból előállítható étkeket, melyektől a szervezetünk látszólag jóllakik, de valójában (csak üres kalóriákat tartalmaz, ráadásul  vitamin és ásványianyag híján) elkezd éhezni. Ez hosszútávon olyan súlyos problémákat okoz, ami civilizációs betegségek kialakulásához vezethet. Most ebbe mélyebben nem megyek bele, majd inkább egy másik posztot szentelek ennek a témának.

Szóval visszatérve az én kis egészséges chipsemre, az történt, hogy tegnap úgy gondoltam, kipróbálom végre a vegán omlettet, aminek az alapja hasonló volt a pakoránál használt bundával, csak még „összegyúrtam” Renata receptjével. Persze megint dupláztam az adagot, ráadásul szójavirslit is sütöttem hozzá, így ketten Gyerkőccel nem igazán tudtuk mind megenni. Nem mondom, hogy rossz volt, de annyira nem is rajongtunk érte, hogy másnap is ezt akarjuk enni. Azt hiszem nem vonul be a kedvencek közé, de azért egynek jó, ha mondjuk megunom az esti salátámat. A legfőbb bajunk nem az ízével volt, mert az nagyon jó, hanem túl sűrűnek találtuk. Majd még kísérletezek vele, talán egy kis sütőpor, vagy szódabikarbóna segítene rajta. Gondolkodtam, mit is csinálhatnék a maradékkal. Aztán jött az ötlet, hogy lehetne belőle chips. És lett…..Na erre már mindketten azt mondtuk, hogy hmmm….. Ebből lesz még ismétlés, már csak azért is, mert kiváló ropogtatni való. Bolti chipset évek óta nem veszek, mert amennyi sót az tartalmaz az egy embernek egy havi adagja, de Gyerkőc azért szeret nassolgatni. Szerencsére az egészségtelen, szupermarket termékeket, már ő sem bírja megenni, túl sósnak, túl édesnek érzi és ennek én nagyon örülök. 

Hozzávalók:

30 dkg sárgaborsóliszt
10 dkg tönkölybúza fehérliszt
1 tk őrölt koriander
3 tk só
1 tk őrölt kurkuma
1 tk őrölt chilipor
1 tk garam masala
2 tk fokhagymapor
2 ek szezámmag (szárazon megpirítva)
3 apróra vágott paradicsom (én ezt legközelebb kihagyom)
olaj
0,5 l víz+ még egy kicsi
chilis szójavirsli (csak az omletthez)

A liszteket, a fűszereket és a pirított szezámmagot összekevertem, majd apránként hozzáöntöttem a vizet, annyit, hogy egy sűrű palacsintatésztát kaptam. Beletettem a paradicsomot. Egy palacsintasütőt kiolajoztam és mikor felforrósodott beleöntöttem egy adag tésztát és mint a palacsintát kisütöttem. A paradicsomot legközelebb azért hagyom ki, mert az a lényeg, hogy vékony tésztát süssünk ki a palacsintasütőben, de a paradicsom darabkák, bár nagyon finomak benne nehezítik ezt, ráadásul megfordítás után odasülnek a sütő aljához.
Aki csak omlettet szeretne, az ezen a ponton megállhat, és akkor feltétlenül tegye bele a paradicsomot és karikára vágott sült szójavirslivel egye. Akinek viszont chipsre fáj a foga, annak a továbbiakra is szüksége van.


A kész palacsintákból 6-6 háromszöget vágtam ki, majd alufóliával letakart sütőrácsra tettem és 150C os sütőben hőlégkeverésen 60 percig sütöttem, amíg a chips ropogósra sült. Félidőben megfordítottam őket. 
A széle jó ropogós lett, belül átsült, de kevésbé ropog, lehet, hogy pár percet kéne még sülnie, ezért fontos, hogy lehetőleg egyforma vékony legyen a tészta. Így is nagyon finom lett, engem a tortilla chipsre emlékeztet, persze az íze más és jóval kevesebb lisztet tartalmaz, meg hát elmaradt a bő olajban sütés is.
A fűszerezéssel lehet még játszani, ez most egy indiai, kicsit csípős ízvilág.

Nekem ebből az adagból 11-12 palacsinta lett.



2009. július 16., csütörtök

Szendvicskrém búzából



A búzával rakott zöldbab készítése során megmaradt úgy 15 dkg-nyi az elkészített búzából. Ezért aztán úgy gondoltam picikét még tuningolok rajta, aztán majd meglátjuk mi lesz. Tettem még hozzá 2 kiskanálnyi mustárt és ugyanennyi tejfölt (sajnos a szójajoghurtom elfogyott), illetve megszórtam egy kis cayenne borssal. Aztán a bot mixerrel adtam neki, de hagytam benne egész szemeket is. A mustártól egy kicsit pikáns, a cayenne borstól pedig egy kicsit csípős kence lett és a pépesítés is igen jót tett a ruganyos búzaszemeknek (viszlát rágósság). Paradicsommal és puffasztott búzaszelettel igen finom vacsora lett. Valami hasonlót találtok KatAnyakánál itt.

2009. július 15., szerda

Zöldséges quinoával töltött cukkini


Apukám a minap akkora cukkinivel állított be, hogy az ajtón is alig fért be vele. Na jó, ez azért enyhe túlzás volt, de az egészen biztos, hogy az ekkora méretű cukkiniket a természet is megtöltésre teremtette. Gondoltam összedobok valamilyen jóféle tölteléket a kamraszekrényem és hűtőm tartalmából. Vettem azért hozzá egy kis gombát, de a többit mind otthon találtam. Sajnos, vagy nem, de én felhalmozó típus vagyok, ami az élelmiszereket illeti. Zavar, ha nincs tele a szekrény olyan alapanyagokkal, amikre bármikor szükség lehet. Persze időnként szidom is magam, hogy mi a csudának veszek meg olyan dolgokat, amik „majd elfogy”, meg „majd jó lesz valamire” felkiáltással kerülnek be a kosaramba. Aztán szavatossági idő lejártával vagy gyors felhasználásra kerülnek, vagy -és azért ez is előfordul néha- mennek a kukába. Az utóbbi időben kínosan ügyelek arra, hogy ez utóbbi ritkán forduljon elő, mert bizony egy-egy Mediline-os bevásárlás nálunk sokezer forintos kiadást jelent, de azzal nyugtatom magam, hogy viszont a szupermarketek „csoda”kínálata nem teszi be a lábát a konyhámba. 
Ahhoz képest, hogy ez egy rögtönzött recept, nagyon finom lett, büszke vagyok rá, hogy az én „gyermekem” és máskor is az asztalra kerül majd.


Hozzávalók egy óriás cukkinihoz:

1 nagy cukkini (sajnos elfelejtettem lemérni, hogy súlyra mekkora, hossza 40 cm volt) 
1 kg gomba felszeletelve
1 kaliforniai paprika apró kockára vágva
2 cs újhagyma apróra vágva
1 fej lilahagyma apróra vágva
30 dkg quinoa
15 zsálya levél vékony csíkokra vágva

veganatura ételízesítő
fekete bors
olívaolaj

reszelt sajt



A cukkinit megmostam, de nem hámoztam meg, kettévágtam és kivájtam a belsejét. Az én cukkinim nagyon magos volt, ezért a belsejét nem használtam fel, de ha zsengébb, hozzátehetjük a zöldségekhez.
A quinoát megmostam és kétszeres vízben ételízesítővel fedő alatt, mint a rizst puhára főztem. Ezt úgy szoktam csinálni, hogy amikor elkezd forrni, leveszem a legkisebbre a lángot, nem kevergetem, amikor beszívta a vizet, ez körülbelül 20 perc, lezárom a lángot és még 10 percig hagyom a fedő alatt párolódni. Így nem ég le, nem fő szét és nem is marad kemény.
Közben az újhagymát, a lilahagymát egy kis olívaolajon megpirítottam, majd hozzádobtam a gombát, (és a cukkini kivájt belsejét, ha akarjuk) fűszereztem, amitől a gomba levet eresztett és fedő nélkül addig pirítottam, míg el nem főtt az összes leve. (Vizet nem kell hozzá tenni.) Mikor a gomba már majdnem puha, hozzáadtam a kaliforniai paprikát, majd mikor már kész beledobtam a vékony csíkokra vágott zsályát is. A zöldségeket hozzákevertem a quinoához és kész is volt a töltelék. (A töltelék nekem egy picit több lett, a maradékot valami máshoz köretként adhatjuk, vagy vegyünk egyel több cukkinit.)
A tölteléket beletöltöttem a cukkinikbe, aláöntöttem egy kis olajat és a már előmelegített sütőben 160 C-on hőlégkeverésen, alufólia alatt 45 percig sütöttem, amíg a cukkini megpuhult. Ekkor levettem a fóliát, megszórtam reszelt sajttal és még addig sütöttem, amíg a sajt ráolvadt a tetejére.

Amit legközelebb másképpen csinálok: Inkább alufóliát teszek a sütőbe és nem olajat, mert a cukkinit nem sóztam be, így nem engedett levet, viszont az olaj jól felforrósodott és amikor levettem a fóliát, össze vissza pattogott, füstölt, ráégett mindenre. Élmény volt kitakarítani utána….
Tüzes tepsis krumplival ettük.



Tüzes tepsis krumpli



Nálunk a krumpli minden formában kapós, amíg még van újkrumpli és nem kell megpucolni, legtöbbször tepsiben sül ropogósra és villám gyorsan lába kél, mert aki arra jár, az csippent belőle egy-egy szemet.
Ez a krumpli most különösen csípősre készült, mert kihasználjuk, hogy most két hétig ketten vagyunk Gyerkőccel, így kiélhetjük ez irányú vágyainkat. Na ez olyan lett, hogy a tűzokádó sárkány is elbújhatna mögöttünk, miután elfogyasztottunk néhány szemet, viszont hiába csíp, abbahagyni lehetetlen.

Hozzávalók:

2 kg megsikált újkrumpli
olíva olaj
chilli olaj
10 zsálya levél vékony csíkokra vágva
fokhagymapor 
mexikói fűszerkeverék (nálam Ataisz)


A megmosott krumplikat négybe vágtam és elrendeztem egy lapos sütő tepsiben. Megöntöztem az olíva és a chilli olajjal és jól összeforgattam. (Az olajat nem kell túlzásba vinni, így is csípős lesz és az sem jó, ha tocsog a zsiradékban a krumpli. Mikor összeforgatjuk, már látszik, hogy jól bevonja-e mindenütt a pirosas olaj, ha nem, lehet még egy kicsit önteni rá.) Megszórtam a mexikói fűszerkeverékkel és a fokhagymaporral és megint jól összeforgattam, hogy mindenhol átjárja a fűszeres olaj. Végül rászórtam a zsályaleveleket és még egyszer megkevertem. Letakartam alufóliával és 170 C-on hőlégkeverésen 40 percig sütöttem, majd fólia nélkül még 25 percig. Ekkor a hőfokot felvittem 180C-ra.



2009. július 14., kedd

Búzával rakott zöldbab


Hetek óta nézegetem a piacon a zöldbabot, aztán valamiért mégis inkább valami mást főztem, mostanáig. A rakott zöldbabot mindig is szerettem, de leginkább úgy, ha a bab egészben van hagyva benne. Régen, ez mindig a nyár jutalma volt, mert télen csak aprított mirelit zöldbabot lehetett kapni. Most már persze széles a választék, de az igazi akkor is a friss, őstermelőktől vásárolt roppanós bab, jó sok fokhagymával. A tönköly most egy sajátos összetevője ennek az ételnek. Gondoltam kipróbálom milyen a darálthús helyettesítésére és én nagyon elégedett vagyok vele. Bár jó sokáig kell főzni, és a végén puha lesz, mégis van valami ruganyosság benne, amit rágni kell, mint a csicseriborsónál is. Emiatt azért sikere nem volt maradéktalan a rágásról leszokott családtagjaim körében, de nekem nagyon ízlett. 

Hozzávalók:

1,5 kg zöldbab
50 dkg tönkölybúza (éjszakára beáztatva)
2 fej vöröshagyma felaprítva
7 gerezd fokhagyma
fokhagymapor
1 nagy doboz tejföl (nálam szójajoghurt)
pirospaprika

majoranna
köménymag
borsikafű
veganatura ételízesítő
olaj

reszelt sajt

A zöldbabot 3 gerezd összevágott fokhagymával, ételízesítős vízben majdnem puhára főztem, majd leszűrtem. 
A vöröshagymát az olajon megpirítottam, hozzádobtam a maradék összeaprított fokhagymát, majd lehúztam és mikor kihűlt, beletettem a pirospaprikát. Hozzáadtam az áztatóvizétől megszabadított búzát és felöntöttem kétszeres vízzel, majd befűszereztem. Körülbelül 1 óra alatt fő meg. Ha a vizet közben nagyon beszívná, akkor pótolni kell, de ne legyen túlságosan leveses a végeredmény. A szójatejfölbe tettem egy pici sót és fokhagymaport, de lehet bele 1 gerezd igazi fokhagymát is tenni.
Mikor mindez kész volt, egy tűzálló tálat kicsit kiolajoztam, majd belefektettem egy réteg zöldbabot, rá egy réteg búzát, majd meglocsoltam a szójatejföllel. Ezt ismételgettem, míg el nem fogytak a hozzávalók. A tetejére bab került, amit meglocsoltam a maradék tejföllel és megszórtam a reszelt sajttal.
Hideg sütőbe tettem és hőlégkeverésen 160C-on 40 percig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején.


2009. július 13., hétfő

10 kedvenc növényem

kép: innen

Adós vagyok még a 10 kedvenc növényemmel, melyet Makka dobott fel nekem. Nem volt egyszerű….Na nem a kiválasztásuk, hanem hogy olyasmit írjak róluk ami akár még közérdeklődésre is számot tarthat. Remélem azért a személyes benyomásaim mellett szolgálok néhány hasznos információval is velük kapcsolatban. Én Vegavarázsnak passzolnám tovább a labdát, mert kíváncsi vagyok az ő tíz növényére.



1. Füge 

kép: innen
a számomra legkedvesebb gyümölcs. A sors fintora, hogy itt és nem valamelyik mediterrán országban élek, így csak rövid ideig jutok hozzá. Apukám kertjében van egy nagy bokor. Ha jó a nyár kétszer terem és jó sok gyümölcsöt hoz. Tavaly Görögországban kilószámra tömtem magamba a nem éppen olcsó, viszont óriási és mézédes fügéket.

 Egyébként a jókedv gyümölcsének tartják. Olyan bio anyagokat tartalmaz, amelyektől elmúlik a téli depresszió. 
A fügefa a házasság, a termékenység, a szerelmi gerjedelem és a nőiesség szimbóluma. Indiában a füge tiszteletben álló, szent fa. Igen ritkán vágják ki, mert azt mondják, aki csak egyet is kivág, olyan bűnt követ el, mintha egy bráhmant, indiai papot ölt volna meg. 


2. Rozmaring

kép: innen
Első találkozásom a rozmaringgal még kezdő háziasszony koromban történt. Az őrölt változatát szórtam rá a csirkére és gőzöm nem volt arról, hogy mi fog kisülni belőle. Aztán tetszett az eredmény. Volt, hogy túlzásba vittem, mást nem is lehetett kiérezni az ételből, csak a rozmaringot, de azt hiszem ebbe a hibába mindenki beleesik. Mostanában már inkább csak a friss változatát használom, vagy ha mégis rákényszerülök a szárítottra, akkor sem az őrölttel fűszerezek.

Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény, serkenti az agyműködést. A szerelmesek hűségének a jelképe, ezért az esküvői asztalok gyakori dísze.
Hosszú főzés során is megőrzi aromáját. Különösen jól harmonizál a babérral és a kakukkfűvel, a fokhagymával és a szőlővel. A húsok mellett kiválóan illik sült cukkinihoz, padlizsánhoz vagy paradicsomhoz. 


3. Avokádó

kép: innen
Télen nem telik el úgy hét, hogy ne vegyek magamnak 3-4 darabot belőle. A leggyakrabban avokádó krém lesz belőle, de szívesen teszem bele az esti salátámba is. Egyszer elültettem a magját, locsolgattam, nevelgettem de aztán csak nem akart kihajtani. Utána olvastam és kiderült, hogy fordítva tettem a cserépbe. :)) 

Egyik legértékesebb természetes zsiradékunk. Rengeteg káliumot tartalmaz, kalcium és magnézium megoszlása ideális.
Az avokádó magas olajtartalmának köszönhetően jótékony hatással van a szív- és érrendszeri problémákra, az izületi gyulladás egyik legjobb gyógyszere. Vérzsír-csökkentő hatású, a vérkoleszterin esetében csak az LDL-szint csökkenését segíti elő, miközben a szív megfelelő működéséhez szükséges HDL-t, azaz a jó koleszterin szintjét emeli. 


4. Angol zeller

kép: innen
Nevezik halványító, vagy szárzellernek is. Annyira szeretem, hogy ha kimarad a salátámból, már nem is az igazi nélküle. Van benne valami friss íz, ami teljes harmóniába kerül mindennel amibe beleteszem. Olyan számomra, mint a természetes natrium-glutamát. 

Vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, ugyanakkor energiatartalma igen alacsony. A halványító zeller bővelkedhet kalciumban és káliumban, de tartalmaz még foszfort, magnéziumot, nátriumot, vasat, A-, B1-, B2-, B3- és C-vitamint.

5. Olívabogyó 

kép: innen
Mindig is szerettem, az üvegeseket vásároltam, de az utóbbi néhány évben már túlságosan sósnak találtam. És akkor elmentem Görögországba….A görög piacokon rengeteg féle olívabogyót árulnak. Bátran lehet kóstolgatni, mielőtt az ember eldöntené, hogy melyiket vegye. Lehet hozzá műanyag „üveget” vásárolni és az ára….na az nevetségesen alacsony. Görögbe lehetett olyat kapni ami nem sós lében, hanem olíva olajban volt eltéve. Rengeteget ettünk belőle. És akkor felfedeztem (gondolom ez csak nekem volt felfedezés, mindenki más eredendően tudta), hogy kimérve nálunk is lehet kapni az olajos verziót, ráadásul ízben még ez áll a legközelebb a görögben kóstolthoz. Azóta fél kg a legkisebb mennyiség, amit veszek. Ez körülbelül 2 hétre elég, aztán megyek újabb adagért. Sajnos itthon az ára nem annyira baráti, de ez esetben ez a szempont nem játszik.

Az immunrendszer gyulladásos folyamatainak megelőzésében, az idegrendszer működésének támogatásában, az érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésében nagyon nagy szerepe van. Stresszes napjainkban ezért az olívaolaj és az olívabogyó rendszeres fogyasztása, étrendünkbe való folyamatos beiktatása egészségmegőrzésünk miatt nélkülözhetetlen.


6. Levendula

kép: innen
Leginkább szemet gyönyörködtető hatása miatt kedvelem. Olyan hatással van rám, mint a végtelen tenger, vagy a Balaton. Ugyanaz a nyugalom telepszik rám, ha egy levendula mezőt nézek, mint ha egy tó partján üldögélek és a vizet bámulom. Mint azt mostanában több blogon olvashattam, a levendula az ehető virágok közé tartozik. Tehát az, hogy a molyokat elűzi csak egy mellékes tulajdonsága egy gasztroblogger számára.

Népi gyógyászatunkban a virágokat borecetben áztatják és a kivonattal átitatott ruhát fejfájások esetén borogatásra, forrázatát vagy szeszes kivonatát szemgyulladás és árpa kezelésére használják. Más európai népek hagyományos gyógyászatában a virágokat szélhajtó és görcsoldó teaként gyomor- és bélpanaszok esetén fogyasztják, forrázatával sebeket mosnak, helyenként pedig alvás elősegítésére levendulavirággal kitömött párnán alszanak.


7. Leander

kép: innen
A nyarat, a meleget, a mediterrán klímát juttatja eszembe. Ha lehetne szobában tartani, biztosan tele lenne vele a nappalink. Csodás színes virágai jókedvre derítenek, ami nélkül nem lehet élni.

Szereti a napos, meleg helyet és a sok vizet. Fejlődési és virágzási időszakában hetente tápoldatozni kell. Fajtától függően 0 és −10 °C között már károsodnak, ezért a mi éghajlatunkon télen csak fagymentes helyen tárolható. A legelőnyösebb +5 és +10 °C között teleltetni, melegebb helyen elszaporodnak az élősködők. Szükség esetén hűvös, sötét helyen is jól átvészeli a hideg időszakot. Formája metszéssel könnyen alakítható. Lemetszett ágain néhány héten belül újra kihajt.


8. Eper

kép: innen
Minden évben nagyon várom, hogy a piacon megjelenjen az eper. Számomra ő a nyár a napsütés hírnöke és nagyon sajnálom, hogy olyan gyorsan leérik. Emlékszem gyermekkoromban a nagyszüleim kertjében ott bújócskáztak a zöld levelek között és olyan jó érzés volt rájuk lelni és leszedni. Megenni meg különösen. Bár allergiás vagyok rá , mégis az egyik legkedvesebb gyümölcsöm.

Az eper (latinul Fragaria vesca) rendkívüli illatának köszönheti elnevezését. Amerikában, Ázsiában, no és Európa hegyes-dombos vidékein már az ókor elején ismert volt az eper vad őse, a vadon növő szamóca. Az ókori Rómában például szépségmaszkot készítettek belőle. Az erdei szamócát a középkorban telepítették először a kertek végébe, s trágyázással a hozamát is megpróbálták növelni. A reneszánsz idején nagyon népszerűvé vált, már ekkor tejszínnel tálalták a hölgyek, borral az urak számára.


9. Kesudió

kép: innen
Sok-sok éven át csak nézegettem a kesudiót az üzletek polcain. Hallottam, hogy nagyon finom, de a borsos ára mindig elriasztott attól, hogy megkóstoljam. Aztán egyszer mégis csak beadtam a derekam ,lehet, hogy nyertem a lottón ;) , és azóta nincs visszaút. Reménytelenül beleszerettem és még az sem tántorít el, hogy meglehetősen savas csonthéjasról van szó. Persze pótolhatatlan, ha az ember, mondjuk egy jó kis kesutejfölre vágyik.

Nehezen tudsz ellazulni egy stresszes nap után? Rágcsálj el egy maréknyi kesudiót. A benne lévő magnézium nyugtatóan hat a megterhelt idegrendszerre. Ennek hatására nemcsak gyorsabban alszol el, hanem hosszú és zavartalan álom vár.


10. Őszibarack

kép: innen
Az eper mellett a másik kedvencem. Szeretem, mert édes és lédús és mert lehetetlen kultúráltan megenni. Az embernek még a könyökén is a baracklé folyik egy kiadós evés után. Az íze olyan, mint a napsütés. Ne kérdezd, hogy az milyen, egyszerűen érezni kell, nem lehet leírni. Finom…

Az őszibaracknak magas az A- és C-vitamin, magnézium- és kalcium, illetve a boron tartalma. A boron tartalmával emeli a férfi és a női hormon szintet. A vitaminoknak köszönhetően kitűnő antioxidáns, főleg, hogy nem szűkölködik szelénben sem, így hormonkiegyenlítőként is segítségünkre lehet, különösen változó korban levő nőknél. Magas niacin ( B3 vitamin)-, magnézium-, szelén-, és cinktartalma javítja a közérzetet és segít leküzdeni az idegességet.


2009. július 10., péntek

Kókuszos tejberizs


Gyerkőc 2 napja rágja a fülem, hogy nincs itthon semmi nasi, pedig ő már úgy enne édességet. Mikor belépek az ajtón, a köszönés utáni első kérdése: voltam-e a bionagykerben. A csalódás egyből kiül az arcára, mikor közlöm, hogy nem. Mielőtt azt gondolnátok, hogy gyerekkínzás van nálunk folyamatban, hát nem, csak az egészségtelen dolgokat kerüljük és sajnos az egészségesek közül is ki kell válogatnunk azokat, amelyek allergizálnak (tej, liszt). Ezért aztán a készletek feltöltése nem is olyan egyszerű, inkább igyekszem házi készítésű sütiket elé tenni, abban legalább pontosan tudom, hogy mi van. Persze nem mindig sikerül 100% -osan elkerülni például a búzalisztet, mert ez az összetevő szinte minden sütiben benne van. Ezért aztán kényszer szüneteket iktatok be, olyankor „valahogy nem jutok el” az utánpótlás beszerzési forráshoz. Ma úgy döntöttem meglepem egy kis (gluténmentes) tejberizzsel, és annak is a tehéntejmentes változatával. 



Hozzávalók:

0,5 kg barnarizs (metszett, könnyebben fő)
0,5 l kókusztej
5-6 ek. barna nádcukor
1 tk. vaníliapor
1 tk. citrompor
1l víz
0,5 dl rizstej

karobpor, vagy nutellino (karobos mogyorópehely)


A megmosott barnarizst kétszeres vízben feltettem főni, ízesítettem a vaníliaporral és cukorral. Lefedtem és körülbelül 20 perc alatt majdnem puhára főztem. Ekkor beleöntöttem a kókusztejet és a citromport és folyamatos keverés közben addig főztem míg teljesen meg nem puhult és a kókusztej sűrű lett. Hozzáöntöttem a rizstejet és ezzel már csak néhány percet forraltam. Azért tettem még hozzá rizstejet is, mert én úgy szeretem, ha kellően „leveses” lesz és nem száraz és miközben hűl még magába szív egy csomó nedvességet. A citromport lehet helyettesíteni reszelt citrom héjával, de nálunk nagy az idegenkedés tőle és azt rögtön észre is vennék. Viszont nekem hiányzott belőle a citrom aromája, de így legalább csak azt érezték, hogy finom, de nem kellett elmagyaráznom, hogy mitől, mert senkinek sem tűnt fel. Kétségtelen, hogy nem ez a tökéletes megoldás, de legalább a citrompor bio és nem tartalmaz tartósítószert.
A tetejére én nutellinot szórtam.
Ez az adag 5 tekintélyes adag lett, kisgyerekeknek kevesebb is elég.


2009. július 9., csütörtök

Tejszínes-gombás spagetti



Amikor vágyunk egy könnyű tésztaételre, gyakran készítem el ezt az ételt, a lelke a fokhagyma, a tejszín és a kakukkfű. Ezek nélkül egy egyszerű gombapörkölt is lehetne, ami szintén nagyon finom, de nincs benne semmi különleges. Viszont a fokhagyma és a kakukkfű páros nagyon jót tesz a gombának, a tejszín pedig selymessé varázsolja az ízeket. Szintén nagy előnye, hogy pillanatok alatt elkészül, úgyhogy egy átdolgozott munkanap után ideális vacsora is lehet.

Hozzávalók:

1 kg gomba
4-5 gerezd zúzott fokhagyma
olíva olaj
egy marék friss kakukkfű, vagy 1-2 tk. szárított
őrölt feketebors
veganatura ételízesítő
3 dl tejszín (én zabtejszínt használtam)
3 ek. étkezési keményítő
sajt a tetejére (nálam hamis parmezán)


A fokhagymát az olíva olajon pár másodpercig pirítottam, még mielőtt megbarnult volna, beletettem a megtisztított és felszeletelt gombát, megsóztam, tettem bele egy kis ételízesítőt, borsot és időnként kevergetve pirítottam egy kicsit, majd lefedtem. A sótól pár perc alatt levet enged, attól függően, hogy ez mennyi lehet még hozzá tenni pici vizet, de ez nem feltétlenül szükséges. Megszórtam a kakukkfűvel és addig főztem, amíg a gomba megpuhult. Ekkor felöntöttem a tejszínnel, összeforraltam. Az étkezési keményítőt kikevertem egy pici hideg vízzel és folyamatosan kevergetve a gombához öntöttem, de már nem forraltam tovább. Először inkább kevesebb keményítőt használjunk és az utolsó műveletet ismételjük meg, ha nem elég sűrű, persze ha nem betonozni akarunk, mert a keményítő csodákra képes. Ahogy hűl az étel, még tovább sűrűsödik. 
Most spagetti tésztával ettük, a tetejét hamis parmezánnal szórtam meg.



2009. július 8., szerda

Zöldségpakora




Ezt az ételt szinte minden vegetáriánus szakácskönyv tartalmazza, azok meg amikben indiai fűszerezésű ételek is helyet kaptak bizonyosan. Életem egyik emlékezetes gasztro élménye volt, amikor először megkóstoltam. Már nem tudom honnan vettem a receptet, de amikor az írója azt ecsetelte, hogy Indiában az utcán, frissen sütve, papírzacskóban árulják, rögtön elfogott a vágy, hogy én is kipróbáljam. Mivel odamenni nem tudtam (de csak azért, mert India túl messze van egy hétvégi kiránduláshoz), ezért elhoztam a konyhámba egy falat Indiát. Szinte most is magam előtt látom a képet, amit a leírás alapján elképzeltem, sétálok a zsúfolt Bombay-i utcán és a gombás pakorát eszegetem. Gombával szerintem a legfinomabb, valahogy olyan harmónia alakul ki a csicseriborsóliszt, a fűszerek és a gomba között, ami más zöldségek esetében nem. Most mégsem ebből, hanem cukkiniből és hagymából készítettem. Hagymásat csak kísérleti mennyiséget, mert most volt először, de mondhatom, hogy nem utoljára. Nagyon-nagyon finom! Nálam a sorrend gomba, hagyma, cukkini, padlizsán…..
Eddig mindig csicseriborsóliszt volt az alapja, de most sárgaborsólisztet kellett elhasználnom, úgyhogy kipróbáltam és ugyanolyan jó lett. A végén még maradt egy kis tészta, azt meg kisütöttem csak úgy. Hááát, zöldség nélkül, úgy ahogy van is tökéletes. Ezek után az ebből készült „omlett” már csak jó lehet. 



Hozzávalók:

20 dkg csicseriborsóliszt (én sárgaborsólisztet használtam)
1 tk őrölt koriander
2 tk só
1 tk őrölt kurkuma
1 tk chilipor
1 tk garam masala
3-4 összenyomott fokhagymagerezd
3,6 dl víz

2 cukkini vastagabb karikára vágva
2 vöröshagyma karikára vágva

olaj 

A cukkini mindkét oldalát besóztam és hagytam állni 20 percet, a hagymaszeleteket csak felkarikáztam, nem sóztam. 
A lisztbe belekevertem a fűszereket és a fokhagymát, majd a vizet fokozatosan hozzá adagolva csomómentesre kevertem.
Egy serpenyőben az olajat felhevítettem. A zöldségeket először barna rizslisztbe forgattam, de ez nem feltétlenül szükséges. Most azért tettem meg, mert jártam már úgy a padlizsánnal, hogy nem tapadt meg rajta a tészta, úgyhogy most biztosra akartam menni. Majd belemártogattam a sűrű tésztába és forró olajban 4-5 percig sütöttem. Majd jól lecsepegtettem róla az olajat. Én erre egy használaton kívüli olajsütő kosarát szoktam használni, ami alá egy mélytányért teszek. Frissen a legfinomabb, amíg még a tészta ropogós!


Forrás:Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyv