2009. június 30., kedd

Kurma dásza pizzája


Megleptem magam egy új szakácskönyvvel. Már egy ideje nézegettem Kurma Dásza Ínycsiklandó vegetáriánus ételek című szakácskönyvét. Az Interneten azért nem rendeltem meg, mert nem nagyon szeretem a csomagküldés tortúráját, a könyvesboltban viszont majd 2000 Ft-al többért árulták, mint a neten. Egyik vásárolgatós, ügyintézős napom alkalmával, valami nagyon vonzott a Napos Oldal Bioboltba, ahol gyakran szoktam ebédelni, viszont az utóbbi időben viszonylag ritkán fordultam meg. Mikor beléptem a szemem rögtön a könyvespolcra tévedt, és ott mosolygott rám a vágyott könyv, ráadásul az Internetes áron. Sejthetitek ezek után mi történt….
Egyébként a könyv átlapozása is több meglepetést okozott, mert egészen más, mint a polcomon szintén megtalálható krisnás szakácskönyv, Rohini Dévi Dászi Vegetáriánus szakácskönyve. Míg utóbbi inkább a hagyományos indiai konyha ételeit jeleníti meg, előbbi viszont a hagyományos indiai ételek mellett mindenki számára elfogadható ételeket is tartalmaz. Az is találhat kedvére valót, akinek családtagjai elutasítanak minden szokatlan, új ízt. Gondoltátok volna, hogy egy ilyen szakácskönyvben lehet ratatouille, quiche, dolmadesz, paella, vagy gnocchi?
Az első recept, amit a könyvből készítettem egy pizza, de valószínűleg nem állok meg itt, mert nagy sikert aratott.
A heti egyik tészta ebédből maradt jól sikerült szószt használtam fel alapnak, de legközelebb kipróbálom a könyvben ajánlott szószt is.


Hozzávalók:
Alap:

3 tk. (15 ml) friss élesztő
0,5 tk. (2 ml) cukor (nálam barna nádcukor)
0,5 pohár (125 ml) langyos víz
1,5 pohár (375 ml) finomliszt (nálam fele-fele tk. tönkölybúza + kenyérliszt)
0,25 tk. (1 ml) só (nálam himalaya só)
2 ek. (40 ml) olívaolaj (én ennél picit több olajat használtam)

Szósz receptjét itt találod

Feltét:

125 g reszelt mozzarella sajt
2 ek. (40 ml) reszelt parmezán (ezt én kihagytam)
1 pohár (250 ml) vékony padlizsáncsík, olajban sötét aranybarnára sütve, majd megsózva
1 kisebb piros kaliforniai paprika kockára vágva (ezt én kihagytam)
60 g fekete olajbogyó, kimagozva, félbevágva

Nálam még szerepelt:

lilahagyma karikák
sonkakockák (nem vegáknak)
reszelt chezzly mozzarella style
1 poharas szójajoghurt (fokhagymával és sóval elkeverve)
zöldpaprika karikák (nálam csípős)



Egy tálba belemorzsoltam az élesztőt, hozzátettem a cukrot és hozzáöntöttem a víz felét és felfuttattam az élesztőt. A lisztet egy tálba szitáltam, majd a közepébe öntöttem az élesztős keveréket és a robotgéppel elkezdtem dagasztani. Miközben a gép dolgozott hozzáadtam az olajat, a sót és a maradék vizet és 10 perc (gépi)munkával tésztává gyúrtam. Enyhén kiolajozott tálba tettem, letakartam és meleg helyen (én az 50 fokosra felmelegített és kikapcsolt sütőben) kétszeresére kelesztettem. ököllel, kicsit lenyomkodtam és kör alakúra nyújtottam. Az eredeti recept szerint egy 25 cm-s pizzasütő formába kell teríteni, de nekem csak 32 cm-s van. Én mindjárt tripla adagot készítettem, ráadásul nem is sikerült pontosan elvágnom, úgyhogy nekem lett egy vastagabb, szerintem éppen jó, egy vékonyabb és egy ultra vékony tésztám. Legközelebb ezt a három adagot fogom két formába osztani, vagy 4-szeres mennyiséget gyúrok és ezt osztom 3 részre. Aki csak egy pizzát akar sütni, de 32-es a sütője, az inkább nyújtsa vékonyabbra, mert az is finom lesz (vagy szerezzen be egy kisebb sütőformát).

Miután ezzel megvoltam, rákentem a szószt. Persze három pizzára nem volt elég, csak 2,5-re, úgyhogy megint trükköznöm kellett.
Egy kis poharas szójajoghurtba belevágtam egy gerezd foghagymát, sóztam és ezt kentem rá a csupaszon maradt tésztára.

A szósz tetejére elosztottam a padlizsánszeleteket, a hagymakarikákat, a csípős zöldpaprika karikákat és a felezett olajbogyót. A húsevő szekciónak tettem rá sonkakockákat, majd a paradicsomszószos verziót megszórtam a mozzarella sajttal, a szójajoghurtosat pedig a reszelt chezzly-vel. A 220 C-ra előmelegített sütőben, nekem 15 perc alatt sültek meg.

Az eredeti recept szerint a sajt felét a feltét alá, másik felét pedig a tetejére kell szórni, ha így jobban tetszik, válaszd ezt a megoldást.

Eredetileg nem eszem sajtot, de a pizzát nem igen tudom mással elképzelni, úgyhogy ez esetben kivételt tettem. Azért kísérleti jelleggel, a fél pizzára chezzly-t szórtam, kíváncsi voltam, hogy sütve milyen íze van, mert „nyersen” nem nagyon ízlik az a kicsit savanykás íz hatás. Azt kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam, mert miután megsül, már nem érezhető olyan intenzíven, mint sütés előtt. 
Mindenkinek nagyon ízlett, máris várják az ismétlést!


Forrás: Kurma dásza: Ínycsiklandó vegetáriánus ételek


2009. június 28., vasárnap

Kókuszkrémes palacsinta – Nagy Vegetáriánus Kihívásra



Gombhoz varrtam kabátot! Az egész onnan indult, hogy volt egy szavatossági idejében majdnem kimúlt kókusztejem, amit minél hamarabb el kellett használni. Rémlett, hogy KatAnyakánál valamikor régen olvastam egy gyors kókuszkrém receptet. Jó ez eddig megvolt, de mi készüljön hozzá? Gondoltam a palacsinta az éppen jó lesz, régen is volt, meg egy palacsinta töltelékeként éppen el tudtam képzelni a kókusz selymes ízét.

Persze nem hagyományos palacsintát sütöttem, lévén, hogy nem eszünk tojást. S mivel volt egy szintén haldokló zabpehelylisztem is, kinéztem magamnak egy azzal készült receptet. Persze más is volt benne, barna rizsliszt, meg méz, kevés étkezési keményítő, olaj, só, ráadásul én rizstejet használtam. Hát nagyon rosszul jártam vele. A tészta leragadt, mikor megfordítottam szakadt. Nagy nehezen, persze búzaliszt hozzáadásával sikerült kisütnöm, az íze nagyon finom volt, de mostanában azt hiszem kihagyom a palacsintasütést. A receptet le sem írom, nem akarok én kiszúrni senkivel, inkább majd valahogy, a következő öt éves tervben kikísérletezem, hogyan lehet ezt jól csinálni. Lehet, hogy csak nekem nem sikerült, mindenki más profi benne! De a kókuszkrémet azt mindenképpen próbáljátok ki hagyományos palacsintával, mert az íz hatás isteni. 

Hozzávalók:

1 l kókusztej
0,5 csésze barna nádcukor
4 ek. kukorica keményítő
víz


A kókusztejet feltettem melegedni, beleöntöttem a cukrot. Ha valaki nem találná elég édesnek, most kóstolja meg és tegyen még hozzá ízlése szerint. Közben egy tálban a kukorica keményítőt kikevertem annyi hideg vízzel, hogy egy folyós masszát kapjak. Vigyázat, nem kell hozzá túl sok, nem úgy működik, mint a liszt. Egy darabig úgy néz ki, mintha nem történne semmi, aztán meg hirtelen feloldódik. Mikor a tej felmelegedett, beleöntöttem az elkevert keményítőt és egy picit még kevergettem, míg besűrűsödik. Fontos, hogy a krémünk ne forrjon, mert az megváltoztatja a krém állagát. És már készen is vagyunk! Felhasználhatjuk melegen, mondjuk babapiskótát leöntve, vagy mint én hidegen, palacsinta töltelékeként. 


Brokkoli „besamel”mártásban – Nagy Vegetáriánus Kihívásra


A héten szombaton újra megtartottuk a „A Nagy Vegetáriánus Kihívás Napját”. Azért megint, mert a múlt héten is azt hittem, hogy ma van ez a nap. Nem baj, inkább kétszer mint egyszer sem. A kihívás nem is olyan egyszerű, mint amilyennek első hallásra tűnik, de vegaként persze nem a húsmentességgel van a baj. Inkább azzal, hogy nehéz olyan ételt találni, amiben se hagyma, se gomba, a család is hajlandó megenni és még érdemes is arra, hogy a lelkes bloggerina posztolja. 
Mivel múlt héten már kilőttem egy ételt, most törhettem a fejem egy újabb recepten. Aztán Gyerkőc segített ki, evett volna már egy kis brokkolit. Nekem meg beugrott e remek zöldség csőben sült változata. Na igen, de ahhoz kell tej, meg fehérliszt, meg sajt. Na ezek pont azok melyek allergia miatt, mostanság nem kívánatos vendégek a konyhámban. Persze néha teszek kivételt, de hogy ezek így együtt szerepeljenek az ételben, azt nem szerettem volna. Na igen, de az ízhatás is csak akkor ugyanolyan, ha minden a helyén van. Abban biztos voltam, hogy a tejet, rizstejre, a lisztet barna rizslisztre cserélem, de hogyan hagyhatnám el a sajtot? Ennek alternatívái, mint Cheezly és társai, még nekem se jönnek be túlságosan, hogyan adhatnám oda a családnak? Úgyhogy elkezdtem kísérletezni a fűszerekkel és láss csodát, a végeredmény majdnem tökéletes lett. Na de kezdjük az elején!


Hozzávalók:

3 közepes, de inkább nagy fej brokkoli (rózsáira szedve)
10 dkg barna rizsliszt
5 dkg pálmazsír
0,5 dl olaj
0,5 l natur rizstej
0,5 l víz
1 tk. hing
1,5 tk. mustár
szerecsendió
feketebors
veganatura ételízesítő

15 dkg reszelt mozzarella sajt


A brokkolit fűszeres vízben majdnem puhára főztem. Nem jó túlságosan megfőzni, mert akkor nagyon sok vizet magába szív, ami a sülés közben kijön a brokkoliból és eláztatja az egész ételt. 

Közben a pálmazsírt felolvasztottam, hozzátettem az olajat, mikor forró lett, beleszórtam a lisztet és megpirítottam. A rizstejet és a vizet felmelegítettem és folytonos kevergetés mellett, fokozatosan a rántáshoz öntöttem. Kell egy kis ideig főzni, mire kellőképpen besűrűsödik. Közben ízesítettem a hinggel, szerecsendióval, borssal, sóval és a mustárral. Ha nem a nevezetes alkalomra készítettem volna, hing helyett valószínűleg fokhagymát használok, de érdemes kipróbálni ezt az indiai fűszert, mert bár az illata nem túl bizalomgerjesztő, az íze annál jobb. Miután ezzel megvoltam, egy tűzálló tálban leraktam egy réteg brokkolit, (ha a főzővizét nem sikerült kellőképpen megsózni, itt még lehet rászórni pici sót), megöntöztem a besamellel és ezt addig ismételtem, míg tartottak a hozzávalók. Tetejére mártás került, még meglocsoltam egy pici olíva olajjal és reszeltem rá mozzarellát. Bár a mártásból kimaradt a sajt, azért a tetejéről nem akartam lespórolni.
Hideg sütőbe tettem, majd hőlégkeverésen 160 C-on 40 percig sütöttem. Picit izgultam, hogy mennyire lehet majd kiérezni a rizstejet, de szerencsére egyáltalán nem, sőt a fűszerezés mindenkivel feledtette, hogy ez azért nem ugyanaz az étel.


2009. június 24., szerda

Meggyes-mandulás nyers torta


Rengeteg hasznosításra váró meggy volt itthon, de nem akartam, hogy valamilyen liszt alapú süteményben landoljanak, sőt úgy gondoltam, hogy ezúttal a sütést is megspórolnám, megtartva ezzel, a gyümölcsben lévő enzimeket. 
A nyers étkezést nagyon egészséges és követendő dolognak tartom, én is próbálkoztam vele egy ideig és mondhatom, hogy a közérzetemnek nagyon jót tett, a vitaminszintem emelkedett, a szervezetem megszabadult a feleslegesen visszatartott víztől, ami a külsőmön is rögtön meglátszott. Ha ilyen jó volt miért hagytam abba mégis? Sajnos rákényszerültem, mert egy porckorongsérv eredetű ülőideg gyulladás miatt erős gyulladáscsökkentő gyógyszert kellett szednem. Ezeknek köztudottan rengeteg mellékhatása van, közülük az egyik, hogy gyomorfekélyt okozhatnak. Szerencsére odáig nem fajult a dolog, de azért néhány tünetét élvezhettem. Akinek volt már az tudja, hogy ez mivel jár. Minden étkezést követően 6-8 óra iszonyatos gyomorfájdalom, olyan mint amit gyomorrontáskor érez az ember, csak ez megtízszerezve. Szerintem természetes, hogy egyrészt megijedtem, környezetem nyomására elkezdtem „tartalmasabb” ételeket enni, másrészt kialakult egyfajta tartózkodás azoktól az ételektől, amit éppen akkortájt ettem. Így egyelőre visszatértem a vegán étrendhez, és bár már jól vagyok, most még nem érzem magam elég erősnek, hogy újra belevágjak. De nyomon követem a nyersevő blogokban megjelenő ételrecepteket és a főtt ételek mellett igyekszem azokat is beépíteni az étrendembe. Régóta szemeztem már Gitta nyersétel blogjában rendre feltűnő krémes édességekkel, minap meg is jelent egy újabb változat, Erdei gyümölcsös „sajttorta” néven, amit a potluckra Era készített el, úgyhogy elérkezett a pillanat, hogy én is kipróbáljak egyet. Nem tudtam teljes mértékben az eredeti recepthez ragaszkodni, és nem csak az erdei gyümölcs hiánya miatt, hanem mert nem volt itthon sem elég mandula, sem elég kesudió, a dió pedig avasnak bizonyult. Úgyhogy leírom, hogy én hogyan készítettem el.


Hozzávalók:
Alaphoz:
20 dkg őrölt hámozatlan mandula+paradió (12dkg+8dkg)
5 dkg kókuszreszelék
1 ek. karobpor
1 csipetnyi só
6 szem magozott datolya
5-6 ek. víz 

Krémhez:
50 dkg meggy (magozva)
25 dkg őrölt kesudió+hámozott mandula (15 dkg+10dkg)
7 ek. hidegen sajtolt szezámolaj
3-4 ek. agavé szirup (ha szükséges)
2 ek. citromlé
1 csipetnyi só
pici kókuszreszelék

Az alaphoz valókat az aprítógépben masszává dolgoztam, nekem elég édesnek bizonyult, de lehet még tovább édesíteni datolyával, illetve ha túl száraz, akkor mehet még bele víz is. A lényeg, hogy egy tésztaszerű állagot kapjunk amit bele lehet nyomkodni egy kör alakú tortaformába. 
Miután ez megtörtént, átmentem rajta egy kicsi görgős nyújtófával, hogy szép egyenletes legyen, majd betettem a fagyasztóba, amíg a krémet elkészítettem.

A krémhez valókat szintén az aprítógépben elegyítettem egymással, nekem kicsit hígnak tűnt, ezért szórtam ebbe is egy kis kókuszreszeléket és kóstolgatva beállítottam az édességét, majd az alapra kentem.
Díszítettem és betettem a mélyhűtőbe 2 órára.
Nagyon finom lett, az egyetlen bajom vele, hogy vagy állandóan mélyhűtőben kellene tartani, vagy egyszerre megenni az egészet, mert ha meglágyul az alja, elég nehezen lehet szeletelni és beleragad egy picit a formába. Én egy harmadik megoldást választottam, fogyasztás előtt mindig betettem a mélyhűtőbe egy fél órára. Így megfagyni nem tudott, viszont elég kemény lett ahhoz, hogy vágni lehessen. 

2009. június 23., kedd

Minek nevezzelek? – egytálételből lett leves


Kolléganőimmel mindig megbeszéljük, hogy ki mit alkotott a konyhában, sőt meg is szoktuk kóstolgatni egymás ebédjét. Szerencsére mindegyikük finoman főz, így gyakran előfordul, hogy megtetszenek egymás receptjei és otthon is kipróbáljuk őket. Andi „mindent bele” receptjét is milliószor megcsináltam már, mert nagyon szeretem, hogy csak össze kell dobálni a dolgokat és fő magában. Időnként elfelejtem, hogy mit is kell beletenni, úgyhogy van, hogy kicsit más lesz. Na ennyire mást még sohasem sikerült kreálnom. Újkrumpliból most először és utoljára csináltam, mert azt kihagytam a számításból, hogy az újkrumpli nem szívja a nedvességet, úgyhogy szaftra ne számítsak. Mondhatnám, hogy elrontottam, de ez így nem igaz, egy teljesen más kaja, inkább leves, mint egytálétel lett belőle, viszont az íze nagyon jó lett. Közel 20 éves főzős pályafutásom alatt előfordult néhányszor, hogy a kukában landolt az étel, főleg az elején, de később sohasem adtam fel és valamilyen szinten megmentettem a dolgokat. Olyankor születnek olyan ételek, amikor mondom a családomnak: „Na ezt úgy egyétek, hogy még egyszer ilyet nem tudok előállítani.” A végeredmény többnyire finom, csak olyan szinten kell trükközni az alapanyagokkal, vagy fűszerekkel, vagy főzési eljárásokkal, hogy azt még egyszer reprodukálni nem lehet. 
Ez azért nem az a kategória, de be kell ismernem, nem is ezt akartam főzni, de majd egyszer az eredetit is posztolom.


Hozzávalók:

1,5 kg krumpli nagyobb darabokra vágva
4 sárgarépa vastagabb karikára vágva
0,5 kg gomba vastag szeletekre vágva
1 kisebb padlizsán nagyobb kockára vágva
1 szál póréhagyma hüvelykujjnyi darabokra vágva
3 gerezd fokhagyma aprítva
veganatura ételízesítő

feketebors
Cayenne bors (elhagyható)
olíva olaj
víz
1,5 citrom leve
3 dl növényi tejszín (nálam most zabtejszín)
természetes folyékony füst


Az elkészítése roppant egyszerű. A jól megmosott (nem kell megpucolni) krumplit, répát, gombát (ezt most megpucoltam, mert már kezdett barnulni) egy kis olíva olajon átforgattam, beletettem a póréhagymát, hozzádobtam a fokhagymát, felöntöttem vízzel, hogy éppen ellepje és befűszereztem a sóval, ételízesítővel, borssal, cayenne borssal. Körülbelül 10 perc után tettem hozzá a padlizsánt, mert az nagyon gyorsan puhul, beleöntöttem a tejszínt és együtt főztem, addig amíg minden összetevő megpuhult. Túlságosan nem jó kevergetni, mert akkor összetörik. Mikor mindezzel végeztem, belefacsartam a citrom levét, fújtam bele 7-8 spricc folyékony füstöt és még kiigazítottam az ízeket. Egy nagyon kellemesen savanykás, csípős, füstölt ízű leves lett.


2009. június 22., hétfő

Spaghetti all’ arrabbiata – Bombadil Tomától


Maradék tészta hasznosításán törtem a fejem, mikor beugrott, hogy a Részletek egy soha el nem készülő szakácskönyvből blogban a jobbnál-jobb húsos kaják mellett, sok gyors és egyszerű tésztaétel is található. Amit még biztosan tudtam, hogy Bombadil Toma receptjeiben még soha nem csalódtam, bár idáig még csak a húsos ételeiből készítettem el jó néhányat, posztjait olvasva az embernek összefut a nyál a szájában, jól érzékelhető mennyire szeret főzni és enni is. (És akkor a gyönyörű festményeiről, még nem is beszéltem.) 
Szóval…..ehhez a recepthez majdnem minden adott volt, így nekiláttam és 45 percen belül az asztalon gőzölgött az illatos, paradicsomos, csípős tészta rozmaringgal és bazsalikommal. Most miközben ebéd után írom ezt a posztot, a gyomrom tele, mégis tudnék enni még egy tányérral. Fentieket igazolja az is, hogy a Gyerkőc, aki a paradicsomot messziről elkerüli, ha az ételbe megtalálja kikotorja belőle azt mondta: „Hú ez nagyon jó. Anya ilyet máskor is csinálhatsz!” 
Kell ennél több?

Hozzávalók:

50 dkg durum spagetti tészta (nálam most maradék Barilla Pennette rigate volt)
2 dob. 40 dkg-s egész paradicsomos konzerv (Muttit használtam, nem tartalmaz adalékanyagokat)
1 vöröshagyma felaprítva(eredeti receptben lilahagyma)
2 gerezd fokhagyma felaprítva
2 szál apróra vágott friss rozmaringág felaprítva
0,5 doboz mirelit bazsalikom (a friss jobb, de az most nem volt itthon)
2 ek. balzsamecet
2-3 ek. olívaolaj
hamis parmezán ( Vegagyerektől: 1 csésze sörélesztőpehely, 0,5 csésze darált mandula, 0,5 ek. só aprítógépben összekeverve)
himalaya só, 
feketebors, 
1 kk. barna nádcukor
őrölt chili paprika (eredeti receptben friss szerepel)


A hagymát az olívaolajon elkezdtem pirítani, majd hozzáadtam a fokhagymát, a rozmaringot és pici sót és közben nem győztem betelni a rozmarin felszabaduló illatával. Mikor megpirultak, hozzátettem a paradicsom konzervet, fűszereztem sóval, borssal, cukorral, chilivel, beletettem a balzsamecetet és kis lángon, gyakori kevergetés mellett, fedő nélkül, hogy a víz el tudjon párologni addig főztem, míg a paradicsom darabok teljesen szét nem főttek és a szósz sűrű lett. Mikor már majdnem kész volt beletettem a bazsalikomot, kevertem rajta párat, hozzáöntöttem a maradék tésztát és összeforgattam vele. Aki nem maradék tésztával dolgozik, az közben forraljon fel a tészta minden 10 dkg-jához 1 liter vizet (50 dkg tészta=5 l víz) tegyen bele sót és főzze al dentére a tésztát, és miután leszűrte, tegye rá a szószra és forgassa össze.
Fogyasztás előtt megszórtam hamis parmezánnal, persze aki nem vegán az tehet rá igazit is. Most pedig azt hiszem megyek és eszem még egy kicsit belőle. Nekem nem volt 50 dkg tésztám, úgyhogy nem használtam fel az összes szószt. Most azon törhetem a fejem, mit készítsek a maradékból?

Forrás: Részletek egy soha el nem készülő szakácskönyvből

2009. június 21., vasárnap

Tepsiben sült rozmaringos-paradicsomos krumpli


Ez a krumpli az adu ász itthon. Gyakran bevetem amikor vendégek jönnek, mert mindig sikert arat, egyszerű és nagyon változatosan elkészíthető. A rozmaring és krumpli párosítás valami mennyei és a kicsit savanykás paradicsom szépen ellensúlyozza az újkrumpli kissé édeskés ízét. Arról, hogy még milyen zöldségeket pakolok bele, majd máskor, most a vegetáriánus nap tiszteletére, csak az alábbiak kerültek bele.

Hozzávalók:

1,5 kg parázs újkrumpli (bármilyen más krumpli)
3 paradicsom
2-3 friss rozmaringág
veganatura
Mexikói fűszersó (Ataisz)
olíva olaj


A krumplit jó alaposan megsikálom (nem kell megpucolni) és mérettől függően félbe, vagy negyedbe vágom és szétterítem egy lapos sütő tepsiben. Meglocsolom olívaolajjal és megszórom a fűszerekkel és a rozmaring levelekkel. Keverek rajta egyet, hogy mindenhol érje a fűszer, majd a negyedbe vágott paradicsomot is elosztom rajta. Alufóliával csak akkor takarom be, amikor a krumpli már öreg. Ilyenkor még fólia nélkül is sütöm egy picit, hogy jól megpiruljon. Az újkrumplit nem fedem le, így is nagyon szépen megpuhul és mindjárt kérget is kap. A sütőt előmelegítem 180 C-ra és hőlégkeverésen 45 percig sütöm. 


Szezámos tofufalatok- Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja


Fel sem merült bennem, hogy ne csatlakozzak ehhez a nagyszerű kezdeményezéshez. Sajnos teljes egészében betartani nem tudtam, mert vendégségben voltunk tegnap és az ételbe volt gomba. Viszont kimondottan az én kedvemért készült húsmentes fogás, így nem akartam a háziasszonyt azzal sokkolni, hogy nem eszem belőle. Így aztán csak félig feleltem meg a felhívásnak, de azért közzé teszem a receptet. A tofu az egyik kedvenc fogásom. Sokféleképpen készítettem már el, de nálam a number one ez az étel. Tavaly sikerült olyan mennyiségben fogyasztanom belőle, hogy még allergiát is kiváltott nálam, úgyhogy néhány hónapig nélkülöznöm kellett. Kitisztult a szervezetemből, úgyhogy már bátran ehetem, de a gyakoriságra most már nagyon odafigyelek.

Hozzávalók:

50 dkg tofu
2 gerezd fokhagyma (ezt most a felhívásnak megfelelően kihagytam)
2 ek. reszelt friss gyömbér
1 ek. barna nádcukor
0,8 dl szójaszósz
15 dkg szezámmag
2 ek. kukoricaliszt
1 ek. teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 citrom leve (opcionális, az eredeti receptben nem szerepel)
olaj

A lecsepegtetett tofut kockára vágtam, és a gyömbérből, cukorból, szójaszószból és citromléből készített pácba tettem. Ha fokhagymát is teszek bele, akkor az is a páclébe megy bele. Érdemes a levet megkóstolni, mert ilyenkor még lehet változtatni az arányokon. Egy kicsit sósnak kell lennie, mert a tofu ízetlen, mindig a fűszerezésen múlik, hogy fincsi lesz-e a végén. Én egy lapos edénybe szoktam beletenni a tofukockákat, félig lepi el a pác, és egy óra múlva megfordítom őket, és még egy órát hagyom a lében.

Közben a szezámmagot és a két féle lisztet összekeverem és amikor letelt a pácolási idő, ebben forgatom bele a tofut.

Úgy egy ujjnyi olajat hevítek fel serpenyőben és több részletben sütöm ki a kockákat. Mi tepsiben sült rozmaringos-paradicsomos krumplival ettük.
Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyv


2009. június 20., szombat

Cserépben sült buci


Minden vágyam, hogy egyszer (aztán majd többször is) olyan gyönyörű kenyereket süssek, mint amilyenek fotóját a blogokban látni. Egyelőre viszont nagyon kezdő vagyok e témában, de azt büszkén vállalom. Ért már rengeteg kudarc és nem csak a látványban. A legcsúfosabb egy gluténmentes kenyér volt, amit aznap még csak-csak el lehetett rágcsálni valahogy, de másnap már kukára lett ítélve. A „legjobban” sikerült próbálkozásaim közé pedig a másfél órás DNK-t (dagasztás nélküli kenyeret) sorolnám, ami persze messze nem volt olyan szép, mint amilyen ehető. Úgy tűnik mára már letűnt szegény csillaga, de tavaly ősszel nem nagyon volt olyan blog ahol ne posztolták volna. A receptet le sem írom, hiszen majdnem szóról szóra La Revue Rose útmutatásait követtem most is, mint már néhány korábbi alkalommal. Amiben más, hogy én teljeskiőrlésű tönkölybúzalisztet és kenyérlisztet keverek egymással, az arányok pedig a rendelkezésre álló készletek függvényében változnak.
Ami miatt most ez a poszt mégis megszületett, az azért van, mert most sütőpapírral kibélelt virágcserépbe ültettem a bucikat. Annyit azért változtattam, hogy miután kiporcióztam, a cserépben már nem kelesztettem, viszont hideg sütőbe tettem, így míg az elérte a megfelelő hőfokot, volt ideje kelni még picit. (A sütő aljába tettem tepsiben vizet, de nem biztos, hogy ennek jelen helyzetben volt jelentősége.) 

A zsemléim nem lapultak el, sőt nagyon szépen megemelkedtek, talán egy kicsit túlságosan is. Legközelebb 10 zsemle is lehet a 8 helyett. Aztán a nedves cserép (előtte beáztattam hideg vízbe) nem engedte, hogy kiszáradjanak így jó puha lett, viszont legközelebb ráhúzok még néhány percet a sütési időre, mert az nem tetszett, hogy csak a teteje lett ropogós, az oldala és az alja kicsit sületlennek látszik, pedig nem az. (Majd meglátjuk, hogy a sütési idő, segít-e ezen.) A lényeg, hogy az út az tetszik, sok szempontból jó, viszont a technikát azt csiszolni kell. De hát a képek önmagukért beszélnek. 

Forrás: La Revue Rose


Hamis túrógombóc


Régóta dédelgetem magamban, hogy ki kellene próbálni, hogy a köles hogyan funkcionál tehéntúró helyett. Hittem is, meg nem is, hogy a megfelelő összetevőkkel együtt kísértetiesen hasonlatos tud lenni hozzá. Kétségeim azért voltak, mert bár nagyon kedvelem a kölest köretnek, ízhatásában még a gabonafélékhez sem hasonlít, nem hogy a túróra.
Így fogtam neki ma a túrógombóc elkészítésének. Amikor megfőtt a köles és megkóstoltam, hát mit mondjak, nem a túró jutott róla az eszembe. De aztán belekerült a citromlé és a szójajoghurt és megtörtént a csoda. Túró íze lett. Mire elkészült, már küllemében is hasonlított ama gombócra. Családom persze rögtön nekiesett, én meg lestem minden rezdülésüket, vajon olyan-e, mint amilyenre számítottak. És láss csodát! Férj teljesen odavolt, hogy ez pont olyan ízű, mint az eredeti, Gyermeknek is ízlett.


Hozzávalók:
150g köles (előző este beáztatni, én ezt elmulasztottam, de így is működött)
500ml rizstej
200g barna nádcukor (én 120g tettem bele és így is túl édes volt)
60g tönkölybúzadara
1-2 ek. bio növényi margarin (nálam 1 ek. pálmazsír)
1 dl szójajoghurt
1 citrom leve
1 csipet só (nálam Himalaya só)

0,5 dl olaj (én pálmazsírt használtam)
100g teljes kiőrlésű tönkölyzsemlemorzsa

1-2 dl szójajoghurt
3 ek. nádporcukor (én gyümölcscukrot használtam)
fahéj (opcionális)

A rizstejet feltettem melegedni és hozzátettem a kölest és a barna nádcukrot. A cukrot jobb inkább apránként hozzáadni, hogy ne legyen túl édes. Folyamatos kevergetés közben addig főztem, amíg a köles már majdnem puha volt, ekkor tettem bele az 1 ek. pálmazsírt és a darát. Még kettőt-hármat kevertem rajta, majd lefedve hagytam kéz melegre hűlni. 

Közben az olajon (pálmazsíron) megpirítottam a zsemlemorzsát. Én vizet nem szoktam hozzá tenni, mert szeretem ha a morzsa kicsit kérges, de ha szükségét látod, tehetsz bele egy pici vizet.

Mikor kihűlt a köles, jöhet bele a citromlé, a só és 1 dl szójajoghurt. Ha nem elég édes ekkor még lehet picit édesíteni rajta, illetve ha híg akkor mehet még bele egy kis búzadara, de akkor még állnia kell pár percet, hogy megszívja magát. Gombócokat formáltam belőle, és megforgattam a pirított zsemlemorzsában.

Öntetként a maradék szójajoghurtba belekevertem a gyümölcscukrot és én még tettem bele fahéjat, mert nem kedvelem túlzottan a szójajoghurt markáns szója ízét, amit nagyon jól tompít egy kis fahéj.

Forrás: Napfényes Élet Alapítvány, Gabonaételek


2009. június 17., szerda

Mandulás amarántgolyó


A hétvégére készített süteménynek hétfő estére már csak a morzsái voltak meg. Pedig két nagy tepsivel sütöttem, és annyira nem is nagy a család. Most úgy voltam vele, elég már a lisztből és cukorból a hétre, valami könnyűt és egészségesebbet kellene készíteni, ami gyorsan meg is van és energiát sem kell használni hozzá. És ekkor lép színre a jó öreg amaránt. Magát az amaránt magot még csak egyszer használtam, de akkor csúfos véget ért szegény, a kukában végezte. Nyilván én csináltam valamit rosszul, de ez hosszú időre megpecsételte a sorsát a kettőnk viszonyában. Máshogy érzek viszont a pattogatott verziója iránt. Még lakto-ovo koromban gyakran tettem joghurtba és ettem müzli helyett, aztán később felfedeztem a bioboltok polcain a most alkotott édesség gyári verzióját. Mondhatom, szerelem volt első harapásra. Mikor az összetevőket elolvastam a csomagoláson felötlött bennem, hogy azért ennek a házi elkészítése sem lehet nagy ördöngösség. Aztán a kezembe akadt egy nagyon jónak tűnő recept is és belevágtam. Most már sokadszorra készítem, bár az íze nem teljesen ugyanaz, mint a nagyüzemi testvérének, de ez is fincsi és ha az ár/érték arányt nézem, biztos, hogy a házi készítésre szavazok.

Hozzávalók:

25 dkg pattogatott amaránt
20 dkg szeletelt mandula
20 dkg árpamaláta-szirup (helyettesíthető mézzel, nekem csak 15dkg szirupom volt, úgyhogy kiegészítettem)
3 ek. szilvalekvár (én 20 dkg aszalt szilvából fahéjból és pici vízből készítettem lekvárt)
3 ek. karobpor
1 ek. kandírozott bionarancshéj (én elhagytam, mert nem akartam cukros dolgot beletenni)
1 tk. fahéj

Az eredeti recept szerint a mandulát sütőbe kell tenni és enyhén megpirítani, de én ezt a mutatványt megspóroltam. Igaz, hogy a szeletelt mandula már így is halott, de nem akartam ezt tovább tetézni azzal, hogy még sütöm is. Az ízén lehet, hogy kicsit változtat, ha neked így szimpatikusabb pirítsd meg. Az amarántnak a harmadát félretettem, a maradékot a többi hozzávalóval összekevertem.
Ha nagyon morzsás marad akkor még mehet bele egy pici lekvár, vagy egy csepp víz, de most még nem kell, hogy teljesen összeálljon, csak annyira hogy a magok azért ne legyenek teljesen külön. Fél órát úgyis pihentetni kell, addigra jól formázható lesz. Mikor letelt az idő, vizes kézzel pingponglabda nagyságú golyókat formáltam belőle és meghempergettem a félretett amarántmagban. Hűtőben tároljuk. Nagyon gyorsan készen van, viszont 1-2 nap állás kifejezetten jót tesz neki, hogy az ízek jól összeérjenek.

Forrás: Napfényes Élet Alapítvány, Sütemények

Az imént a gyermek a hűtő felé járt és ennyi golyónak máris lába kélt. Na ez sem fog 1-2 napig érlelődni. Most már értitek?

Kesudió sült


Hetek óta készülök arra, hogy kipróbáljam Édes kötelesség Kesudió sültjét de vagy kesudió nem volt otthon, vagy padlizsán. Múlt hétvégén már minden alapanyag arra várt, hogy elkészítsem, de akkor meg túlvállaltam magam. A hűtőbe egy gombostűt sem lehetett volna már betenni, annyira tele volt. De most elérkezett a pillanat, és meg kell mondjam nagyon-nagyon finomra sikerült. Igazán nem is változtattam rajta, csak azért, mert a tudomány mai állása szerint ilyenkor már nem lehet póréhagymát kapni, így helyette vöröshagyma került bele és a fűszereket én Cajun fűszerkeverékkel helyettesítettem. Ettől egy kicsit csípős lett, pont annyira amennyire még jól esett. Egy hibája volt csak, a mennyisége. Ezúttal nem voltam résen és csak az eredeti recept szerinti méretben készítettem el. Nem fog sokáig kitartani, de majd ismételem. A köret nálam Basmati barna rizs volt és hogy ne legyen ilyen egyszerű, gondoltam egy merészet és felturbóztam egy kis előzőleg készített tejszines padlizsán szósszal.

Hozzávalók:

2 ek. pálmazsír
1 szál szárzeller (felszeletelve)
1 vöröshagyma (összeaprítva)
2 dl meleg víz 
1 evőkanál sörélesztőpehely
80 gr teljeskiőrlésű zsemlemorzsa
225 gr kesudió (darálva)
0,5 ek Cajun fűszerkeverék
1 ek barna rizsliszt
só, veganatura, fekete bors

Töltelék: 

10 dkg padlizsán (felkockázva)
8 dkg Kaliforniai paprika (felkockázva)
1 gerezd fokhagyma



A pálmazsíron megpirítottam a hagymát és a zellerszárat, megszórtam vega-mixel, ráöntöttem a meleg vizet és félretettem. 

Egy tálban összekevertem a kesudiót, a sörélesztőpelyhet, a zsemlemorzsát, a barnarizs lisztet, sót, borsot és hozzáöntöttem a hagymás keveréket. Jól összekevertem. 

A tölteléknek valókat egy serpenyőben pici pálmazsíron összepirítottam. 

Egy sima aljú őzgerinc formában beletettem a kesudiós massza felét, ráterítettem a tölteléket, majd belenyomkodtam a massza maradékát.
A 170 C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt nekem aranybarnára sült.

Tapasztalat: A sütőformát én kiolajoztam, mert féltem, hogy bele fog ragadni, de azt hiszem ez teljesen szükségtelen, ugyanis kisül belőle annyi zsiradék, hogy simán kiborítható. Mikor még meleg nem könnyű vágni, talán KatAnyaka által megadott 180 ml vízmennyiség elegendő. Én azért tettem hozzá picivel többet, mert mikor összekevertem kicsit száraznak éreztem a masszát.

Ha valami különlegeset akartok kóstolni, vagy vendégeket vártok feltétlenül próbáljátok ki, mert nagyon kiváló étel.

Forrás: Édes kötelesség


2009. június 16., kedd

Tejszínes padlizsánszószos tészta


Már nagyon ettem volna egy kis tésztát valamilyen szósszal. A megvalósításig csak azért nem jutottam el, mert valami más mindig beelőzött. Most is főzés közben jött az ötlet, hasznosításra várt egy halomnyi padlizsán, úgyhogy gyorsan ki kellett találnom valamit. Régóta készítek tejszínes tésztaszószt gombából, amit mindannyian nagyon szeretünk és arra gondoltam padlizsánból is dobhatok valami hasonlót. Hát szósz (ha darabos az is szósznak minősül?) az lett, tejszín is van benne, de a végeredmény valami egészen más. Mondanom sem kell, hogy ezt nem egyedül találtam ki, egyik kedvenc blogíróm KatAnyaka tollából származik az eredeti recept.


Hozzávalók:

1 vöröshagyma (felaprítva)
6 gerezd fokhagyma 
2 közepes padlizsán 
1 marék friss, vagy mirelit bazsalikom
1 ek. barna rizsliszt
0,5 l rizstej (lehet több, vagy kevesebb, attól függően, milyen híg szószt szeretnénk)
3 dl növényi tejszín 
1-2 teáskanál mustár
3 evőkanál sörélesztőpehely
2 marék mandula (őrölve) 
olíva olaj
só, bors, veganatura

0,5 kg durum tészta

A vöröshagymát egy pici olíva olajon megpirítottam, mikor már majdnem jó volt beletettem a rengeteg fokhagymát és átforgattam egy kicsit. Máris beledobtam a padlizsánt, megszórtam a liszttel összekevertem és szinte azonnal felöntöttem egy kis tejjel és a tejszínnel. A tejszínt mind beletettem, de a tejet menet közben többször adagoltam, mikor úgy ítéltem meg, hogy túlzottan besűrűsödik. Beleszórtam a sörélesztőpelyhet, a mandulát és a mustárt, megsóztam, fűszereztem vega-mixel és sűrűn kóstolgattam, hiányzik-e belőle valami. Hiányzott, ezért belezúdítottam egy doboz mirelit bazsalikomot (friss éppen nem volt otthon), és addig főztem fedő nélkül, amíg kellő mértékben besűrűsödött. Most tésztával ettük, de akár rizzsel, vagy héjában főtt krumplival is kiváló kaja lehet.
Mire az asztalra került már készítettem hozzá hamis parmezánt, így azzal szórtam meg a tetejét.


Forrás: Édes kötelesség


Vegetáriánus rakott kel

Imádom a kelkáposztát. Jöhet minden formában, főzeléknek, levesnek és rakottan. A rakott kel elkészítése húsevő koromban nem okozott nagy problémát, hiszen már az anyatejjel magamba szívtam elkészítésének módját. Sokáig csináltam is, de az utóbbi néhány évben én csak néztem ahogy ették. A hús egyáltalán nem hiányzott, a benne lévő kel az viszont nagyon. Nem vagyok híve a hagyományos magyar ételek vegánosításának, mert úgy gondolom, hogy teljesen különböző az ízviláguk, és az eredeti, megszokott íz soha nem reprodukálható. De az összehasonlításuk elkerülhetetlen és mit mond ilyenkor a magyar konyhán nevelkedett? Maradok az eredetinél. Valljuk be, sok esetben igaza is van, ez esetben mégis megkockáztattam a dolgot. Eleinte csak magamnak csináltam próbaképpen, de egyszer a fiúk is megkóstolták és azóta ők is szívesen megeszik a hús nélküli változatot. Pillanatnyi hangulat és a piaci lehetőségek döntik el, hogy gombával, vagy lencsével készül, most egy lencsés változatot sütöttem.
Az alábbi mennyiség egy 26x40 cm-es tepsibe fér bele púpozva. Aki nem akar több napig ezen élni, az felezze az alapanyagokat.

Hozzávalók:
4 kelkáposzta (most még kicsik vannak, később 2 is elég)
40 dkg lencse (beáztatva)
2 fej vöröshagyma (aprítva)
20 dkg barna rizs (nekem Basmati volt csak itthon, de az luxus ebbe az ételbe)
4 gerezd fokhagyma
kis olíva olaj
só, 
veganatura, 
fekete bors
piros paprika
majoranna
1 doboz szójajoghurt vagy napraforgómagból, vízből, citromléből készített „tejföl”

maradék 1 szál sárgarépa, 15 dkg gomba (opcionális, egyáltalán nem szükséges bele, nekem megmaradt és nem akartam eldobni)


A kelkáposztát félbe vágva sós vízben puhára főztem. Közben a vöröshagymát az olajon megpirítottam, mikor már volt egy kis színe, utána dobtam a fokhagymát is. Néhány perc múlva lehúztam a tűzről és mikor kihűlt beletettem a pirospaprikát. Visszatettem és a lencsével (répával, gombával) pirítottam egy kicsit, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje befűszereztem és addig főztem, míg a lencse megpuhult. Közben egy másik lábosban kétszeres vízben, sóval megfőztem a rizst, majd összekevertem a lencsével. Itt el kell dönteni, hogy szaftosabbra, vagy szárazabbra szeretnénk a tölteléket, mert attól függ, hogy a lencse szaftját is hozzákeverjük-e a rizshez. Én most szárazabbra készítettem, hogy szépen lehessen szeletelni.
Egy tepsibe leraktam a kelkáposzta felét, megsóztam, ráterítettem a lencsés rizses tölteléket és befedtem a kel maradékával. Meglocsoltam egy kis olíva olajjal és ráöntöttem a fokhagymával, sóval elkevert szójajoghurtot. Betoltam a 180 C-ra előmelegített sütőbe és 40 percig sütöttem, amíg a teteje megpirult egy kicsit.

Másik változat, hogy a lencséhez nem teszünk rizst, ilyenkor szaftosabb lesz, vagy a lencse helyett gombát használunk.
a szójajoghurtot lehet helyettesíteni napraforgó „tejföllel”:
10 dkg napraforgómag
citromlé ízlés szerint

2 dl víz
2-3 gerezd fokhagyma
Turmixgépben összekeverjük a napraforgómagot, vizet, fokhagymát és saját ízlésünk szerint sózzuk, savanyítjuk.

Forrás: Új Biológia, Lúgosító ételreceptek

A saláta és a Bragg Aminos dicsérete


Imádom a salátát. Elvarázsol az ízek kavalkádja, ugyanakkor az az összhang, amit egy jól elkészített saláta elpusztításakor érzek. Néhány ismerősöm csak fintorog, és meglepődve kérdezi, mi a jó ebben? Hogy lehet ettől jól lakni? És hús, az nincs hozzá? 

Szuper, hogy itt a nyár és egyáltalán nem okoz problémát az összetevők beszerzése, mindennek van íze és nem kell azon gondolkodni, hogy ez most még melegházi, vagy szabadföldi? A jó saláta elképzelhetetlen finom saláta öntet nélkül, amit szintén kiválóan lehet variálni anélkül, hogy egy csepp ecet, vagy majonéz kerülne a tányérba. Most lehet, hogy többen továbblapoznak, de aki marad annak bemutatom a kedvenc salátámat, konkrétan azt amelyiket egyik este vacsoráztam. Minden összetevő opcionális, lecserélhető bármi mással, de ezek így együtt nagyon finomak.

Hozzávalók:

2 marék saláta mix (most Bolero)
1 marék reszelt sárgarépa
1 szál angol zeller (csodás íze lesz tőle a salinak)
1 paradicsom
1 nagy szelet zöldpaprika, de ha van kaliforniai paprikával még jobb
8-10 szem olíva bogyó (én csak az olajban eltettet használom)
1 marék csíra ( most lila retekcsíra, brokkoli csíra)
1 ek. hamis parmezán (most csak sörélesztőpehely)
1 ek. szezámmag (tökmag, napraforgó, pirított kendermag)
1 chillis szójavirsli
olíva olaj ( szőlőmagolajjal, tökmagolajjal, szezámolajjal stb. is jó)
fél citrom leve
6-7 pumpa Bragg Aminos öntet (ha nincs, jó a szójaszósz)
Elkészítését nem spiláznám túl, mindenki tud salátát készíteni. Összedarabolom a hozzávalókat, beleteszem egy nagy tálba, megszórom a hamis parmezánnal, szezámmaggal és ráteszem az öntetet. Ha vendégem is van a salira, akkor külön szoktam összekeverni az öntetet, hogy biztosra menjek az ízeket illetően, de ha csak én eszem nem szórakozom vele, az arányok így nem mindig tökéletesek de ez így van rendjén. Az használ a salátának, ha egy 20 percet állni hagyjuk összekeverve, de sokkal tovább ne, mert különben összeesik az egész és úgy már nem túl bizalom gerjesztő.

Ami esetleg nem mindenki számára ismert, az a Bragg Amino öntet. Én elsőként a „A pH csoda” című könyvben olvastam róla. Felkutattam a fél várost, de akkor még nem lehetett nálunk kapni. Már le is tettem arról, hogy én ezt megkóstolhatom, amikor egyszer a Mediline Bionagykerben megláttam a szójaszószok mellett. Nem akartam hinni a szememnek (mikor az árát megláttam akkor sem), csak forgattam, olvasgattam, biztosra akartam menni, hogy ez AZ. Aztán végül mégis a kosaramban landolt. Bár a nagyobb kiszerelés jobban megéri, viszont csak a képen látható van spricnis változatban, úgyhogy beruháztam egyre. Mondhatom, hogy minden pénzt megér. (Na jó azért ennyire nem drága, ne ijedjetek meg, az arany azért többe kerül.) 
Amiért ne hagyd ki te sem, ha nem vagy allergiás a szójára és megteheted:
„A Bragg Folyékony amino, 16 féle aminósavat tartalmaz, természetesen megjelenő mennyiségben. Kiváló, egészséges és jóízű helyettesítője a tamarinak és a szójaszósznak. Nem erjesztett, vagy hőkezelt, gluténmentes. Kis mennyiségű természetes sót tartalmaz. Hozzáadott sót nem tartalmaz.”
Ami még fontos, nem tartalmaz egészségtelen alapanyagokat.

A pumpás változattal szerintem jól lehet takarékoskodni, nekem több mint egy hónapja megvan, minden este teszek a salátámra és félig van a 180 ml-es a flakon.


2009. június 15., hétfő

Gombás árpaleves


Mindig komoly fejtörést okoz nekem, hogy mit főzzek amit mindenki szívesen megeszik. Olyan legyen, amit egy eléggé válogatós, és éppen méregtelenítésre fogott gyerek, egy mindenevő, hagyományos magyar konyhát díjazó férj is elfogyaszt és lehetőleg magamra se kelljen külön főzni. Ráadásul még unalmas se legyen. Na ez általában nem jön össze. Most viszont találtam egy olyan levest ami mindenki ízlésvilágának megfelelt, nem hagyományos, de nem is túlságosan különleges, nincs benne semmi ami a vegan étkezésnek ellent mondana és még finom és egyszerű is. Bevállalós típus vagyok szokásomnak megfelelően, rögtön dupla adaggal nyitottam és nem is bántam meg.
A receptet az egyébként szerintem nem túl nagy sikerű Kreatív konyha Vegetáriánus ételek című könyvből vettem, de némiképpen átalakítottam.

Hozzávalók (én mindent dupláztam):

450g gomba felszeletelve
1 paradicsom darabokra vágva
2 sárgarépa karikázva
1 vöröshagyma aprítva
2 szál angol zeller feldarabolva
1 marék petrezselyem
0,5 cup árpagyöngy (a recept nem írta, de én előző este beáztattam)
víz
fekete bors, 

én még tettem bele, bár eredetileg nem szerepelt benne: 
3 gerezd fokhagyma
só, veganatura, cayenne bors ízlés szerint

A recept szerint mindent bele kell pakolni egy fazékba, de én úgy gondoltam nem árthat, ha olajon egy kicsit megpirítom a hagymát, fokhagymát, mikor egy kicsit színt kapott, beletettem a répát, zellert, árpagyöngyöt, átforgattam és jöhet bele a gomba, paradicsom petrezselyem, a fűszerek és annyi víz, hogy éppen ellepje. Más dolgunk már nincs is vele, csak megvárni, míg az alkatrészek megpuhulnak, az ízek összefőnek.

Forrás: Kreatív konyha sorozat, Vegetáriánus Ételek

2009. június 14., vasárnap

Cseresznyés fordított sütemény


Kis családom minden tagja (beleértve sajnos engem is) imádja az édességet. Annyit azért már sikerült elérnem, hogy a supermarketek polcain roskadozó sok „super egészséges” nyalánkság, már nem kerül be a kosarunkba. Ezek híján maradna a bioboltok kínálata, ami azonban nem éppen költségkímélő megoldás, tekintve, hogy „Piciny” fiam irtózatos gyorsasággal képes eltűntetni mindent ami a nassolni való kategóriába beletartozik. Kezdetben nagyon sok dolgot megvettem, de aztán ahogy haladtunk az egészséges táplálkozás macskaköves útján, rá kellett jönnöm, ha nem akarok a szegényházban kikötni, jobban járok ha ismét sütésre adom a fejem. Ennek az lett a következménye, hogy kezdtem feladni az elveimet, mondván mit számít az az 1-2 tojás, vagy az a kevés tejtermék. Na pik-pakk fel is szedtem néhány kilót és az is kiderült, hogy a liszt (legyen az bármilyen) és a barna nádcukor is nagy ellenségem. Most ott tartok, hogy hajlandó vagyok sütni, de kerülök, vagy átalakítok mindent ami nem a vegan elvek szerint készül. (Már előre tudom, hogy lesz nagy könyörgés, mikor eszükbe jut, hogy milyen finom hagyományos sütik vannak.) Így született ez a sütemény is. Az ötletadó a Stahl magazin (tudom van akinek ez szentségtörés, de én szeretem Stahl Juditot, akár utánozza Nigellat, akár nem) és a FatFree Vegan Kichen blog volt, bár mindkét recepten alakítottam egy kicsit.

1 cup=2,5 dl

Hozzávalók:

tészta:

1,5 cup teljeskiőrlésű tönkölybúza liszt
2 tk. foszfátmentes sütőpor
0,5 tk. őrölt gyömbér
csipet só
0,5 cup barna nádcukor

1,5 cup pálmazsír
1,5-2 cup vaníliás rizstej ( én fele-fele arányban kevertem vízzel)
1 ek citromlé
1 tk. bourbon vaníliapor (nekem éppen elfogyott)

teteje (alja):

3 dkg pálmazsír
0,5 cup barna nádcukor
3 marék mandula darálva
fahéj
60 dkg cseresznye


Eredetileg kerek tortaformára lenne szükség, de a kapcsos tortaformám alja világgá ment és nem hagyta meg, hogy hová, így én egy kisebb méretű (23x32 cm, én is utálom, ha azon kell gondolkodnom, vajon mekkorába elég ez a mennyiség) tepsibe tettem a 3 dkg pálmazsírt és betettem az előzőleg 175 C-ra melegített sütőbe, hogy felolvadjon.

Mikor megadta magát a melegnek, belekevertem a barnacukrot, a mandulát és a fahéjat és jól elosztottam a tepsi alján és befedtem a kimagozott cseresznyével.

Közben, mert hat kezem van, összekevertem a száraz hozzávalókat, és a nedves hozzávalókat, majd egymással is összeadtam őket és beborítottam a cseresznye tetejét.

A sütőt áttettem hőlégkeverésre, így a hőfokot visszavettem 165 C-ra és bár Stahl szerint 1 óra 15 perc a sütés ideje, én egy óra múlva kivettem és az utolsó 15 percben letakartam alufóliával.
10-15 percet pihentettem, mielőtt kiborítottam a tepsiből.

Mikor a gyermekem meglátta azt mondta: Anya, csak ennyit sütöttél!?
Tapasztalat: Családom imádta, nekem nagyon édes volt és egy picit zsírosnak is találtam, viszont másnap is nagyon omlós volt. Aki kevésbé édesszájú, vagy nem szereti ha a süti zsírosabb csökkentse a cukor mennyiségét. Ha nem pálmazsírt használsz, hanem margarint vagy vajat, érdemes egy kicsit növelni  a mennyiséget.

Forrás:Stahl Magazin és  Fatfree Vegan Kichen,

2009. június 13., szombat

Beharangozó

Régóta fontolgatom ennek a blognak a beindítását, de annyi mindenben voltam bizonytalan, hogy mindig csak halogattam. Már az is komoly fejtörést okozott, hogy mi legyen a neve. Tükrözze-e, hogy milyen típusú recepteket fogok beleírni. De milyen receptek lesznek ezek? Gőzöm sincs. Szívem szerint vegan lenne, de hát én nem csak vegan ételeket főzök! Családom egy része nagyon is mindenevő. Meg hát ott vannak a nyers ételek, melyeknek világa igen csak vonz. De vajon ha étel kavalkádot csinálok, jó lesz-e az valakinek? Aki mindenevő, más ízlésvilággal rendelkezik, aki pedig vega nem biztos, hogy szívesen válogatja ki a húsos kaják közül a zöldségeket. De aztán arra gondoltam ilyen még úgysincs. Nálunk mindenki másban hisz, mást akar enni, én meg megpróbálok mindenkinek a kedvére tenni. Úgyhogy kedves olvasó (mert remélem lesztek néhányan) itt sohasem tudhatod, mit húzok elő a kalapból. De biztosan nem találsz nálam fehér lisztet (legfeljebb tönkölyt), fehér cukrot, és lehetőség szerint tartósítószerrel és egyéb adalékanyagokkal (ízfokozót, tömegnövelőt, színezőt stb.) felturbózott hozzávalókat tartalmazó ételeket.

Ennyi bizonytalansági tényező ellenére most belevágok, hiszen a „Tett halála az okoskodás!”
Bízom benne, hogy sikerül felzárkóznom a sok nagyszerű blog mögé és szeretni fogjátok a receptjeimet. 

És ahogyan a TV-ből már megszokhattuk:

HAMAROSAN JÖN………..