2009. október 18., vasárnap

Miért jó fiatalnak lenni?

"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon."
  
                                                                                                                                        Albert Schweitzer




Értem én a körkérdés lényegét, amit Szepykétől kaptam, már jó néhányan meg is válaszoltak előttem, mégis én egy kicsit másképpen közelíteném meg. Nem tudok igazán sem múlt időben, sem többesszám harmadik személyben beszélni erről a témáról, még akkor sem, ha biológiai korom már feljogosítana rá. Azt gondolom, hogy azért, mert már elmúltam 20, meg most már 40 is, nem kell lemondanom arról az életérzésről amit a fiatalság jelent. Persze nem a nevetségessé válás egy fokáról beszélek, amikor valaki a külsejében próbál lépést tartani a kamaszokkal és ettől úgy néz ki, mint egy múmia vastagra vakolva, mélyen dekoltált felsőben, óriási műkörmökkel, platina szőke hajjal, miközben a buszon törtet, hogy még az övé legyen az utolsó üres ülőhely. Szerintem mindannyian láttunk már ilyet, vagy valami hasonlót. Arról a fiatalságról beszélek, ami belülről fakad, ami nem függ ruhától, kortól. Emlékeztek a Házibuli című filmre? Vic nagymamájára Pupettre? Belőle aztán sugárzott a fiatalság, hiába volt akármennyi idős. Ráadásul a fiatalság nem keverendő össze az éretlenséggel. Nem attól fiatal valaki, hogy gátlástalanul röhörészik a moziban, meg a buszon, mások idegeire menve és nem is attól, hogy sohasem néz tükörbe, mert rajta az is jól mutat, ha papagájnak öltözik, mert ez a divat.


Miért jó fiatalnak lenni? 
Mert mi döntünk róla, hogy meddig érezzük magunkat annak és mikor adjuk fel. Ez ugyanis ott belül a lelkünkben és a szívünkben dől el. Mert fiatalok vagyunk, ha képesek vagyunk a problémákon gyorsan túllépni, lélekben regenerálódni és menni tovább, mintha mi sem történt volna. Tudunk lazán élni, bele a világba és nem foglalkozni sokat azzal ami nem jó, nem nyalogatjuk a sebeinket, mert minek dagonyázni az önsajnálatban. Ez az ami észrevétlenül múlik, mikor elkezdünk öregedni és amikor azt vesszük észre, hogy a gondolkodásunk olyan merev, mint egy őskövület, na akkor mondhatjuk azt, hogy megöregedtünk. Van akinél ez már 25 évesen bekövetkezik és van akinél még 80 évesen sem.



Miért jó fiatalnak lenni?
Mert miénk a világ, legalábbis úgy hisszük és bármit megtehetünk amit csak akarunk. De ez megint csak nem korfüggő. Úgy gondolom, hogy később is miénk lehet a világ és csak rajtunk múlik, mit teszünk és mit nem. Mondj egy olyat, amit nem tehetsz meg ha akarsz csak azért mert már nem a 20-as éveidet taposod. Már hallom is! Nem azért nem hordunk fenékig érő miniszoknyát, köldökig érő dekoltázst, mert a korunk miatt nem tehetjük meg, hanem azért mert van annyi jó érzés (erkölcsi érzék) bennünk, hogy ezt ne tegyük. De ettől még fiatalok vagyunk, csak nem vagyunk éretlenek. Mert már tudjuk, hogy nem ezen mérik a dolgot, sőt……. Amúgy ez hiányzik valakinek? Csak zárójelben írom, hogy sok fiatal sem tehetné meg, csak ők még nem ismerik a kevesebb néha több szabályt.


Miért jó fiatalnak lenni?
Mert van még időnk bőven és eszünkbe sem jut, hogy akár meg is halhatunk. Később is csak azon múlik, hogy vannak-e terveink, céljaink. Miért ne vághatnánk bele valamilyen új dologba csak azért, mert mögöttünk van néhány 10 év? Agilitásunk megint csak nem az éveink számától, sokkal inkább a gondolkodásunktól függ. Meg, hogy mennyire hat ránk a tudat, hogy 50 évesen már nem kapunk munkát és úgy kezelnek minket, mint nyugdíj-előkészítősöket, pedig hol van még a 62.



Miért jó fiatalnak lenni?
Mert mozgékonyságunk nem ismer határokat. Mert könnyen mondunk búcsút olyan dolgoknak amik már nem elégítenek ki, könnyen változtatunk élethelyzetünkön ha az nem ideális. Nem vagyunk belegyökerezve munkahelyekbe, munkakörökbe, lakókörnyezetbe, kapcsolatokba. Nem ragaszkodunk valamihez csak azért, mert már megszoktuk, nem törődünk bele, nem sodródunk, hanem kezünkbe vesszük a dolgok irányítását.


És végül azért is jó fiatalnak lenni, mert többet foglalkozunk a jelennel, mint a múlttal. Bár a nosztalgia nagyon jó és kellemes dolog, de ha azt vesszük észre, többet vagyunk a múltban, mint a jelenünkben akkor valami gond van, mert egy olyan időszakba menekülünk a problémák elől, amikor még jól éreztük magunkat. 


Tudom, hogy a fent leírtak gyakorlati megvalósítása nem mindig egyszerű és zökkenőmentes, sőt, vannak kilátástalannak tűnő helyzetek, de azt ne felejtsük el, hogy a döntés mindig a mi kezünkben van, rajtunk múlik, hogy hogyan éljük meg, dolgozzuk fel a megpróbáltatásokat.
Én továbbgurítanám Napmátkának és Szamócának a kérdést: Miért jó fiatalnak lenni?


Kép: innen, innen és innen

6 megjegyzés:

  1. Benzsi, teljesen egyetértek veled és kívánom, hogy maradj mindig ilyen fiatal, mint most! :-)
    Köszi a kérdést is, igyekszem a napokban megválaszolni!

    VálaszTörlés
  2. Chef Viki, örülök, hogy tetszett!:))

    Szamóca, köszönöm, így lesz! Kiváncsian várom a te írásodat!:))

    VálaszTörlés
  3. Duende, örülök, hogy elolvastad.:))

    VálaszTörlés
  4. Válaszoltam - bocsásd meg, hogy a magam módján, én már csak ilyen vagyok...:)

    VálaszTörlés