Néhány hónappal ezelőtt csatlakoztam egy nagyszerű kezdeményezéshez, mely a Tofu a tortán névre hallgat. Miután jelentkeztem volt egy pillanat, mikor kissé meginogtam, hogy valóban van nekem időm arra, hogy havonta egy-egy délutánt, vagy estét vacsorázással töltsek, pláne, hogy főzzek is és vendégeket fogadjak. Folyton szétforgácsolom magam, fellelkesülök, ha megtalál valami nagyszerű, amire nem tudok, vagy akarok nemet mondani, aztán meg kesergek, hogy na ma erre sem volt időm, meg az is elmaradt.
Aztán valamiért mégis maradtam. Biztos nem volt véletlen, mert azok ugye nincsenek. Erre tessék találkoztam másik három hozzám hihetetlenül hasonló gondolkodású és érdeklődésű emberrel és már inkább köszönetet mondok, mint bánom, hogy belevágtam ebbe.
Már Eminél is nagyon jól éreztük magunkat, megtaláltuk a közös hangot, de aztán elérkezett az én estém is. Ami ebédnek indult, de aztán éjszakába nyúlt. Ha előre tudom csináltam volna vacsit is az ebéd mellé, vagy valami ropogtatni valót. De legközelebb rutinosabb leszek, egy egész napi kajával készülök.
Ha kiváncsiak vagytok arra, hogy hogyan is zajlott a vacsora és milyen ételekkel álltam elő, nézzétek meg a Tofu a tortán blogban, ahol azt is elolvashatjátok, hogy a másik két csapat estéi hogy telnek, tagjait hogyan vendégelte meg az aktuális házigazda!
Nálunk a következő Parvati lesz és végül Frutti főz, de már megbeszéltük, hogy rendszeressé tesszük a találkozókat a későbbiekben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése