2009. augusztus 27., csütörtök

Feltaláltam a túróízű cékla-kesudió fagyit


Akit most kirázott a hideg, attól elnézést kérek. Első hallásra tényleg szörnyű, de az íze nem az, és ezen én lepődtem meg a legjobban. Az úgy kezdődött, hogy céklát aszaltam és egy maréknyi már nem fért bele az aszalóba, de fel volt karikázva, kezdeni kellett vele valamit. Kesudiókrémet viszont akartam készíteni, úgyhogy jött egy hirtelen ötlet, abba beleteszem, aztán majd meglátjuk mi lesz. A céklát imádom, a kesudiót szintén, nagyon rossz nem lehet. Megtörtént a művelet, a céklától gyönyörű színe lett a krémnek, a céklát egyáltalán nem éreztem, csak a kesudiót. Persze nem ízlett mindenkinek, de én úgy gondolom, hogy nem volt rossz. Mivel két nap múlva indultunk nyaralni két lehetőségem volt, vagy megeszem a kesudiókrémemet, vagy továbbfejlesztem. Utóbbi mellett döntöttem, mert az olajos magokból nem tanácsos egyszerre sokat enni, az én gyomrom amúgy is kényes erre, viszont a mennyiség több volt, mint amit egyszerre meg tudtam volna enni. Viszont kesudiót kidobni olyan, mint ha az 1000-eseket dobálnám a kukába és amúgy sem vagyok híve az ételek kidobálásának. Ezért aztán bevetettem a fagyigépet. És az eredménynek nem cékla, nem is kesudió, hanem túró íze lett. Fogalmam sincs miért, de nem is izgat, mert nagyon finom volt. A kesudiókrémet egyébként Gitta receptje alapján szoktam készíteni.



Hozzávalók:


1 csésze kesudió
agave szirup ízlés szerint
1 csésze víz
1 citrom kifacsart leve
kevés vanília por
egy marék cékla szelet


1 kis dob. szójajoghurt
2 dl rizstejszín

A kesudiót az aprítógépben megőröltem, hozzáadtam az agave szirupot, a citromlét, a vaníliaport, a céklát és a vizet és egy sűrű krémet kevertem belőle. Itt már meg lehet állni, ha valaki úgy gondolja. Ez a krém jó lehet palacsintába például ahogy Gitta szokta készíteni, vagy sütemény töltelékeként is végezheti, esetleg cékla helyett valamilyen gyümölccsel is össze lehet keverni.
Én ezek után a krémet felhigítottam szójajoghurttal és rizstejszínnel és még tettem bele kicsi agave szirupot és vaníliaport. De akár még tehető bele pici citromlé is, ahogy ki-ki ízlésének megfelel. A lényeg, hogy sűrű, de önthető krémet kapjunk. Máris beleöntöttem a fagyigépbe és egy fél óra múlva túróízű, piros fagyit eszegettünk. A kesudió nem tud teljesen felőrlődni ezért még az állaga is a túróra emlékeztet, bár a színe már nem volt olyan gyönyörű, a képeken látszik is. A lényeg, hogy egy némileg nyers, a szokásos fagyinál talán kicsit egészségesebb édesség született.



7 megjegyzés:

  1. Fantasztikus ötlet! Szép a színe, és ízre is nagyon jó lehet. A kesudiónak tényleg túró íze van, mi is nagyon szeretjük.

    VálaszTörlés
  2. Gitta, köszi!:) Hidegen még inkább érezhető a túró íz.

    VálaszTörlés
  3. Huha! Milyen szép a színe! Céklafagyit a Vári cukrászdában lehet kapni. Amikor először megláttam, hát... pedig szeretem a céklát, de eddig csak savanyúságként. Nálad láttam belőle a céklasalátát nyersen, amit ki fogok próbálni egyszer!

    VálaszTörlés
  4. Szepyke, még nem próbáltad ki? Most már sok helyen kapni céklát! Van még egy sült cékla receptem is, majd ősszel megcsinálom. Az is nagyon finom.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon különleges recept...A családnak is ízlett?

    VálaszTörlés
  6. A színe mindenesetre gyönyörű..Ha meg túróízű-akkor jöhet:))

    VálaszTörlés
  7. Renata, a kesudiókrém nem annyira, de a fagyi verzója a férjemnek nagyon, gyermek éppen nyaralt, úgyhogy ő nem evett belőle. Az, hogy a férjemnek ízlett nagy szó, mert a furcsa dolgoktól idegenkedni szokott.

    Trinity, érdekes, hogy a nyers dolgokat sokkal jobban lehet fotózni, annyira élnek, hogy el sem lehet rontani a képet. Nézz meg mondjuk egy salátát, topzódik a színekben és egy bár finom, de agyonfőzött ételt. Hihetetlen a különbség.

    VálaszTörlés