2009. augusztus 29., szombat

Kenyeret sütöttem



A kelttészta és én sokáig nem jöttünk ki egymással. Úgy 15 évvel ezelőtt volt néhány gyenge próbálkozásom, elpocsékoltam több kiló lisztet és élesztőt, de soha nem akart sikerülni. Volt, hogy túl meleg volt a tej (meghalt az élesztő), volt, hogy meg sem mozdult a tészta (nem derült ki, hogy miért), volt hogy megkelt, de a fánknak olyan élesztő íze volt, hogy csak a legnagyobb jóindulattal lehetett megenni. Próbálkoztam én mindennel, használtam tupper gyorskelesztő tálat is de az sem segített (lehet, hogy éppen annak volt köszönhető az élesztő ízű tészta?). Akkor még nem volt Internet ahol mindennek utána lehetett volna nézni. Miután már fóbiámmá vált a kelttészta, megállapítottam, hogy nekem ez nem megy és ebben is maradtunk úgy 1 évvel ezelőttig. Irigykedtem azokra akik játszi könnyedséggel sütögették, ettünk vendégségben, de én távol tartottam magamtól. Aztán egy évvel ezelőtt elkezdett motoszkálni bennem, hogy most már tapasztaltabb lettem sütés-főzésben, hátha most már összejönne nekem is. Nem emlékszem mi volt az első amit megcsináltam, talán pizza, de jól sikerült és a fóbia múlni kezdett. Aztán valahogy egyre jobbak lettek a piték, lángosok, pomposok és pizzák de a kenyérsütésbe félve vágtam bele az valahogy más tészta. 

Ezzel kapcsolatban voltak ám vicces dolgok. Emlékszem például amikor eldöntöttem, hogy én most zsemlét fogok sütni, bedagasztottam a tésztát, aztán felcsaptam a radiátor tetejére, még rá is nyomtam a fűtésre, nehogy megfázzon a lelkem. Hát meg nem fázott de úgy túlkelt és olyan gyorsasággal, hogy a sarokra nem érnék el annyi idő alatt. Ezt még tetéztem azzal, hogy úgy próbáltam megformázni, hogy a már amúgy is összeesett tésztából darabokat téptem ki. Szó szerint meggyilkoltam a tésztát. Olyan sűrű lett, hogy másnap már kősziklaként funkcionált. Aztán jött a dagasztás nélküli kenyér, ami nem sikerült tökéletesre, de azért nyújtott sikerélményt is, úgyhogy ettől kezdve éledt bennem az elhatározás a kenyérsütésre is. Mindig csodálva nézegettem Limara blogját, de csak halogattam. 
Most csináljak kovászt amit napokig kell etetni, vagy az az öregtészta is annyira macerás – gondoltam én. 
Aztán valami történt,  mégis nekiálltam és összegyúrtam az öregtésztát.


És akkor el is érkeztünk a tegnapi naphoz…..ami szintén nem telt vicc nélkül. Nem tagadom, néha szőke vagyok a barna festék alatt. Elolvastam Limaránál a teljeskiőrlésű tönkölykenyér receptjét és megállapítottam, hogy nincs benne cukor. Ezt egy kicsit furcsállottam, mert hát mi fogja etetni az élesztőmet, de különösebben nem mélyedtem el a probléma megoldásában. Aztán ott volt, hogy kell bele 1 tk maláta (elhagyható). Hát az a fránya maláta, az nagyon feladta nekem a leckét. Bejártam már a környék összes bioboltját és bionagykerét, kéne nekem malátapor, de mindenhol csak néztek rám, mint a hülyére. Sőt még a helyi bioboltost is ráugrasztottam a témára, aki szintén nem értette mit akarok, hát elmagyaráztam neki, hogy szerezzen nekem olyan malátaport, amit a kenyérbe kell beletenni, mert attól szebb színe lesz (ezt honnan vettem?). Na ő is körbejárta a fél világot, de a válasz ugyanaz volt, senki nem hallott erről. Gondoltam, majd írok Limarának, magyarázza már el, ő hol veszi, de aztán elfelejtődött a dolog. 


Na, tehát látom a receptben maláta (elhagyható), az jó, mert nekem úgysincs, hát el is hagytam. Összeállítottam a tésztát, aztán mikor kelt, volt egy kis gondolkodásnyi időm (úgy látszik a kettő együtt nem megy) és visszajött a gondolat, mi fogja etetni az élesztőmet. Leültem a gép elé és elkezdtem Limara többi receptjét nézegetni, hát….., és mindegyikben volt cukor, de volt ahol az szerepelt árpamaláta. Ráadásul egyik kommentben még rá is kérdeztek, hogy az árpamaláta szirupot mivel lehet helyettesíteni. És akkor leesett, mint egy tollpihe. A maláta az nem egy por, hanem az árpamaláta szirup és az van a cukor helyett ami etesse az élesztőt. Az ideg egy perc alatt kúszott fel bennem. Most mit csináljak? Meg fog kelni így is? Gyúrjak bele cukrot? Valakiiiiiiiiii SOS! Gyors üzenet Limarának, aki szerencsére a gép környékén volt, így elég gyorsan válaszolt, de aztán láttam, hogy a tésztám is emelkedik, úgyhogy megnyugodtam. Innen már sínen voltam, de nem is én lennék, ha néha nem történnének velem ilyenek. Most rögtön ki is találtam, hogy a következő körkérdés címe lehetne: „Egy nagy bakim története a konyhában”
Van kedvetek hozzá?





Hozzávalók az öregtésztához:

3 dl langyos víz
csipet só
50 dkg liszt
1 ek. olaj
1 tk. cukor
1 dkg élesztő


Hozzávalók a tk. tönkölybúza kenyérhez:

egy kis doboz joghurt (140 g)
2 dl víz
2 tk. só
csipet aszkorbinsav
2 ek. burgonyapehely
2 ek. olaj
25 dkg öregtészta
25 dkg tk. tönkölyliszt
25 dkg BL 80 liszt
1 tk. árpamaláta szirup, vagy 1 tk cukor
1,2 dkg friss élesztő


Az öregtésztához valókat dagasztógéppel összedolgoztam, majd hagytam túlkelni, egyszer átgyúrtam, majd újra kelesztettem, s mivel most elég meleg van a hűtőbe tettem éjszakára. Reggel kivettem, picit átgyúrtam, négy felé osztottam, egy részt kint hagytam szobahőmérsékletre melegedni, a másik hármat folpackba csomagolva visszatettem a hűtőbe.


A dagasztótálba beletettem a liszteket, a sót, a burgonyapelyhet, az aszkorbinsavat, összekevertem, hozzáadtam az olajat, a szobahőmérsékletű joghurtot (fontos, hogy pontosan 140g legyen!), az árpamaláta szirupot/cukrot és rámorzsoltam az élesztőt. Dagasztógéppel tekertem rajta kettőt-hármat és ekkor adtam hozzá az öregtésztát és apránként adagolva a vizet megdagasztottam, kiolajozott tálban letakarva duplájára kelesztettem. Enyhén lisztezett deszkán téglalap alakúra lapítottam kézzel és a rövidebb oldala felől feltekertem, formára igazítottam, sütőpapírra tettem és tálban mégegyszer duplájára kelesztettem. (E. Margitka oldalán két videó is van a kenyér formázására.) Közben a sütőt előmelegítettem 230 C-ra és mikor megkelt jénai tálba tettem, aminek a tetejét bepricceltem vízzel és 30 percig 230 C-on majd 20 percig 200 C-on sütöttem, az utolsó 10 percben levettem a jénai tetejét. Miután megsült rácsra tettem megint bepricceltem vízzel és hagytam kihűlni.


A kenyérnek voltak hibái, például szerintem picit lapos lett és jénaiba kevés vizet fújtam, viszont a megsült kenyérre túl sokat ezért vékonyabb lett a héja és nem lett fényes. De az íze nagyon jó lett, nem sűrű és jó puha még másnap is.
Ma sütöttem egy másikat, ahol igyekeztem az előző napi hibákat kiküszöbölni. Ennek a kenyérnek a héja ropogós, a színe jó, belül ugyanolyan puha. Én elégedett vagyok vele. Ja és vettem árpamaláta szirupot!



4 megjegyzés:

  1. Ugye, hogy megy ez? Látszik rajta, hogy finom lett. :-)
    Nagyon szeretek kenyeret sütni. És nem csak azért, mert imádja a családom. Van egy hangulata, valami különleges varázsa ... Nem véletlen, hogy régen szinte szertartása volt a kenyérsütésnek. Aki megszokta a házi finomat, már nem akar mást enni, úgyhogy hajrá! Holnap én is sütök megint. :-))

    VálaszTörlés
  2. Benzsi, nagyon szép kenyeret sütöttél, ügyes vagy!
    Bár nekem kicsit maceránsnak tűnik, mert én csak víz, olaj, só, liszt, méz, élesztő összegyúrásával készítem a kenyeret max. 2-3 óra alatt.
    Az öregtészának egyébként mi a szerepe?

    VálaszTörlés
  3. Yasmine, köszönöm! Most különösen jól esik az elismerés. Most már én is szeretek kenyeret sütni és kelt tésztával dolgozni. Sok évet kell bepótolnom.:)) Csak az az 1 baj, hogy sokkal jobban fogy, mint a bolti.



    Szamóca, köszönöm, aranyos vagy. Egyáltalán nem macerás, én is azt gondoltam mielőtt belevágtam. Az öregtészta szerepéről inkább Limara tudna neked okosakat mondani, én úgy tudom, hogy általa levegősebb lesz a kenyér, nem olyan sűrű és tovább friss marad, nem szikkad úgy meg. Kovászként funkcionál, de nem lesz savanykás a kenyér.:))

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok! Nagyon szép lett a kenyered! :))

    VálaszTörlés