2010. január 2., szombat

In Memoriam – Karácsonyi bejgli





Fogalmam sincs ti hogyan csináltátok, hogy még karácsony előtti napon is volt időtök és energiátok recepteket feltenni. Van még mit tanulnom, igyekszem felfejlődni, de vannak még hibák. Gondolom így január elején, már inkább a farsangra kellene előkészülnöm, de én még a karácsonyi sütik receptjét örökítem. Arra gondolok, hogy például bejglit senki nem fog sütni januárban, viszont idén még nem volt karácsony és jó lesz ez majd ha eljön az ideje.
Eredetileg reform bejglit akartam sütni, de Szepyke bejglijében megláttam az anyukám által szokásosan elkészített bejglit. Már írtam, hogy nálunk ez a karácsony egyben megemlékezés is volt ebben az évben eltávozott szeretteinkről, ezért több olyan süti is az asztalra került ami az ő specialitásuk volt. A mézes korong már itt olvasható. 
Anyukám gyermekkoromban minden évben sütött bejglit. Az íze mindegyiknek csodás volt, de mindig szétrepedt, ami miatt anyu rettentő mérges volt. Persze, hogy szétrepedt, mert tele volt töltelékkel, a tészta épphogy csak összetartotta és valószínű, hogy a megszurkálása sem volt olyan alapos, így aztán repedt. Ez anyun kívül senkit sem zavart.
Szóval a szóban forgó bejgli receptjét nem találtam meg, viszont Szepyke nagyijának bejglije pont olyannak tűnt. Most már kimondhatom, nem csak tűnt, ízre is olyan volt. Na most a recept disznózsírt tartalmaz. Brrrrrr…. Mit tegyen egy rendes vegetáriánus? Az ünnep kedvéért hajlandó voltam tojást, tejet, tejfölt használni a receptekbe, hogy pontosan olyan legyen amit a család ízlése megkíván, na de, hogy disznózsírt használjak ez már nekem is sok volt. Eszembe jutott, hogy van nekem több kiló pálmazsírom. A pálmazsír sokkal töményebb mint a vaj, ami ugye a disznózsírnak is sajátja. Ráadásul az ízesített vegazsír is ebből készül, ízre nagyon is hasonlít a sülthúsos zsírra. Úgy gondoltam egy életem, egy halálom (micsoda buta, igaztalan mondás), ezt ki kell próbálnom. Lecseréltem hát, és képzeljétek tökéletes lett. A tészta lágy és omlós, még egy hét múlva is olyan volt, mintha aznap készült volna. Ja és nem repedt ki, pedig volt benne töltelék bőven. A receptet egyébként pontosan követtem, a cukrot barnanádcukorra, a lisztet tönkölylisztre cseréltem. Legközelebb nagyobb gondot fordítok az egészségességre és kihagyom a tojást, a tejtermékeket pedig növényire cserélem.



Hozzávalók:
60 dkg tönkölybúza finomliszt
25 dkg pálmazsír
10 dkg barna nádporcukor
2 tojás sárgája+1 db egész tojás
1 dkg élesztő elmorzsolva
egy csipet só
1 deci tejföl (szójatejföllel helyettesíthető)
+1 tojás a kenéshez
kb.1 dl langyos tej (növényi tejjel helyettesíthető)





Töltelék:

1 rúd diós:
20 dkg darált dió, 
15 dkg barnanádcukor, 
1 dl víz 
Ezeket a sütés napján pár perc alatt megfőztem, amíg a cukor el nem olvadt, majd belelöttyintettem egy kis rumot (elhagyható). Hagytam teljesen kihűlni.

1 rúd mandulás:
20 dkg darált mandula, 
15 dkg barnanádcukor, 
1,25 dl víz 

Ezeket a sütés napján szintén pár perc alatt megfőztem, amíg a cukor el nem olvadt, majd belelöttyintettem egy kis rumot (elhagyható). Hagytam teljesen kihűlni.


2 rúd gesztenyés:
50 dkg gesztenyemassza (lehet kapni cukrozatlan változatot, akkor több nádcukor kell bele)
5 dkg vaj (növényi margarinra cserélhető)
5 dkg kekszmorzsa (tönkölybúza háztartási keksz)
2 dkg barnanád porcukor
2 tojássárgája (elhagyható)
rum (elhagyható)

Az összetevőket a sütés napján összekevertem egymással. Picit fujtós lett, lehet még bele tenni egy kis tejet.


A tejben feloldottam egy kis cukrot és belemorzsoltam az élesztőt, majd hagytam felfutni. Átszitáltam a lisztet, belekevertem a sót, beleütöttem a tojásokat, a tejfölt, a cukrot, a pálmazsírt és a felfutott élesztőt és géppel rugalmas tésztát dagasztottam. (Szepyke nem egészen így csinálta, ő nem tett bele tejet, gondolom az élesztőt nem futtatta fel, de ez csak utólag derült ki.) Négy részre osztottam, folpackba csomagoltam és egy éjszakára betettem a hűtőbe. Másnap a tésztát sütőpapíron egyenként kinyújtottam, megkentem a töltelékkel és a két rövidebb oldalát kicsit ráhajtva, a hosszanti oldaláról, a sütőpapír segítségével szorosan feltekertem, majd egy sütőpapírral borított sütőtepsibe tettem. Jó volt vele dolgozni, nem ragadt, nem kellett liszt a nyújtáshoz. Miután mind a négy készen volt letakartam konyharuhával és a konyhapulton, egy órán keresztül kelesztettem.
A tojást szétválasztottam és hosszanti irányból megkentem a sárgájával, hagytam száradni, majd lekentem keresztbe a fehérjével. Jó alaposan megszurkáltam, hogy sülés közben a gőz el tudjon távozni belőle.
Időközben a sütőt 180C-ra melegítettem és 40 perc alatt megsütöttem. Nem lett olyan nagyon márványos, de az íze nagyon jó, a diós és a mandulás nekem egy kicsit édes volt, de a családom édesebb szájú mint én. Jövőre (idén) mákkal is kipróbálom. Szepyke köszönöm neked és a nagymamádnak, hogy megtaláltam a tökéletes bejglit!



2 megjegyzés:

  1. Juj, de jóó, hogy jó lett!:)

    Egészségünkre! De szó szerint!:)

    VálaszTörlés
  2. Szepyke, azt hittem, már észre sem veszed!:)) Nagyon finom, megfogadtam, hogy nem csak karácsonykor fogom megsütni a tésztát. Csinálok kakaóst, lekvárost, kókuszost. Mégegyszer köszönet érte!:))

    VálaszTörlés