2010. január 7., csütörtök

Ötven éves narancs-krém-piskóta



Nem csak hős vagyok, hanem mazochista is. A böjtöm 5. napján egy olyan recept következik ami apai Nagymamám specialitása volt, majd ő örökítette át anyukámra. Nálunk rendszerint karácsonyra készült. Évről évre Karácsony első napján Nagymamámnál ebédelt az egész család. Nagyszüleim három gyereke, feleségek, férj és mindhárom család 2-2 gyermeke, ja és Nagymamám testvére. Nem kis létszám, főleg, hogy Nagyikámnak volt egy szoba konyhás lakása, amiben csak hideg víz volt és mosogató helyett egy falikút. Gondolhatjátok, hogy a mosogatás mekkora élmény volt két lavórban, vizet melegítve. Mindezt 15 főre. A menü minden évben ugyanaz volt, tyúkhús leves (csirkéből), főfogásként: a levesből kivett csirke pirosra sütve, krumpli pürével és az elmaradhatatlan majonézes gombával. Isteni volt minden, életemben nem ettem olyan finom majonézes gombát és sült csirkét, mint a Mamánál. Ezt koronázta meg az a bizonyos narancs-krém-piskóta. Egyszerű volt de valami csodás. A Mama úgy 75 éves koráig rendületlenül folytatta a nagy közös ebédeltetést fáradhatatlanul. Mondhatom, hogy akkor volt a nálunk a legjobb nagycsaládi élet. Körbeültünk két összetolt nagy asztalt és még egy alacsonyabb, úgynevezett cicaasztallal (mama nevezte el így azt hiszem, mert más volt mint a többi) is meg kellett toldani, hogy elférjünk. Képzelhetitek, mekkora zsivaj volt. A cicaasztalnál ettünk mi gyerekek. Ja és még nagy ajándékozás is volt, mindenki (mármint egyik család a másik család minden tagjának) adott valamit. Ez azért volt nagy szó, mert nem voltunk gazdagok, mégis akadt annyi, hogy az átkosban (nem mintha visszasírnám, de volt ami jobb volt) egy ekkora családban mindenki megajándékozhatta egymást. 
A Mama rengeteget készült, ráadásul egyedül, mert mire mi felértünk, rendszerint már majdnem minden kész volt. Az is csodálatra méltó, hogy annak ellenére, hogy szükség volt rá, hogy spóroljon egy kicsit a leveshússal és a desszerttel egy olyan ebédet rittyentett, hogy 7 nyelven beszélt. Isten Áldja érte!
Aztán miután már nehéznek érezte a sok munkát, az ebédeltetés helyett csak délutáni összejövetelt tartott, a narancsos „süti” bekerült Anyu karácsonyi menüje közé és előlépett a Szent Este-i asztalra. Voltak évek amik kimaradtak, de idén az Öcsémnek eszébe jutott, hogy milyen sokszor ettük ezt és milyen jó lenne, ha meg lenne a recept. Én meg megcsináltam neki meglepetésnek. Pontosan úgy sikerült, mint az elődeimnek. Mindenki falta, még én is, pedig tejfölös is, cukros is. Most dolgozom a következmények eltűntetésén……..


Hozzávalók: (Ez egy hatalmas adag, a legnagyobb hőálló tálam lett tele vele. 12-13 nagyobb adag azt hiszem)

2 l tejföl
Kb. 0,5 kg porcukor (barnanádcukorral helyettesíthető)
2-3 cs babapiskóta
15 dkg mazsola 
3 nagy narancs
rum

4 dl hideg tejszín
2 tk porcukor
habpatron

A recept pofon egyszerű. 
A mazsolát a kezdés előtt 1-2 órával rumba áztattam. A tejfölbe belekevertem a porcukrot. Mindenkinek ízlése dönti el, hogy mennyire szereti édesen, lehet bele kevesebb, vagy több is, de azt vegyétek figyelembe, hogy a narancs egy kicsit savanyúbbá teszi. A narancsot meghámoztam (pontosabban az Apukám), a fehér részét is amennyire csak lehet le kell vágni, mert megkeserítheti. Aztán olyan 1,5 cm –s kockákra vágtam. 
A tálba letettem a 3 részre tört babapiskótát, rászórtam a rumos mazsolából, mehet a rum is, befedtem egy réteg cukros tejföllel, majd erre jött a narancs darabok egy része, megint babapiskóta-mazsola-rum-tejföl-narancs és ezt addig folytattam amíg a tartottak az összetevők. A lényeg, hogy a tetejét a tejföllel kell zárni. Mehet be a hűtőbe egy napra.
A tejszínt elkevertem a cukorral, beleöntöttem a habszifonba és elkészítettem a habot.
A tejszínhabot csak a tálalásnál tettem a tetejére.
Legközelebb megcsinálom barnanádcukorral, vagy mézzel az mégis csak egy egészségesebb verzió. Most azt szerettem volna ha pont olyan, mint gyermekkorunkban, úgyhogy elnézést kérek azoktól, akik esetleg megbotránkoznak azon, hogy egy egészséges táplálkozásról szóló blogon mit keres a fehércukor. Még mindig ellene vagyok a finomított dolgoknak, de talán egy évben egyszer nem árt meg és ezt a receptet mindenképpen szerettem volna megosztani veletek.
A képek nem éppen a legjobban sikerültek, de kicsit kapkodtam!



14 megjegyzés:

  1. A recept vagy a piskóta 50 éves? ;-) Bocsiiiiii!

    VálaszTörlés
  2. Hú, azta mindenit! Hát nem csodálom, hogy most böjtölsz! :-)
    Ennyi cukrot, tejet és tojásos babapiskótát egyrakáson már régen láttam. Azt hiszem engem hetekre kiütne, ha megennék egy ilyet. Ettől függetlenül nagyon jól néz ki. Valami hasonló narancsos ízvilágot saját piskótával rizstejes pudinggal is biztosan össze lehetne varázsolni vegánul is, nem? Majd kísérletezek rajta. :-)
    Ja, és örülök, hogy a szünet után visszatértél közénk. ;-)

    VálaszTörlés
  3. Hát te tényleg meg tudod magad tartóztatni..Én ezt nem hagytam volna kóstolás nélkül:))) Eszméletlen finom lehet!!

    VálaszTörlés
  4. Na ezt én is elkészítem. Isteni lehet! És milyen szépen, meghatóan leírtad a Nagymamánál szervezett nagy családi ebédet. Úyg szeretem én is az ilyen találkozásokat...

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Ismerkedés céljából küldtem neked egy díjat, nézz be hozzám:
    http://fozzunkkvalamit.blogspot.com

    VálaszTörlés
  6. Edit, a recept mindenképpen, a piskótáról nem tudok nyilatkozni, a mai átcimkézős világban!;))


    Szamóca, tej nincs benne, félrenézted a tejfölt, de azon kívül teljesen igazad van. Én is meg fogom csinálni az egészségesebb verziót, csak most azt akartam, hogy pont olyan legyen, mint régen. Jó lenne, ha a tejfölt lehetne valamivel helyettesíteni, úgy igazán, mert nekem a szójatejföl nem jön be túlzottan. A visszatérésnek én is örülök. Ja és képzeld megszereztem a Newstart szakácskönyvet. Egyelőre nem mondhatnám sikerszériának amit belőle alkotok. Azt hiszem kell egy kicsit változtatnom az ízvilágán, de nem adom fel.:))

    Trinity, hát pont ez az, hogy nem tudtam. Ettem két pofára. Nem most a böjt alatt készült, hanem karácsonyra.:))

    Alíz, nem fogsz csalódni benne, azt garantálom. Köszönöm az elismerést, nagyon nagy hatással vannak rám a családi dolgok és ahogy fiatalodom egyre szentimentálisabb leszek.))

    Zsuzsa, köszönöm, hogy benéztél és a díjat is. Egyelőre csak bekukkantottam a blogodba, de ígérem, ha vége a böjtömnek alaposabban átnézem. Mindenesetre bővültél egy olvasóval!:))

    VálaszTörlés
  7. Benzsi,
    mail ment neked!!! Nem jött tőled semmi, sajnos:((((

    VálaszTörlés
  8. Hát, talán a böjttel tényleg meg kellett volna várni a farsang végét, már csak e remek sütemény okán is! Nagyon tetszik, ki fogom próbálni! És jó volt olvasni a bejegyzésedet a családi összejövetelekről!

    VálaszTörlés
  9. Trinity,sejtettem, ment a válasz!


    Napmátka, sajnos nem tudtam várni, mert akkor új ruhákat kellett volna vennem. Köszönöm az elismerést, ismerve az írásaid különösen jól esett!:))

    VálaszTörlés
  10. Ez nagyon finom lehet,s benne lehetett a mamád miatt a szíved is!:-))
    Díjat adtam Neked,nézd meg!:-))

    VálaszTörlés
  11. Andi/cuki, igen benne volt a szivem. Idén karácsonykor folyamatosan nosztalgiáztam. Megyek hozzád, és köszönöm!:))

    VálaszTörlés
  12. Benéznél???http://zamatesillat.blogspot.com/2010/01/kreativ-blogger-dij.html

    VálaszTörlés
  13. Én a mai napig a "cicaasztalnál" ülök, és a puffon ülve eszem a levest. És eszembe sem jutna a nagyasztalhoz ülni!:)))

    Ezek a nagy családi ebédek iszonyat jók!:)

    VálaszTörlés
  14. Trinity, máris megyek, és előre is köszönöm!:))


    Szepyke, de jó, hogy neked még ez ma is megadatik! Én sajnos csak már múlt időben beszélhetek róla.:)(

    VálaszTörlés