2009. szeptember 11., péntek

Rozsos kenyér


Kenyérsütésben szerzett sikereimet tovább szerettem volna fokozni, ezért újra nekiduráltam magam. Most egy másik receptet próbáltam ki, ezúttal Yasmine oldaláról. Yasmine szerintem egy őstehetség és nem csak a péksüti készítésben. Valamelyik ősének tortagyára lehetett, vagy titokban cukrász, mert olyan mesterműveket készít, amivel még díjakat is nyerhetne. Szóval az ő kenyerei is rettentően szépek, ráadásul kézzel dagaszt, aminek én külön örültem, mert hát nekem nincs kenyérsütő gépem. Így nála a tésztakészítés lépései is pontról pontra megtalálhatóak. Kenyeret sütni ő is Limaránál tanult, de legalább is ott mélyítette tovább a tudását, ezért a jól bevált öregtészta az ő receptjei között is felütötte a fejét. Ez az öregtészta valami szenzációs találmány. Nehezen vágtam bele a készítésébe, most meg már mindig van a hűtőmben, alig fogy el az egyik adag máris összedobom a következőt. És mi lesz ebből a finom kenyér mellett? Hát az, hogy már az őszi nadrágaimat alig tudom összegombolni, aztán meg úgy érzem magam, mint akit kalodába zártak. Valahogy le kellene szoknom arról, hogy friss kenyeret vacsorázzak, de ez nem is olyan könnyű művelet. Napról napra megfogadom: na ma nem eszem kenyeret, de mire kihűl, ez a fogadalom már rég feledésbe merül és én kíváncsian vágtatok az én kis kenyerem felé. Még acéloznom kell az akaratomat, csak aztán nehogy késő legyen és ruhatárcserére legyen szükség. Na ennek azért sem én, sem a férjem nem örülne, más-más okokból. 
Szóval a kenyérsütés valami szuper élmény! Jó érzés, ahogy láthatóan alakul a tészta, hogy nekem kell eldönteni, hogy rugalmas-e már, van-e benne elég nedvesség, vagy éppen száraz és kell még bele valamennyi. Vagy amikor elkezd kelni és lesem, hogy ez már a duplája, vagy hagyni kell még? Tényleg kell hozzá kedv, szív és szeretet, de úgy gondolom, hogy ezek nélkül a főzés sem képzelhető el. 



Hozzávalók:


42 dkg BL80 liszt
8 dkg rozsliszt
2 tk tengeri só
2 ek burgonyapehely
késhegynyi aszkorbinsav
3 dl langyos víz (nekem még 4 ek még belement)
1 tk. cukor
20 dkg öregtészta
1,2 dkg élesztő
2 ek olaj
2 ek szobahőmérsékletű tejföl
egy marék lenmag és szezámmag


A liszteket, a burgonyapelyhet, az aszkorbinsavat és a sót összekevertem egymással. A vízből 2 dl-t elkevertem a cukorral, belemorzsoltam az élesztőt és felfuttattam. A lisztbe beletettem a tejfölt, az olajat az öregtésztát, ráöntöttem a felfuttatott élesztőt és fokozatosan adtam hozzá a vizet miközben a dagasztógéppel rugalmas tésztát dagasztottam. Letakartam és duplájára kelesztettem. 20 perc után átgyúrtam a tésztát, majd hagytam tovább kelni. Miután megkelt, lisztezett felületre borítottam, átgyúrtam és kézzel téglalap alakúra nyomkodtam, majd a rövidebb oldalától elindulva feltekertem, formáztam. (Video itt.) Egy tepsibe, és nagyméretű sütőzacskóba tettem és ismét duplájára kelesztettem. Összetekert konyharuhával kitámasztottam, hogy kelés közben inkább felfelé emelkedjen, majd éles késsel, a zacskóba óvatosan benyúlva megvágtam. Addig vártam, míg a vágások szépen szétnyíltak, bespricceltem a zacskót vízzel, megszórtam a magokkal, összezártam és a 190 C-ra előmelegített (hőlégkeverésen) sütőbe tettem. (A konyharuhákat persze kivettem a tepsiből) Addig sütöttem míg a héja aranyszínű nem lett, nekem ez 50 percig tartott. Rögtön kivettem a sütőzacskóból, rácsra tettem bespricceltem vízzel és hagytam kihűlni. 


A sütőzacskóban nekem sokkal szebben megsült, mint a jénaiban. Ropogósabb lett a héja. A belseje viszont a többszöri átgyúrás miatt lett sokkal levegősebb. Ez a kenyér még nagyobb sikert aratott, mint az előző, azóta sütöttem a lisztek variálásával másikat is, de ezt legközelebb.



13 megjegyzés:

  1. Tökéletes kenyér! Benne van a szív és a lélek, igaz? :-)
    A kétszeri dagasztás nagyon fontos szerintem. Igazából a másodszori dagasztásnál kezd el jól kelni a tészta. Másodszorra még majdnem alaposabban dagasztom, mint először.
    Nagyon köszönöm a dicséreteket, igazán jólesik! Mindig azt mondják, hogy cukrász vagyok, meg pék, pedig nem! Talán előző életemben lehettem ilyesmi. :-)
    Az egyik nagymamám és a másik nagypapám húga sütöttek nagyon ügyesen, más "ősről" nem tudok. :-)
    Műszaki értelmiségi lennék a végzettségem szerint :-DD
    De vállalkozók vagyunk a férjemmel, nem mérnökösködünk már igen régóta. :-)
    Nagyon örülök, hogy ennyire megszeretted a kenyérsütést, innen már aztán az ember szabadjára engedheti a fantáziáját. Még az otthon is otthonosabb, ha ott készül a kenyér, az az illat, az valami utánozhatatlan! :-))

    VálaszTörlés
  2. Kedves Benzsi!
    Valaszoltam mar neked e-mailben,amint idom volt azonnal reagaltam,sajnalom ha meg nem olvastad...de nincs szukseg fenyegetozesre azt gondolom.sajnalom,hogy igy gondolod..
    Tovabbi szep napokat!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Edó!

    Nem látok problémát abban, hogy ha a bloggal kapcsolatban felmerül valami, az kommentben kerüljön megbeszélésre. Nem gondolom, hogy sértegettelek volna és fenyegetésnek sem szántam a mondataimat. Ha te mégis így érezted, akkor elnézést kérek. Azt azért el kell ismerned, hogy felettéb furcsa, hogy egyik nap írok egy megjegyzést, amiben egyébként semmi kivetnivaló nincsen, csupán egy kérés a névváltoztatásra, de arra a címzett nem, hogy nem válaszol, hanem még ki is törli, majd az ismételt felvetésem már automatikusan be sem kerül a kommentek közé, hanem moderálásra vár. Igaz, hogy délután írtál egy e-mailt, amit én nem olvastam, de elég gyenge a magyarázkodás, hogy erre csak most volt időd (posztolni és kitörölni a megjegyzést viszont ráértél). Azt hiszem mindenki más is arra gondolt volna amire én, hogy te így oldod meg a dolgaidat. Persze szived joga ezt így intézni, nekem meg szivem joga elmondani a véleményemet olyan fórumon amilyenen tudom. Ez a szép a blogolásban.
    Szó sincs róla, hogy ne tudnék aludni, vagy bosszút forralnék. Egyszerűen arról van szó, hogy nem szerencsés ugyanazon a néven működnünk és ezt szóvá tettem. Ez olyan, mintha két különböző cégnek ugyanaz lenne a neve. A blogspot pedig nem fog jelezni neked, egyszerűen névválasztás előtt utána kellett volna nézned, hogy milyen nevek foglaltak. Én is, és azt hiszem mindannyian így tettünk annak idején. Én is más nevet találtam ki elsőre, de miután láttam, hogy azoknak már van gazdája, kerestem egy olyat, amit senki nem használt. Viszont ha belefutottam volna abba, hogy az mégis foglalt, szó nélkül és sűrű elnézéskérés közepette módosítottam volna. Az, hogy ezt te megteszed, vagy sem ez már a te döntésed. Én nem akartam ezen vitatkozni, egy egyszerű kérés volt.
    Üdv: Benzsi

    VálaszTörlés
  4. Yasmine, nagyon örülök, hogy a te receptjeidre nyugodtan támaszkodhatom. Én is észrevettem, hogy a második gyúrás igazán jót tesz a tésztának. Biztos vagyok benne, hogy örököltél valamit őseid tehetségéből, ha esetleg új vállalkozáson töröd a fejed, ezt ne hagyd ki a számításból.:))

    VálaszTörlés
  5. Erre a kenyérre mondják, hogy maga a tökély!! Gratulálok!
    Én a mai napig inkább péksütinek állok neki, kisebb számomra a kockázat..De látom, te ezen már túl vagy....

    VálaszTörlés
  6. Bocs, hogy beleszólok, de számomra is furcsa, ez a 2. Sweet home...Hiszen ez hozzánő az emberhez elég gyorsan, senkinek nem szerencsés. Én sem örülnék még egy újabb Zamat és illatnak:((
    Megértelek-jogos a felháborodásod!

    VálaszTörlés
  7. Trinity, köszönöm. Szerintem az, hogy kenyér, vagy kifli, vagy zsemle mindegy, sőt a kenyérrel kisebb a cécó. Nemrég sütöttem kiflit, ma meg zsemlét, majd azok is felkerülnek. A formázással még vannak gondjaim.
    A sweet home-mal kapcsolatban, meg az a vicc, hogy egyáltalán nem voltam felháborodva, teljesen kedvesen kértem, és később sem voltam inkorrekt (szerintem). De Trinity, ha egyszer törlik a megjegyzésedet és 2 napig semmi válasz, te mit tennél? Én beígértem, hogy akkor majd posztban mondom el a véleményemet. Ez volt a nagy fenyegetés!

    VálaszTörlés
  8. Már gondoltam én is arra, hogy hogyan hasznosíthanám a tapasztalataimat. A látogatóim számából arra következtetek, hogy szerencsére van érdeklődés! Mindenesetre kedvem lenne ahhoz, hogy főállásban sütögessek, de ötletem még nincs, hogy milyen keretek között tehetném. Meg tudod, azt hiszik sokan, hogy aki otthon dolgozik, az nem csinál semmit. Pedig a saját vállalkozás nem mindig egyszerű, itt nem ér véget a munkaidő du. 4-kor. A szabad időbeosztás a nagy előnye, de ez nem jelent feltétlenül sok szabadidőt is. Olyan lehetetlen időpontokban vagyok a konyhában, hogy az hihetetlen!
    Ha esetleg van ötleted, szívesen fogadom, hiszen tudod! :-))

    VálaszTörlés
  9. Na, akkor a legyező zsemlénél már le is írtam az első ötletemet! Szervezzél sütitanfolyamot, sütire és kenyérre-péksütire.Egy jelentkező máris van. Amit a marcipánokból csinálsz, az is szuper! Majd még gondolkodom.:))

    VálaszTörlés
  10. Annyira szép a kenyered,s a blogod is!
    De én is úgy vagyok vele akisebb péksüti,kevesebb kockázat,hogy esetleg nem sikerül.De már nagyon vágyom egy "igazi" kenyérre.:-))
    Jövök hozzád is máskor is,az "egyesre"

    VálaszTörlés
  11. Andi, én csak biztatni tudlak a kenyérsütésre. Ha olvastad az előző kenyeres posztomat tudod, hogy mennyit paráztam a kelt tésztával, de felesleges volt. Ha a recept szerint csinálja az ember csak kisebb hibák lehetnek, de az még mindig jobb, mint a bolti kenyér. Mert a miénk! Köszönöm szépen az elismerést és szeretettel várlak a jövőben is!:))

    VálaszTörlés
  12. Hmmm, a kenyér gyönyörűűű!
    És felröhögtem egy mondatodon... Amikor azt írtad: "Na ennek azért sem én, sem a férjem nem örülne, más-más okokból. " Egy perc alatt rájöttem, hogy a férjed melyik oldalának nem örülne... Gondolom a teljes ruhatár cseréjének.


    Láttam egy trikót egy vásáron, amin kb ez a szöveg állt: (nem írok ki minden szót, de gondolom, egyértelmű lesz...)

    Ku...vára megy a pénz. Mondja apám és anyám, persze, más-más hangsúllyal...

    VálaszTörlés
  13. Ez jó duma! A férjek meg már csak olyanok, hogy nem nagyon örülnek ha veszünk valamit, hát még ha több mindent. De én ebbe a hibába már nem esem, ha érted mire gondolok....:))

    VálaszTörlés