2009. július 6., hétfő

Mozzarellával sült, kakukkfüves-citromos pácolt csirkemell


Igen, jó helyen jársz! Ez egy vegán gasztro blog. És igen, jól látod! Ez egy húsos kaja. Két okból szerepel mégis a blogomban. Az egyik ok az az, hogy mint azt már az első bejegyzésemben is írtam, családom tagjai bár egyre kevésbé, de azért még húsevők, a másik ok, hogy a vegánokhoz is érkeznek mindenevő vendégek. Nem vagyok híve annak, hogy azért mert én a növényeket választottam, ráeröltessem másokra a saját étkezési szokásaimat. Így nem várom el a hozzánk érkezőktől sem, hogy tőlük idegen ízeket legyenek kénytelenek megenni, de mindig van ilyen is arra az esetre, ha van kedvük kísérletezni. Nekem is jól esik, vagy sok esetben jól esne, ha rám is gondolnak(ának) ha látogatóba megyek valakihez és nem a pörköltszafttal próbálnak(nának) megetetni, ha már húst nem eszem. Persze nekem jóval könnyebb dolgom van, hiszen én ismerem a hagyományos ételeket, míg a környezetemben élő nagy többség, amikor még csak az egészséges táplálkozás alapanyagait sorolom, már azt hiszik más nyelven beszélek. Zárójelben jegyzem meg, annak ellenére elkészítek majdnem minden húsos kaját, hogy egyre kevésbé tolerálom a hús jellegzetes, átható illatát. Megmosolyogtató, hogy minden alkalommal kell valaki, aki eloszlatja a kétségeim és biztosít arról, még ha teljesen frissen vásárolt is az adott hús, alkalmas emberi fogyasztásra. 
Sok-sok olyan étel van a tarsolyomban, amik bár az én olvasatomban nem éppen a legegészségesebbek, az évek során mégis jól vizsgáztak nálunk. 
Ezért úgy gondoltam, nem árthat, ha néhány „osztályidegen” vendégváró falat is bekerül ide, hátha más is úgy gondolja, mint én…..


Hozzávalók:

3 csirkemellfilé
3 citrom kifacsart leve
2 marék friss kakukkfű
5-6 gerezd fokhagyma

bors
olívaolaj
1 nagy tejföl
18 szelet mozzarella sajt


A csirkemelleket kettévágtam, majd még hosszában is megfeleztem, hogy ne legyen olyan vastag a hús. Picit mindkét oldalát kiklopfoltam, sóztam, borsoztam.
Közben a fokhagymát összezúztam, a citromlét kifacsartam, egy tálba tettem és körülbelül 1 dl olívaolajat öntöttem hozzá, majd belevagdostam a kakukkfüvet is. Miután jól elkevertem, a csirkére öntöttem, amit szintén jól átforgattam, és még felöntöttem annyi olívaolajjal, hogy ellepje. A húst beletehetjük egy nylon zacskóba is, de maradhat a tálban is, szerintem ennek semmi jelentősége nincs. Nem árt ha a husink a hűtőben egy napig áll a páclében, hogy az ízek jól átjárják és a citromlé megpuhítsa.
Másnap egy szűrőben lecsepegtettem a húst, és a bordás szeletsütőben egy csepp olajat aláspriccelve, néhány perc alatt, nagy lángon megsütöttem. Azért kell nagy lángon csinálni, mert így a nedvességtartalom bennmarad, ha sokáig és lassan sütjük nagyon kiszárad. Ezután egy tepsibe sorba rendeztem a szeleteket, mindegyik tetejére tettem egy kiskanál tejfölt és befedtem egy szelet mozzarellával. A 170 C-ra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a sajt ráolvadt a tetejére. 
Fűszeres-petrezselymes-zelleres krumpli és sült zöldségek voltak mellé, melyek receptje hamarosan következik….


Páclé forrása: Stahl Judit: Enni jó!


10 megjegyzés:

  1. Először én is azt hittem, hogy rossz helyen járok... :D

    VálaszTörlés
  2. Benzsike!

    Csak egy gondolatot fűznék a vegyes étrendűek vendégvárása kapcsán:
    -Én úgy gondolom, hogy nem szükséges kompenzálni, és megfelelni másoknak a saját étekzési szokásunk kapcsán.
    -Én azt gondolom, hogy senki nem várja el egy vegetáriustól, hogy az húst főzzön, főleg ha valakinél a morális indokok is nyomnak a latban: tehát ha Te megvezsed/másnak elkészíted a húst az épp olyan mintha magad is megennéd.
    -Másrészt ha egy lábasban, vágódeszkán húst vágtál az óhatatlanul beleivódik, akárhogy mosogatod el, a hús "érája" benne lesz a vegetárius ételben is.
    -Szóval szerintem ebből nem érdemes ilyen lelkiismereti kérdést csinálni, hogy mit szólnak az ismerősök, családtagok... Hisz Te magad írod, hogy egyre kevésbé tolerálod a hús szagát és szerintem ha őszinte vagy magadhoz, akkor nem is szívesen főzöl húst. Szerintem ez egyáltalán nem vállalhatatlan dolog, sőt! Felvállalható dolog! Senki nem fog megítélni mert nem főzől húst!
    -másrészt aki igazán ügyes szakács az tud számos olyan ételt készíteni, amiről senkinek nem jut eszébe: "zöldséges étel". A jó vegetárius étel szerintem olyan, amiből egyáltalán nem hiányzik a hús, jellege ízvilága miatt. Önmagában komplett, teljes értékű.

    Csak ennyit akartam írni, a döntés természetesen a tied!

    Gábor

    VálaszTörlés
  3. Gábor!
    Megértem a szempontjaidat, nagyon sok tekintetben igazat is adok neked. Viszont én nem születésemtől fogva vagyok vegetáriánus, a döntésemben pedig eleinte egészségügyi okok játszottak közre. Persze ahogy haladok ezen az úton egyre inkább előkerülnek a morális szempontok is. Az állatok tisztelete mellett és azon túl van két, szívemnek fontos személy (több is van, de csak ők élnek velem) is az életemben a férjem és a fiam, akiket pusztán az én döntésem miatt nem akarok rákényszeríteni egy olyan életformára, ami nem a saját akaratukon alapul. Úgy gondolom, hogy a kényszer elfojtáshoz vezet, ami esetleg valamilyen betegségbe torkollhat.Ők időnként (szerencsére egyre ritkábban)igénylik a húsos ételeket, viszont főzni nem tudnak. Ha nekik elkészítem, a vendégeimnek miért ne tenném? Az, hogy én nem eszem, de megfőzöm nem önfeláldozásként élem meg , inkább mások döntésének tiszteletben tartásaként, amit viszont is elvárok. Semmi köze sincs ahhoz, hogy mit szólnak mások. Egyébként A vegetáriánus ételből számodra azért nem hiányzik a hús, mert magad sem eszel. Nekem sem hiányzik, de ezt egy húsevő szájából soha nem fogod hallani. És most azokról az ételekről beszélek, amik egyébként tartalmaznák ezt az összetevőt. A vágódeszka kérdésről pedig annyit, hogy természetesen nem ugyanazon a deszkán vágom a húst, hiszen ez egészségügyi szempontból sem lenne szerencsés.
    Köszönöm, hogy kifejtetted a véleményedet, és alapvetően tényleg igazat adok neked, de vannak más szempontok is amiket egy feleségnek, anyának figyelembe kell vennie és alkalmazkodnia kell hozzá. Van, mikor az ÉN-t picit háttérbe kell szorítani. Nyilván sokkal könnyebb dolga van annak, akinek az egész családja hajlandó vegetáriánusként élni, kíváncsi lennék viszont azok véleményére, akik hozzám hasonlóak. Ők hogyan csinálják?

    VálaszTörlés
  4. Nehéz dolog...
    Nálunk a tágabb rokonság nem vega, sőt, nagyon is húsos beállítottságú. 10 év alatt rengeteg konfliktus volt az étkezés kapcsán, ami inkább apropója volt a feszültségnek, mintsem valódi oka (de ez most nem ide tartozik). A férjem eleinte készített a vendégeknek húsos ételt (a fiainak és az én szüleimnek), míg mi (én és a gyerekek) ettük az általunk preferált ételt. A gyereket mindig érdekelte, hogy a Mama miért eszik mást? Meg akarta kóstolni. Évekig ment a feszültség, a cirkusz minden közös étkezésnél.
    Az én általam készített sütiket anyu meg sem kóstolta, mert az "nem rendes".
    És a férjem által készített étellel is mindig "baj" volt, hol "csípős", hol ilyen, hol olyan....

    Én nem tanultam meg anno főzni, hanem 10 éve mindjárt így kezdtem el a főzést, vagyis hús nélkül, majd tojás nélkül, majd tej nélkül.
    Érdekes módon minden ismerősünk, barátunk szívesen jött, jön hozzánk vendégségbe, mert itt mindig valami más, különleges van.
    Soha egyetlen egyszer sem volt emiatt semmi gond.

    Mostanra eljutottunk oda, hogy ha hosszabb időre látogatóba megyünk a szüleimhez, akkor ők is úgy fognak étkezni (most fogunk debütálni), mint mi arra az x napra. És ha ők jönnek, akkor nálunk is azon az egy napon kibírják, amíg itt vannak, hogy így esznek. Tehát nincs több szalámi stb.
    Nehéz és küzdelmes folyamat ez. De ez más dolog, mert itt a rokonságról van szó, akikkel nem élünk együtt.
    Én ezen annyit tépelődtem már, hogy rossz is visszagondolni. Holott a mi esetünkben evidens, hogy az én nevelési elveimet, étkezési szokásaimat nem írhatja felül senki rokon! Tehát nekik kell igazodni.

    Abban a kérdésben, hogyha olyan közelálló családtag (férj, gyerek) lenne nem vega mit tennék? Nem tudom. Talán azt, amit Te.
    Habár az elveimmel erősen ellenkezik ez, amit Gábor is írt, teljesen ezt érzem én is.
    Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy nem ELEVE vegaként indultatok, a család együtt. Rengeteg konfliktust eredményezhetne, ha erőltetnéd. Ezt én magam, mint anya, sem hiszem, hogy meg tudnám tenni.

    Esetleg megkóstolásra felajánlanám számára azokat az ételeket, amiket Te fogyasztasz. Nem erőltetve, csak ki lenne téve az asztalra.

    Nekem is számolnom kell azzal, hogy -habár az én 4 gyerekem jelenleg vega-, egyszer felnőnek és járhatnak más utat is, lehetnek hagyományosan étkezők, húsevők, de akkor is a gyerekeim maradnak.

    VálaszTörlés
  5. Azt gondolom egy családanya is lehet következetes a vegetárianizmusban és nyugodtan megteheti, hogy nem főz húst.
    Nem arról van szó, hogy megtiltja a húsevést a családjának, hanem hogy ő maga nem főz. A vegetárius ételeket nagyon finoman el lehet készíteni. Az egész a fejben dől el.

    Aki vegyes étrendű meg kell hogy értse ezt, nem olyan nehéz. Hisz egyébként is könnyen ki lehet élni a ragadozó kedvet: ma már nem megy luxus számba, ha valaki menzán ebédel, ebédet rendel, pizát hozat, gyrost kap be a gyors büfében stb. Sőt maga is főzhet, vehet a boltban felvágozzakat. Számos alternatíva létezik.

    Én azt gondolom a húskérdésből azok csinálnak problémát, akik fejben merevek és görcsösen ragaszkodnak az ideológiáikhoz és azt rá akarják másokra kényszeríteni. Ezt a hozzáállást miért kéne támogatni, mi több behódolni?

    Jómagamnak is több év után sikerült elfogadtatni a családdal a vegetárianizmusomat, most a nyersevés miatt kapom a megjegyzést, de felvállalom ezt is és következetes leszek ebben is. Voltak feszkók, viták nem kicsik. Ezen végig kell menni és fel kell válni. Aki ezt nem teszi meg, az tutyi-mutyi bólogató jancsi, aki másoknak akar megfelelni.
    Elsősorban magunknak kell megfelelni és ha vegetáriusok vagyunk, akkor érteni is kell mi a vegetárianizmus. Nekem ez a véleményem.

    VálaszTörlés
  6. Szia Benzsi!

    Igazán gusztusos ez a husi, vegyes étrenden élőként feltett szándékom kipróbálni, megkóstolni.
    Nekem személy szerint nem jelent gondot húsos receptet olvasni a blogodon, hiszen jelezted már az elején, hogy a családod miatt ilyet is készítesz rendszeresen. Bár nem vagyok vega, és nem tudom, leszek-e valaha, vannak időszakaim - hetek, hónapok - amikor nem főzök és nem eszem húsfélét. Ennek ellenére bárkinek főznék/sütnék húst ez idő alatt is, ugyanis senkire nem akarom rákényszeríteni épp aktuális "hóbortomat".
    Azt gondolom, hogy aki bármilyen meggyőződéséből lemond az állati eredetű táplálékokról, az lehetőség szerint kerüli az erőszakot, és ez nem csak azzal jár együtt, hogy nem "öl" állatot csak azért, hogy legyen mit ennie, hanem azzal is, hogy senkire, SENKIRE nem kényszeríti rá a saját felfogását, életmódját. Szóval, ha Benzsinek sikerül is elfogadtatnia családjával a SAJÁT vegaságát, nem "erőszakolja meg" - szerintem helyesen - őket azzal, hogy nem főz rájuk állati alapanyagokból.
    Nem hiszem, hogy Benzsi az, aki "...fejben merev és görcsösen ragaszkodik az ideológiájához, és azt rá akarja másokra kényszeríteni..." Nekem pedig ez a véleményem.

    VálaszTörlés
  7. Szia Benzsi,

    Szerintem a hús evése és nem-evése csak belső és saját döntés lehet, így ahogy engem nem lehet rábeszélni mindenféle okos érvekkel a hús evésre, én sem aggitálnék senkit, hogy ne egyen, ha azt szereti. Van akinek könnyen jön, nem szereti, nem kívánja, belátja hogy így jobb neki, valakinek még ha orvosi kényszer is, nehezen megy.
    Nálunk úgy alakult, hogy ahogy Te is, én is felajánlottam a húsos ételek elkészítését igény szerint, de erre csak egy alkalommal került sor. Az indok pedig az volt, hogy végül, ha zöldségből is lehet ilyen finomakat főzni, akkor nem kell a hús. Szerintem szerencsés vagyok.
    A hozzánk látogató vendégeken is azt látom, hogy külön élvezik, hogy nálunk valami különlegest kaphatnak. Többször felajánlottam vendégeknek is a húsos menüt, de mindig lelkesen kérték, hogy olyan legyen, amit én szoktam.
    Semmiképp nem vitaindítónak írtam, amit, hanem mert írtad, hogy kíváncsi volnál, másnál ez hogy ment.

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm szépen a véleményeteket! Hasznos és elgondolkodtató olvasmány volt mindegyik. Érdekes, hogy ahányan vagyunk annyiféleképpen gondolkodunk, és állunk a témához, a megnyilvánulásokon keresztül pedig szépen kirajzolódott mindannyiunk személyisége is.:))

    VálaszTörlés
  9. Szia Benzsi!
    Én csak most olvastam ezt a bejegyzésedet, így most reagálnék rá, hogy nálunk, hogy ment az átállás és a rokonság szelídítése.
    A férjem is és az egész rokonság húsevő, úgyhogy ufóként néztek rám, amikor lemondtam a húsról. Ekkor már ismertem a férjem, de amikor összeházasodtunk és összeköltöztünk már vega voltam. Nem akartam rákényszeríteni az étkezési szokásaimat, de magamat sem akartam megtagadni és rosszul érezni magam az új konyhánkban és a házasságunkban, így kötöttünk egy egyezséget: ő nyugodtan ehet húst, de ne itthon, hagy legyen egy hely ebben a világban számomra, ahová jó hazatérni, ahol nincs hullaszag, ahol döglött állat még nem mocskolta be ártatlan vérével a lakást, a konyhát. Így is lett, tiszteletben tartja, hogy otthon nincs hús, ha pedig húst akar enni, akkor eszik a munkahelyén, vagy esetleg elmegyünk étterembe, vagy átmegyünk a szüleihez vagy az én szüleimhez, ahol a húson kívül szinte nincs is más kaja. Azt hiszem ez a kompromisszum mindkettőnknek jó és nincs belőle gond.
    Ha vendégségbe megyünk, mindig elmondom előtte, hogyan étkezem. Van ahol vállalják, hogy főznek nekem külön, de általában felajánlom, hogy viszek magammal egy adag ebédet, hogy ne legyen rám gondjuk.
    Ha vendégek jönnek, azt eszik, amit mi, de igyekszem olyan ételeket készíteni ilyenkor, ami a megszokott ételeknek, ízeknek a vegán változata, hogy szívesen egyék és ne legyen annyira idegen.
    Persze ezek ellenére is voltak gondok ebből a családban és a barátokkal, főleg eleinte, de amikor látják, hogy következetes maradok az elveimhez, akkor el kezdik komolyan venni és tiszteletben tartják. De addig nem. Volt hogy előfordult, hogy a férjem barátai hoztak nekünk (?) ajándékba egy rúd kolbászt, én meg megkértem őket, hogy ezt tegyék le az ajtó előtt, vagy a sufniba és hazafelé majd vigyék magukkal. Először nevettek rajta, de ilyenkor nem szabad engedni az elveinkből és mikor látták, hogy ez nem vicc, elfogadták és azóta is tiszteletben tartják, hogy hozzánk állat csak élve jöhet be és az élve is marad.
    Remélem, valamennyit azért tudtam segíteni a saját példámmal és sok sikert és kitartást a vegaságodhoz!

    VálaszTörlés
  10. Szamóca, köszönöm, hogy megosztottad velem a te történetedet. Jó dolog, ha az ember ezt ilyen következetesen végig tudja vinni. Neked előnyöd volt abban, hogy amikor megismerted a párodat, már akkor is vegetáriánus voltál, így könnyebb volt elfogadtatnod az elveidet. Én azért vagyok nehéz helyzetben, mert én menet közben lettem azzá, így nem várom el senkitől, hogy miattam kelljen alakítania az étkezési szokásain, nem pedig meggyőződésből. Velem is többször előfordult, hogy vendégségbe úgy mentem, hogy vittem magammal kaját, pont abból az elgondolásból, amiért te is, de azért jobban esik, ha gondolnak rám is a háziak.:))

    VálaszTörlés